Veszélybe sodort egy ősi foglalkozást a globális felmelegedés.
Tudjuk, hogy a klímaváltozással az egyik legnagyobb gond, hogy kiszámíthatatlanok a hatásai. Ezt mindennél jobban illusztrálja egy Távol-Keletről érkező hír:
a japán haikuszerzők teljesen elbizonytalanodtak a szavak használatában, mert a változó klimatikus viszonyok összezavarták az időjárást.
Hát erre aztán tényleg nem gondoltunk volna. A jellegzetes haiku versforma a 17. században jelent meg Japánban, és mit adnak a kamik, Matsuo Bashō fatáblákra írt verseit áthatja a természet és az évszakok változása: vannak utalások teliholdra, ciripelő kabócákra és természetesen cseresznyevirágzásra.
Japánban a rendszeres földrengések, a szigetet körülvevő tenger, és a kevés megművelhető terület miatt kiemelten fontos szerephez jut a természet, az élet minden területét áthatja az évszakok ritmikus váltakozása, így megjelenik az étkezési szokásokban, a hagyományos öltözködésben, az előadóművészetekben, és persze a haikuköltészetben is.
A haiku mára világirodalmi műfajjá vált, az őshazában viszont bizonytalanná vált a helyzete. Ősszel például rendszeresen kiállítanak verseket a Sendaibori sétányon, a túra Bashō egykori kunyhójától indul. A haikuk felidézik az ősz hűvösségét – amiből idén szeptember végén semmit sem lehetett érzékelni.
Idén pólóban és rövidnadrágban is izzadva igyekeztek a turisták olyan verseknek átadni magukat, amiket a mester még az 1600-as évek végén fogalmazott meg.
Könnyen úgy érezhetik a befogadók, hogy ezek a versek már nemcsak egy másik korszakhoz, de egyenesen egy másik kultúrához kapcsolódnak.
A haikunak például szerves része az ún. kigo, az évszakszó, amit a műfaj minden versének tartalmaznia kell (további szabályok lent a keretesben). Ennek pedig nem könnyű megfelelni mostanában.
Mindig is fülledt nyarak jellemezték az ország egy részét, ám az utóbbi években olyan forróak, ami szó szerint életveszélyes, különös tekintettel az országban élő nagy számú idős emberre. A szigetcsoport körül melegedő óceánok egyes fajokat veszélybe sodornak, másoknak megváltoztatják a vándorlási szokásait. Korábban virágzik a cseresznye, ősz helyett nyáron érkeznek a tájfunok, hogy újabb problémákat említsünk.
A hagyományokat nagyra becsülő országban adott a Szaidzsiki, az „évszakok almanachja”, ami több ezer szót ad meg egy-egy évszak jelölésére. Növényre, állatra, időjárásra, ünnepekre is utalhat egy-egy ilyen szó, és a közönség rezonált is rájuk; akár egyetlen szóval is fel lehetett idézni egy évszakot. Egészen a közelmúltig.
A Nemzetközi Haiku Szövetség szerint a szerzők előtt most két út áll: vagy felhagynak a tevékenységükkel, vagy alkalmazkodnak. A szövetség elnöke, Kimura Tosio szerint a melegebb, kiszámíthatatlanabb időjárás ugyan elhomályosítja az átmenetet egyik évszakból a másikba, de a haiku sokoldalúan képes alkalmazkodni, és végül is „a célja nem az, hogy magukat az évszakokat dicsérje, hanem az, hogy megpróbálja meglátni az emberi lényeget a természeten keresztül”.
Mitől lesz a haiku haiku?
A haiku 17 morából, azaz szótagból áll, hagyományosan egy sorba írták, a modern haiku viszont 5, 7, 5 szótagszámú sorokba tagolódik. Az első és az ötödik szótag a hangsúlyos. Szerepelnie kell az említett kigónak, és végül a haiku csattanóval záródik.
(Forrás: The Guardian, illusztráció: Unsplash)
Ez is érdekelhet: