Ha valamiféle optikai tudathasadással megfeledkezünk az ipartelepről – a pult elé belépve ez tulajdonképpen nem is lehetetlen feladat – máris szinte úgy érezhetjük magunkat, mintha egy karibi tengerparti büfében ülnénk, Jose süti a friss halakat a forró vaslapon, amiket pár perce fogtak ki az óceánból. Jó, tudjuk, a legközelebbi tenger innen olyan 600 km légvonalban, de grillezett lazaccal a szádban ez a távolság jelképesre zsugorodik.
A berendezési tárgyak néha rejtőjenőien túlzóak, de egy hűtőházzal, raklaphegyekkel, meg targoncával a közeledben kellenek is az erős hatások. Jól esik a szemnek a hordóba töltött jégben pihenő kagyló, a falra lógatott, halakat ábrázoló festmények, a dézsás pálma, meg a matrózblúzos hölgy a pultban. Ha háttal ül az ember a gyártelepnek, akkor majdnem teljes a tengerparti ambient, már csak egy kis homok hiányzik a lábunk alól.

Hamarosan meg is érkezik a grillezett lazac, szép vastag szelet, rozmaringgal fűszerezve, nagy adag sült krumplival. Szaftos, friss darab méghozzá jól átsütve, a szelet széle kissé kérges, de a végeredmény ötös, pedig a vaslapnál álló úr szakmányban – vagy inkább a hely szelleméhez igazodva – nagyüzemben–, gyártja az adagokat. Miközben kezd dél lenni, egyre többen tűnnek fel a pultnál, pár perc alatt pedig kígyózó sor alakul ki, így aztán végképp meggyőződöm róla, hogy alig egy hónappal (!) a nyitás után a Dokk már zarándokhely, amit a minőségi halak szerelmesei áhítattal keresnek fel.

 A főtt garnéla darabja nagyjából 200 Ft, négyet rendeltem, de kissé alábecsültem az étvágyamat, legközelebb nyolc alatt nem szabad megállni. Az apró, zöldfűszeres rákocskák kiválóak, zamatosak, és már előre tudom, hogy mennyire bánni fogom, amikor legközelebb mélyfagyasztott verzióval próbálkozom.

Az intézményt a PLPSeafood működteti, a halpiac – ami tulajdonképpen egy szimpla üzlet, de ennél többet a hazai vásárlóközeg nem indokol - tavaly nyitott. A boltba friss halszállítmány érkezik minden nap az Adriáról, Északi-tengerről, Atlanti-óceánról és az egzotikus tengerekből. Ezek egy részre kerül a sistergő vaslapra. Van itt Szent Jakab kagyló, vongole, pisztráng, kardhal, szépia és így tovább, de ha a teljes kínálatra vagyunk kíváncsiak, akkor érdemes követni az intézmény Facebook oldalát, ahol akciókat is meghirdetnek. Hasznos dolog figyelni, ugyanis néha friss, jó minőségű árut csíphetünk meg majdnem ugyanolyan árfekvésben, mintha teszkós mirelitet vennénk.

A garnélákért, krumpliért, lazacért 3100 forintot fizettünk, és ha belegondolunk, hogy innen kb. 300 méterre légvonalban a McDonald’sban is elvertünk volna ennyit két menüre, akkor nem ér azt mondanunk, hogy ez a hely drága. Igaz, ha belehúzunk, és scampit nyomunk proseccóval, akkor nem állunk meg egy tízes alatt. (Aki meg nem akar 0.33-as kólára 490-et költeni, az igyon vizet, több szempontból is jobban jár.) A Dokk büfét egyszer mindenképpen ajánlatos kipróbálni - akár még alternatív randi helyszínként is működik, ha bevállalósak vagyunk – halimádók pedig minden bizonnyal rendszeres vendégek lesznek itt. A Dokk büfé a halpiac „látványpéksége”, itt lehet élőben tesztelni az üzletben kapható árukat. Mivel a kaja remek, nyilván sokan kapnak kedvet ahhoz, hogy falatozás után otthon is elkészítsenek egy tonhalfilét. A trükk egyszerű és működik, ilyen csalit mi is bármikor szívesen bekapunk.

Dokk Büfé
Budaörs, Törökbálinti utca 23.

Vannak egyéb remek helyek is, amiket teszteltünk: disznótoros és vietnami gyöngyszemek, kurd gyrosos, mexikói tacqueria, artisztikus környezetben működő kávézó, és egzotikus hangulatú hummuszbár, autentikus japán vendéglő és magyaros tejbár csak itt, csak most, csak nektek!