Minden érzékszervedet letaglózza az első hazai Hard Rock Hotel, ahol túlzás nélkül egy külön világba csöppensz, zenével, gasztrokalanddal, lazasággal, és mindenhonnan áradó zenével.
Márciustól nyitva áll a Hard Rock Hotel Budapest, a hálózat első közép-európai szállodája. Aki benéz, egy külön világba csöppen, aminek az egyik erőssége a mindenki számára nyitott Sessions étterem, ahol teljesen kiszakadhatunk a valóságból egy estére. De ne a ráadástól kezdjük, haladjunk csak sorrendben, a nyitószámtól!
Paradise City
Mindjárt a hotel lobbijában felfigyelünk egy kalapra: Michael Jacksoné volt, és olyannyira originál állapotában érkezett Budapestre, hogy még a sminkje is látszódott a belső peremén. Az 1971-ben alapított Hard Rock International ma már 68 országban, közel 250 helyszínen van jelen – de nemcsak terjeszkedett, hanem komoly hagyományokat is kiépített. Az egyik ilyen a lazaság: ötcsillagos hotel mivolta ellenére a személyzet öltözéke is könnyedebb, a pengető formájú névtáblákon a név alá nem az illető beosztását, hanem a kedvenc együttesét vésték.
A másik hagyomány az emléktárgyak adományozása: elsőként még Eric Clapton jelölte meg a maga területét a gitárját a falra akasztva, ezt aztán mások is utánozni kezdték, ma meg már egy egész bizottsága van a szállodaláncnak a relikviák hitelesítésére, tárolására, elhelyezésére.
Amikor a budapesti egység készült, a bizottság felmérte a várost, a hagyományokat, a hangulatot, magát a szállodát és a környékét, majd ezek alapján döntött a beérkező tárgyakról. Hogy tovább ne menjünk, mindjárt a lobbiból nyíló, múzeumszerű helyiségekben meglátjuk – többek közt – Duff McKagan (Guns n' Roses) basszusgitárját, Tony Iommi (Black Sabbath) Lucchese csizmáit vagy épp Lars Ulrich dobszerkójának egyik cinjét, amit a teljes Metallica aláírt.
Mindhárom banda koncertezett Budapesten, így a helyi kötődés adott – nem beszélve a hazai adományozók cuccairól: a kollekciót ékesíti Bródy János bőrkabátja, Horváth Charlie kongája és napszemüvege, valamint Szikora Róbert első gitárja is.
Don't le me down
Talán mondani sem kell, hogy közben folyamatosan szól a zene, évtizedes munkával kikísérletezett, pontosan megfelelő hangerővel, ami mellett beszélgetni is lehet, de a számokat is halljuk. Odalent elveszhetünk még a Constant Grind lobbibárban vagy a Rock Shopban is, ahol már mindenre gondoltak, és a hagyományos pólók, dzsekik mellett jógaszőnyeg, maszk, plüssfigurák is kaphatóak.
De show must go on, kanyargunk is tovább, hogy megállapíthassuk, itt tényleg minden szem-fülnek ingere: a zene a liftben is szól, közben a padlón mozaikból kirakott idézetet olvashatunk; dallamok úsznak a folyosókon, kíséretükben a falakon újabb emléktárgyak, fényképek; belépünk egy rocksztár lakosztályba, ott magunk választhatunk zenét, amihez találunk vinylt meg lejátszót is.
A rock star suite hatalmas, L alakú teraszával, vagány, inkább férfias, erős tónusú színeivel és bútoraival ragad meg, jut hely a csajoknak és a haveroknak is, jakuzzi is van meg rengeteg bor, külön világ ez.
Van még a szobában többféle Fender gitár is, amelyeken teljes tartózkodásuk alatt játszhatnak a vendégek, nem csak a hírességek. Van hozzá szintén Fender erősítő meg fejhallgatók is, aki meg még csak tanul pengetni, vehet interaktív zeneórákat a szobájában.
Aztán megyünk is visszafelé, amit nem is bánunk: ha mindent sikerülne megnézni, több mint 50 sztár személyes tárgyait láthatnánk, köztük Prince élénk lila műszőrme kabátját, Beyoncé egyik fekete flitteres ruháját, Freddy Mercury kézzel írt levelét, John Lennon ugyancsak kézzel írt jegyzetfüzetét, Katy Perry fellépőruháját vagy Madonna gimnáziumi évkönyvét.
A korszakolás adott, a legfelső szint Lennonéké, aztán emeletről emeletre újabb évtized következik, újabb sztárokkal. A kivétel ugye a lobbi, ahol – mint láttuk – békésen egymás mellett él minden(ki).
Love in an elevator
Lefelé bekukkantunk a tágas rendezvény-koncerttérbe, ahol minden eddiginél jobban érvényesül a gitárkészítéshez használt fát és a fémes húrokat megidéző dizájn, odakint pedig kiderül, hogy nemcsak a rocksztároknak jut panoráma: a felújított Operaház, a Bazilika meg úgy a fél város tetői látszódnak innen, a Gellérthegy tetején úgy kell nyújtózkodnia a Szabadságszobornak, hogy végre észrevegye valaki.
A belsőépítészet külön topic, mert bár a 136 szobás hotelt a Stúdió 100 tervezte, a főpárkány feletti új szintek fémhomlokzatát viszont a szintén magyar S39 Hybrid Design, amely a rock star suite egyes belsőépítészeti megoldásait is szállította, ám az épület egészének belsőépítészete a spanyol Lázaro Rosa-Violán Studiót dicséri.
Gondosan kiválogatott színek, erős kontrasztok, minőségi anyagok, kézműves termékek mindenütt. A tér beszippant, leköt az erős ingereivel, nem tudunk másra figyelni, nem is akarunk persze, csak élvezzük a helyzetet. Ha csak egy hosszabb vacsorára térsz be ide, plusz szétnézel a lobbiban az emléktárgyak közt, az is olyan, mintha külföldi villámlátogatáson lettél volna.
Come as you are
Ezekben a terekben érthető, hogy mindenki oldott hangulatban jön-megy, vannak például sztárvendégek, avagy vendégsztárok, a Hard Rock Hotel univerzumon belül rendszeresen utazgató törzsvendégek, akik tutira ott vannak az új helyszíneken.
Lám, a Who idejében még rongálták a szállodákat a rockerek, most építik, a rock and roll életérzés konszolidálódott, beköltözött e hotelbe, cserébe szinte tapintható, hogy mindenki egyenlő – all is one and one is all –, és ezzel is kiszakít a hétköznapokból. Kell a szellemiség: a dizájn, ha mégoly ütős is, önmagában kevés lenne.
A közvetlen, oldott hangulat egyik kulcsa a zene, ami már messze nem csak rockot jelent, jazz, pop, blues, minden belefér, akár komolyzene is. A másik kulcs pedig az, hogy a terek mindenki előtt nyitva állnak, sétálj csak be az utcáról, nézz körbe, ugorj be a shopba, beszélgess bárkivel, hallgasd az élő koncerteket szerda esténként, vagy a következő három napon a DJ-t, aki a vacsorához kever zenéket. Vasárnap pedig Sercegő Bakelit Ebéd vár, vinyl DJ-vel.
American pie
A gasztroforradalom annyiban más a többinél, hogy nem falja fel a gyermekeit, nem csillapodik, ma már elképzelhetetlen egy, a nemzetközi közönség igényeihez szabott hotel jól átgondolt konyha és menő menü nélkül. Ez itt a Sessions étterem és a Lipták Tamás, Sziszik István séf duó. A Hard Rock Hotelek világát idéző nemzetközi fogásokat és klasszikus, de újragondolt hazai ételeket egyaránt kínálnak, Horváth Zsolt bártender pedig olyan kézműves koktélokat kever, amiért eleve megéri beugrani ide.
A Constant Grind pedig egész nap nyitva tart – a lobbibár tökéletes egy friss reggeli kávéhoz és házi péksüteményhez, de egy kora esti kézművessör-kóstolóhoz is. Az élmény maradéktalan, ezt pedig – mármint, hogy nincs maradék – csak a kutyabarát étterem négylábú látogatói bánják. Akinek azonban két lába, és két jó füle van, ne gondolkozzon, adjon egy estét a Hard Rock Hotel Budapestnek.
Ez is érdekelhet: