A most megjelent Fordulópontok magazin Brendan Mullane-t, az egyik legnevesebb, kézzel varrott olasz öltönyök forgalmazására szakosodott divatház, a Brioni igazgatóját kérdezte arról, hogyan vásárol ruhát a férfi. Tanulságos.
– Az ezredforduló környékén született generáció számára minden az élményről szól. Ez a divatra is kihat?
– Ez a kultúra újfajta felfedezéseket tett lehetővé. Segít rájönni a férfiaknak, mitől lesz valami menő, fényűző és különleges. E generáció tagjai visszanyúlnak a valódi, hagyományos kézművességhez, és beemelik a 21. századi divatba. A luxus férfiruházat régen státusszimbólum volt – bizonyos társadalmi réteg tagjai bizonyos módon öltöztek. Ebből a szempontból a divat elég egyhangú volt, az öltözködés szigorú keretek közé volt szorítva, amelyeket most e kíváncsiság és információmegosztás folytán egyre inkább feszegetnek. Mindennek köszönhetően a mostani divatban a hagyomány, a kézművesség és a történelem elegyedik a modernnel.
– Elérhetőbbé váltak a luxuscikkek?
– Inkább úgy fogalmaznék, hogy a luxus fogalmát értelmezzük tágabban. Régen a luxus mércéje a drágaság volt, ma azonban éppen e megosztásra épülő kultúra miatt már nem csupán az ár a mérvadó, hanem a legkiemelkedőbb minőség, a maximális exkluzivitás, a megragadó háttértörténet.
– Hogyan vásárolnak manapság a férfiak?
– A férfi fogyasztók nehéz diónak számítanak. A nők vásárolnak, visszahoznak vagy kicseréltetnek valamit, esetleg reklamálnak. A férfiak nem. A maguk módján nagyon is aprólékosak. Korábban meglehetősen unalmasnak tartottam őket, mert hajlamosak voltak a könnyebb utat választani. Most viszont mindent áthat a versengés szelleme: „Jól nézek ki? Ugye, tényleg jó az órám? Megy a cipőm hozzá?” A férfiak elkezdtek különös körültekintéssel öltözni. Rendkívül nagy gondot fordítanak a részletekre, például a nyakkendő szélességére. Ez már-már a megszállottság határát súrolja.
– Ezért van az, hogy a férfiak hajlamosak ugyanazt több színben is megvenni?
– Szerintem ezért nehéz eset egy férfi. Ha talál valami jót, hajlamos bevásárolni belőle, mert már olyan régóta kereste a tökéletes darabot. Ha egy férfi talál valamit, ami jól áll neki, amiben jól és magabiztosnak érzi magát, akkor visszamegy, és folyton újat vásárol majd belőle. Ez néha visszaüthet, mert fennáll a veszélye, hogy valaki beleragad ebbe, és 10 évig ugyanazt a fajta cipőt vásárolja.
– Egy férfi társadalmi vagy jövedelmi helyzete még mindig könnyedén megállapítható az öltözködéséből? Például a cipője alapján?
– Szerintem ma már inkább az a kérdés, hogy áll össze mindez az emberek fejében. Még mindig hajlamosak vagyunk másokat a ruhájuk alapján megítélni, számomra viszont a ruha nem annyira pénz kérdése, de annál többet mond a stílusunkról és ízlésünkről – például arról, hogy képesek vagyunk-e stílusosan összehozni a tornacipőt egy gyönyörűen szabott háromrészes öltönnyel, össze tudjuk-e egyeztetni a spektrum két végletét.
Az interjú folytatásáért keresd a Fordulópontokat az újságosnál!