Ugyan Gesztesi Máté híres színészek – Gesztesi Károly és Csarnóy Zsuzsanna – gyermeke, aki 22 éves koráig maga is dolgozott ebben a szakmában, igazából elsősorban forgatókönyvíróként ismert. Olyan sikeres sorozatoknak dolgozott, mint a Tanár vagy a 200 első randi című produkciók.

– Mivel fiatal vagy, Máté, nyugodtan feltételezhetjük, hogy a te szemed még nem az öregedéstől romlott el.

– Vagy nagyon korán kezdtem el öregedni, ugyanis a nagymamám négyéves koromban vette észre, hogy a tévét túl közelről nézem. Persze elvittek a szemészetre, s bekövetkezett, aminek egy gyerek sem örül: szemüveget kaptam. Ez azt jelentette, hogy különböző játékoknál, később tornaórákon, focizásnál, rengeteg bajom volt miatta: leesett, összetört, végül is bátortalanná tett egészen hétköznapi dolgokban is.

Gesztesi Máté négyévesen lett szemüveges

– Később a csajozásnál is hátrányt jelentett?

– Az ilyesmi nem volt rám jellemző. Túl korainak éreztem és túl félénk voltam, hogy szerelmet valljak szívem választottjainak. Persze nagyon kedveltek a hölgyek, szerettem őket megnevettetni.

– 15 éves korodban aztán nagy változás állt be az életedben…

– A már említett nagymamám a nevezetes Budai Táncklubban zongorázott, s azzal szemben volt egy szemész. Elvitt hozzá, végül ő beszélt rá a kontaktlencsére, amivel együtt magabiztosságot is kaptam, és végre a sportolással is sokkal kevesebb gondom lett.

– Sok olyan sztorit hallani, amikor a kontaktlencse miatt vannak galibák. Veled nem fordult elő ilyesmi?

– Dehogynem. Egyszer egy táborban például a rendetlenségben egy szobatársammal összekevertük a lencsénket, egyikünk sem értette, miért nem lát jól. Egyszer meg egy színházi előadáson a darab közben esett ki a lencsém, s mivel nem volt nálam tartalék, félig vakon játszottam tovább. Szerencsére Reviczky Gábor kopasz, Borbiczki Ferenc pedig ősz, így nagyjából eltájékozódtam.

– Kitől hallottál a lézeres szemműtétről?

– A nagyszerű Kembe Sorel mondogatta, hogy milyen jó a lézeres szemműtét. Aztán egyszer egy szemgyulladás után elegem lett az egészből, leültem a számítógép elé, s két perc alatt bejelentkeztem alkalmassági vizsgálatra a legtapasztaltabb hazai klinikán. A vizsgálat kellemes volt, és a Visumax lézerkezelésre lettem alkalmas. Megnyugtattak, nincs mitől aggódnom, mivel a világon már több mint 40 millió ilyen beavatkozást végeztek.

– Mire gondoltál a műtét reggelén?

– Aggódtam, mi van, ha épp földrengés lesz, vagy egy megvadult macska betör a műtőbe? Hiszen mégiscsak az ember szeméről van szó.

– Hogy emlékszel vissza a műtétre?

– Először újból megvizsgáltak, aztán kaptam érzéstelenítő szemcseppet, majd bekísértek a műtőbe, ahol elmagyarázták, mi fog történni. Megnyugtatott, hogy éreztem, itt mindenki nagyon érti a dolgát. Kétszer 15 másodperc alatt megszabadítottak az egyik szememen -6,5, a másikon -5,5 dioptriától. Nekem csak annyi dolgom volt, hogy valami fénygömböket nézzek, állítólag az maga volt a lézer. És ahogy felültem, először még kicsit homályosan, de már azonnal jobban láttam.

– Mikor tisztult ki a látásod?

– Hamar. Eleinte sűrűn kellett csöpögtetni a szemembe, s a másnapi kontrollra még vittek, de olyan gyors volt a javulás, hogy három nappal később már sportoltam is.

– A műtét óta eltelt egy hónap. A szó konkrét és átvitt értelmében hogyan látod most a világot?

– Fantasztikus, mert jobban látok, mint valaha. Könnyedén tájékozódom a boltokban, jobb élmény a vezetés, úgy fogalmaztam meg magamnak, hogy bővült számomra a világ elemzésének képessége. Egy jól látó ember talán nem is tudja, mekkora kincs az. Sok olyan dologban javult az életem, amik apróságnak tűnhetnek, mégis nagy dolgok.

A cikk létrejöttét támogatta a Sasszemklinika.