Remeteszőlős a Budai-hegység lábainál helyezkedik el, a község belterületétől északra 1983 óta természetvédelmi oltalom alatt álló erdők találhatóak, a település belsejében pedig szintén meghatározó elem az intenzív, többszintű zöldfelület.

A területen 1970-ig mezőgazdasági termelés folyt, majd 1972-73 között felparcellázták, és zártkerti üdülőterületté alakították. A 2000-es évek elejéig meg is maradt ez a szerepe: a településképet apró, hétvégi házakként működő könnyűszerkezetes vagy falazott nyaralók és kisebb gazdasági épületek jellemezték. Az utóbbi húsz évben azonban egy erős karakterváltás figyelhető meg, ahogy szerte a budapesti agglomerációban, itt is egyre nagyobb, komplexebb és bezárkózóbb családi házak épülnek, és kezdik teljesen átformálni a település képét, ezzel pedig a karakteres belterületi zöldminőség is veszít korábbi erejéből.

Ez a ház ellenpontot képez a mostani építési trendekkel és igényekkel: léptékében, tömegformálásában, anyaghasználatában visszafogottabb, és szorosabb használati kapcsolatot alakít ki a zöld környezetével.

Még a tömegalkotás alapkoncepciója is a zöldből indul ki, az épület két különböző méretű és karakterű udvarra osztja a telket: a bejárathoz tartozó kisebb, körbe ölelt udvarra, illetve a szobákhoz, nappalihoz tartozó, kinyíló hátsó udvarra, amely az utca felől takarásban van.

Ezt az igényt egy egyszerű formai kialakítással, az íves tömegformálással oldották meg.

„Az íves épületszerkezet egyáltalán nem szokatlan itthon, egy formálási eszköz, amit előszeretettel használnak például az organikus építészetben” – mondja a kérdésünkre Hámori Péter, az stúdió egyik névadója, megjegyezve, hogy ez a kivitelezési szakmának sem okoz gondot, megvannak hozzá a bevett építési szokások mind téglából, mind szerelt épületszerkezetből. Ellenben szokatlan lehet itthon, hogy

„ennyire erős, az épület lényegét alkotó koncepcióelemként jelenik meg az íves vonalvezetés.

Ám ahhoz, hogy ez valóban érvényesülni tudjon, fontos döntéseket hoztunk: nincsenek homlokzatra aggatott elemek, illetve a nyílászárók lyukakként jelennek meg. Ezek együtteseként szemlélhetjük az épületet szoborszerű, kecses tárgyként.”

Maga a ház egyszerű alaprajzi szerkesztésű: a főbejárat az épület közepén található a konyhával és nappali térrel – ez a megoldás megidézi a hagyományos magyar lakóépületek háromosztatú elrendezését. Az utca felől (ahol a garázs és a raktározási, gépészeti funkciók kaptak helyet) a telek hátsó része felé haladva érünk el a nagyobb intimitást igénylő helyiségekig: nappali, majd a hálószoba és a vendégszobaként is funkcionáló műterem.

A tulajdonos már bőven a ház építése előtt gondját viselte a kertnek, így a ház elkészültekor már teljes egészében élvezhető volt az alapvető tervezői szándék: a nappaliban ülve, a széles nyílászáróknak és a keskeny épülettömegnek köszönhetően a két udvar között, a kertben érzi magát a szemlélő.

Az egyszerű szemlélőben felmerülhet, hogy a lapos, a homlokzaton nem túlnyúló tető problémát okozhat a későbbiekben, ám Hámori ezt „inkább hitbéli különbségnek” látja, mint épületszerkezeti szaktudásnak, amennyiben „a német szabványokon alapuló tetőfedési és szigetelési irányelvek szerint kivitelezett lábazati és lapostető attikalefedési kialakítások egyáltalán nem tudnak kevesebbet, mint egy szürke szemcsésvakolattal felhordott lábazat vagy egy 40 centiméterrel túllógatott, hagyományos magastetőszerkezet.”

Ha pedig így van, nem kérdés, hogy a természettel minden pontján kapcsolatban lévő, a társas- és magánéletnek egyaránt megfelelő, emberléptékű házba nemcsak beleszeretni könnyű, de egy ilyen épület a nagyvárosból kivonulni vágyóknak is valós alternatívát jelenthet.

Ház és műterem, Remeteszőlős
építészet: GUBAHÁMORI (Guba Sándor, Hámori Péter, Beke-Tóth Szilvia, Besenyei Balázs)
tervezés éve: 2018 / kivitelezés: 2020-22
alapterület: 100 m²
tartószerkezet: Karkiss Balázs
épületgépészet: Tirpák Tamás
épületvillamosság: Pintérné Kolb Dóra

(Forrás: GUBAHÁMORI, fotó: Danyi Balázs)

Ez is érdekelhet: