Ha elmúltál harminc, sőt esetleg már harmincöt is, akkor nem ugorhatsz eszetlenül fejest semmilyen szubkultúrába, mert abból az jönne le, hogy még mindig keresed az identitásodat. Ez nem csak olyan szempontból lenne baj, hogy nem buknának rád a csajok, de valószínű, hogy egy elég jó pszichológust is fel kéne keresned, és nem is maradna pénzed a hip ruhákra.

A hipszterség alapvetően nem arról szól, vagyis elvileg nem arról szól, hogyan nézel ki. Viszont azok a csoportok, akik arra törekszenek, hogy egyes ideológiák alapján megkülönböztessék magukat,  paradox módon mindig belefutnak abba, hogy ez végül a kinézetükön is meglátszik. Ilyenek voltak pl. a punkok, akik először csupán arra szerettek volna rávilágítani, hogy a szüleik, akik öltönyben jártak, köcsögök, vagy később azok, akik Nirvanát hallgattak és Stone Temple Pilots-t.

Ők sem hangoztatták, hogy azért hordanak flanelinget, mert az nem divatos, de egyszercsak mégis utolérte őket az ideológiából fakadó menőség, és máris flanelingben virított a különféle divatlapok címlapján az akkor még friss és üde Kate Moss. Ahogyan a kilencvenes éveket meghatározta a grunge, úgy a kétezres éveket nem határozta meg semmi. Ennek feltehetőleg az internet adta rettenetes diverzitás az oka, de az is lehet, hogy csak a rock & roll halt meg, amiben viszont csak akkor lehetünk biztosak, ha esetleg feltámad.

Egyébként ha egyetértesz a hipszter-alapelvekkel, melyek szerencsére közel sem annyira definiáltak, mint mondjuk a punkéi voltak, akkor már csak annyi a teendő, hogy szabad szellemű és progresszív lelki világodnak valamilyen materiális kivetülést is keríts.

Azt is megtehetnéd, hogy nyitsz egy cukrászdát Indiában, mert az indiaiak nagyon szeretik az édességet, viszont nem igazán tudják előállítani, vagy, hogy veszel egy szőlőt Mór környékén, és elkezdesz bort kotyvasztani, holott előtte volt egy rendes állásod; ezek igazi atomnagy hipszterségek lennének, de ha az ilyesmihez nincs affinitásod, az is elég, ha egyszerűen csak önmagad vagy.

Jobban mondva nem biztos, hogy elég, de tegyük fel, hogy igen, és nézzük meg, ebben az esetben milyen ruhákat érdemes és lehet viselned, hogy ránézésre ne legyél sem pék, sem töritanár, sem topmenedzser.

A mozgástered a huszonévesekéhez képest eléggé beszűkült, ami a divatot illeti, mert valószínűbb, hogy hülyének néznének bizonyos öltözködési kilengések miatt, jó esetben viszont a pénztárcád engedékenyebb, ha vásárlásról van szó, ami azt jelenti, hogy – ha viszonylag jók az adottságaid – igazán jól nézhetsz ki.

Az egyik hipszter öltözködési alapelv, hogy a ruha legyen túl nagy vagy túl kicsi. Ez azonban a létező legnagyobb hiba, ha már nincsen legelésző őzike tekinteted, és nem kockás a hasad. Ha jól akarsz kinézni, jól szabott ruhákat kell viselned. (Kezdőknek és dilettánsoknak: az ing ujja a csuklócsont alatt egy hajszálnyival ér véget, a gallért be kell tudni gombolni, és ha felemeled, vagy hátrahúzod a karod, akkor sem villanthatsz mellszőrt. )

Mivel az nem elég, hogy nagyjából jól nézel ki, hanem egy kicsit különleges is akarsz lenni, először is nézz szét a szekrényedben! Az összes kinyúlt pólót, műszálas inget, rég kinőtt szövetnadrágot dobd ki! (A sísapkádat és a karácsonyi nyakkendőket is.) Ha ez azt jelenti, hogy nem maradt semmi ruhád, az kicsit baj, mert nem igazán vagy hipszterféle, meg az sem jó, ha egyszerre kell felújítani egy teljes ruhatárat, de tegyük fel, hogy nem így van.  Ha ezek után soha többet nem veszel fel farmernadrágot inggel, akkor valószínűleg jó úton vagy – már ha nem mentél el az Adidas-boltba melegítőt venni –, de azért részletezzük egy kicsit: Hordj szép ruhákat!

Szépnek ez esetben nem az számít, amire szeretettel nézünk – az a barátnőd –, hanem az, aminek jó az anyaga. Sokan azt hiszik, hogy szép anyagok, mint például a bársony, a brokát vagy bármi, ami nem nyúlós pamut vagy műszál, az buzis.

Egyrészt nem az, másrészt, a homoszexuális férfiak azért öltöznek szépen, hogy tetsszenek, nekik muszáj, mert a férfiaknak állítólag fontosabb az esztétikum, mint a nőknek.  Szóval, ha menő akarsz lenni, szép anyagokba öltözz! A színektől se félj, attól leszel egy kicsit off mindentől, amire egyébként számítanánk, ha viselsz furcsa színeket és mintákat. Nyilván nem kell túlzásba esni; de miért is ne nyúlnál legközelebb a palackzöldért a fekete helyett? Ha mondjuk, van egy palackzöld, szép anyagú, jó szabású nadrágod, és egy mustársárga szép anyagú, jó szabású inged, akkor már majdnem jó vagy.

Már csak kiegészítők kellenek. Viselj nyakkendőt, vagy sálat! Ha igazán jó vagy, akkor bevállalod a kismintás brit selyemsálat, mondjuk egy aranygombos bársonyzakóval. (Ha nem borotválkozol, akkor az ilyen cuccokban még mindig elképzelhető, hogy úgy fogsz kinézni, mintha a vöröskereszt talált volna véletlenül aznap klassz cuccokat, úgyhogy borotválkozz! Tényleg. A borosta csak akkor állhat jól, ha olyan nyálas vagy, mint George Clooney; neki is azért áll jól, mert nyálas.)

Pulóvert is hordhatsz, nem csak zakót, itt is arra kell odafigyelni, hogy nagyon jó anyagból legyen. A mintákról: a kockás geekesen szexi, a csíkos kicsit lazább, tehát, ha lehet, ne hordd liliommintás selyemsállal; az egyszínű is elfér, de sokkal jobb, ha ing van alatta, mintha póló lenne. A póló, minél közelebb vagy a negyvenhez, annál kevésbé menő. Ugyanez elmondható a kapucnis pulcsikról, de ha elmúltál negyven, úgy fogsz kinézni bennük, mint Tilla, ami a maga módján akár vonzó is lehet, de csak akkor, ha minimum olyan jó alakod és akkora arcod van, mint neki.

A telet is figyelembe véve: ne rontsd el a szerkódat dzsekivel, illetve pufidzsekivel. A pufidzseki a legjobb találmány, mert tényleg meleg meg kényelmes meg minden, de nagyon nem hipszter, ahogyan a hegymászóbakancsok sem. Vegyél egy gyapjúkabátot, lehetőleg extrém gombokkal, egy szép fényes bokacsizmát, és – ez a legfontosabb – egy trilby kalapot. Innentől kezdve hip a ruhád, a többit meg már úgyis elvileg tudod.

Tovább a:
Legfrissebb cikkekhez
A rovat többi cikkéhez
A harminc altti hipsztereknek szóló cikkhez: Így öltözz hipszternek húsz és harminc között!

(Fotók: hipstertrek)