Két éve sokan megénekelték a hírt, hogy Luxemburg lett az első ország a világon, ahol ingyenessé tették a tömegközlekedést. Érthető, hogy ebből mindenhol hír lett, azóta viszont eltelt némi idő, így már szereztek némi tapasztalatot a bő hatszázezer lakosú országban. Mennyire vált be tehát a nagy újítás?

Kezdjük az alapoknál: Luxemburg lélekszáma jelenleg mintegy 640 ezer, a fővárosban 110 ezren laknak, a GDP-je az egyik legmagasabb a világon. Olykor olyan rendezett utcákat láthatunk, mintha egy építészeti látványtervben sétálnánk, decens homokkő épületek és pénzügyi cégek irodatornyai közt. Vidéken rendezett falvak és ugyanolyan rendezett kukoricamezők mellett visz az út, a völgyeket csinos várak pettyezik. Nagyítóval kell keresni a problémákat – illetve mégsem, mert az autózás nyilvánvalóan ezek közé tartozik.

Ne szépítsük: igazi autóbuzikról van szó. Az EU-ban itt a legmagasabb a járműsűrűség (ezer lakosra 696 jut), a háztartások majdnem 90 százalékában van autó, tízből egy családnak három vagy több.

Nyugat-Európában itt a legalacsonyabbak a benzin- és gázolajárak, hála az alacsony adóknak; a kisvárosokban Ferrari- és Maserati-kereskedéseket látni. A forgalom sokszor csak cammog. A parkolás sakknagymesteri képességeket igényel. Idén nyáron a rendőrség könyörög a polgároknak, hogy ne hajtsanak a tópartra autóval, mert azt máris ellepték a szabálytalanul parkolók. A lélekszám közben növekszik, úgyhogy az autók száma is.

2020. február 29-én az országban többek között a fentiek miatt ingyenessé tették a tömegközlekedést, azóta a (nem első osztályú) buszokon, villamosokon és országon belüli vonatutakon senki egy fillért nem fizet a közlekedésért.

Az ingyenesség ára

Látszólag csak Luxemburghoz hasonló kicsi, gazdag ország teheti ingyenessé a tömegközlekedést – az intézkedés a már meglévő támogatásokon felül évente 41 millió euróval terheli meg a központi költségvetést. Ám az elmúlt évtizedekben a világ legkülönbözőbb szegleteiben bukkantak fel ingyenes (vagy szuperolcsó) közlekedési programok, ellensúlyozandó az emelkedő energiaárakat vagy a növekvő forgalmat.

A hasonló programokat könnyen felkarolhatja a politika: az ingyenes tömegközlekedés egyszerre veszi fel a küzdelmet a magas üzemanyagárakkal, a karbonkibocsátással és a dugókkal, zöld utat kínál mindazoknak, akiknek ebből elegük van, a szegényebbek mobilitási problémáit pedig akár meg is szüntetheti.

Mindezeken felül emlékezteti a választókat arra, hogy „az alacsony emissziójú világ” kényelmet és előnyöket is kínálhat, nem csak áldozatokat.

De nézzük végre, hogyan működik ez! Az utasok nyilván nyernek, mert minden macera nélkül szállhatnak fel-le a járművekre-ről, a Bloomberg riportja beszámol fiatalokról, akik most bebarangolhatják az országot, ahogy korábban nem tudták volna. És be is barangolják. „Ez a program közel ötszáz euró megtakarítást jelent nekem évente” – mondja egy 26 éves gyógypedagógus, aki a pénz mellett időt is megtakarít, mert „annyi dugó és útszűkület van hazafelé, hogy autóval hatvan-hetvenöt perc az út. Vonattal a fele.”

Akkor is a legjobb autózni!

Mindez mesésen hangzik, ámde a Luxemburg útjain guruló autók száma egyelőre nem csökken. Idén májusban az ország több részén végzett mérések szerint az utak zsúfoltsága ugyanakkora vagy nagyobb volt, mint 2019 májusában.

Az ingyenesség önmagában nem elég csábító, mert nem kompenzálja az autósokat a lehetséges hátrányokért. Zsúfolt buszok, késő vagy törölt járatok, a háztól házig tartó utazás hiánya.

Az adatok szerint elsősorban azok kattantak rá az ingyenes tömegközlekedésre, akik amúgy bringával vagy gyalog jártak volna.

Bár az autófüggőség lassan fenntarthatatlan lesz, mégsem könnyű változtatni rajta. Drágábbá és nehezebbé kell tenni az autózást, amire viszont nincs politikai akarat Luxemburgban. Tavaly az üzemanyagárak közelítettek az európai szinthez, de idén májusban a kormány az emelések egy részét felfüggesztette az orosz–ukrán háború miatt megemelkedett energiaárakat kompenzáló „szolidaritási csomag” révén. Úgyhogy a jelenlegi előrejelzések szerint a népességnövekedés miatt 2035-re hat százalékkal több autó lesz majd Luxemburgban, mint most.

Fejleszteni, fejleszteni, fejleszteni

Luxemburgban nem elég jó a tömegközlekedés lefedettsége, ami része a problémának, de ezen dolgoznak is: 2017-ben új villamosvonalat adtak át Luxemburg Cityben, ez idén szeptemberben már meghosszabbított vonalon jár majd, és további négy új vonalat adnak át 2030-ig. Belekezdenek tizennégy jelentős vasúti fejlesztésbe, változtatnak a városi közlekedés rendjén, gyorsbuszokat állítanak forgalomba, és telekocsisávokat alakítanak ki a főutakon.

Hogy lássuk, mennyire összetett problémahalmazról van szó, bejön a képbe a lakhatás kérdése is. Luxemburgban 1200 euró az áltagos bérleti díj, míg a határmenti településeken 700. Sokan kizárólag a magas lakhatási költségek miatt költöztek a határ túloldalára – és ők ingáznak.

Franciaországból 110 ezren, Németországból és Belgiumból 50-50 ezren jönnek-mennek ki-be naponta. Luxemburg teljes munkaerejének 46 százaléka nemzetközi ingázó. Érthető, hogy csúcsidőben csúcsforgalom van.

Ezért az ingyenes tömegközlekedést néhányan szerény támogatásnak tartják azok számára, akik a roppant drága megélhetés miatt kénytelenek a környező országokba telepedni. „A lakhatási kérdés kezelése fontosabb társadalmi igazságossági kérdés, már ha az ingyenes tömegközlekedés erre irányul – mondta a Bloombergnek Constance Carr, a Luxemburgi Egyetem várostervezője. – Mindenki tudja, hogy túl drága a lakhatás, ezért örökös politikai vita tárgya, ellentétben az ingyenes tömegközlekedéssel, amit valójában senki sem kért. Egyszerűen csak megérkezett, társadalmi vita nélkül.”

Nehéz egyértelmű tanulságot levonni az egyedi helyi viszonyok miatt, de talán annyit el lehet mondani, hogy önmagában az ingyenesség kevés: szükségesek lehetnek más támogatások, a tömegközlekedési hálózat fejlesztése, az autózás szigorúbb korlátozása, tehát a probléma komplex kezelése, mindenhol a helyi viszonyok alapos ismeretében.

Ez történt két éve: