Mi fán terem a svájci sajt és a hosszú farok modell? Új sorozatunkban az üzleti élet népszerű döntési modelljeit mutatjuk be könnyen érthető, rövidített formában. Elsőként az AI-modellt, vagyis az elismerő értékelést ismertetjük.
Mottó: „Minden bolond tud kritizálni. És a legtöbb bolond meg is teszi” BENJAMIN FRANKLIN
Az elismerő értékelés modelljét (Appreciative Inquiry - AI) David Cooperrider amerikai menedzsmentszakértőnek tulajdonítják. Ő azt vallotta, hogy minden cégben, szervezetben van valami, ami jól működik, amely életet, energiát ad, és amelyre biztosan számíthatunk. Ezért ahelyett, hogy emberek vagy vállalatok gyengeségeit kezdte volna kutatni, inkább az erősségekre, a pozitívumokra és az ötletekre volt kíváncsi. Abból indult ki, hogy a gyengeségek felhánytorgatása rendszerint negatív hatásokkal jár. Ezért nem azt kérdezte, hogy, mi a probléma, hanem azt, hogy mi megy jól mostanában.
Senki sem hibátlan
Mindennapi tapasztalatunk, hogy egyetlen ember, rendszer, termék vagy ötlet sem lehet hibátlan, és még a maximalisták sem tökéletesek. De az sem jó, ha túlságosan erősen koncentrálunk a hiányosságokra, mert azzal elejét vesszük a jó munkavégzéshez elengedhetetlenül szükséges nyíltságnak és pozitív hozzáállásnak. Ezért inkább vegyük komolyan már csírájukban az ötleteket, és ha mód van rá, fejlesszük tovább. Ne dobjunk félre egy jó elképzelést, csak azért, mert még éretlennek tűnik. Az ilyen jellegű viták során az emberek gyakran leplezik le saját jellemüket.
A javaslatokra történő reagálás szerint négy alaptípus különböztethető meg:
- A hibakereső: „Igen, az ötlet jó, de…”
- A diktátor: „Nem!”
- A tanító: „Nem, az ötlet nem jó, mert…”
- Az AI-szakértő: „Igen, és azt is megnézhetjük, hogy…”
