A karácsonyi menü mellé látványos és érdekes karácsonyi italokkal is készülhet, akinek még van kedve, türelme, energiája ezzel is kínlódni a meghitt, boldog, békés, idegbajos, kimerítő, stresszes készülődés közepette. Persze a boltban is meg lehet venni az üveges tojáslikőrt meg az akár mikróban is felmelegíthető, előre palackozott forralt bort, de ennyi erővel pizzát is lehet rendelni Szentestére, hát nem?

Tojáslikőr

Az eggnog vagy tejpuncs a téli ünnepek folyékony szaloncukra Észak-Amerikában és pár hűvösebb európai országban. Mint oly sok ünnepi finomság, a téli ínségben egykor nehezen hozzáférhető, drága, rettentő kalóriadús alapanyagokból készült ital arisztokratikus kiváltság volt egykor, de

ma már bárki hízhat tőle boldogan, ha úgy dönt, hogy a biztonság kedvéért egy kis cukros-tejzsíros-tojásos-alkoholos kalória-atomcsapást is ráküld a szervezetére a szilárd halmazállapotú dietetikusi rémálmok mellé.

Angliában hagyományosan erős sörrel(!), később sherryvel, brandyvel készült az eggnog. Később Amerikában a helyben készülő whiskeyvel, a karibi térségben rummal ütötték fel a tejes-tojásos alapot a népek; itthon pedig sok helyen találkozni hol örömtelien selymes, hol penetránsan cefrés pálinkás verzióval is. Szokták fűszerezni vaníliával, szerecsendióval, fahéjjal, akár szegfűszeggel. Olyan, hogy „a” tojáslikőr receptje, nem létezik és soha nem is létezett. Ma is a kísérletezés örömteli terepe lehet, tájjellegű összetevőkkel, alkoholos vagy alkoholmentes (babatápszer) formában.

Az alaprecept valahogy így néz ki: tíz tojássárgája, két deci tejszín, egy liter jó zsíros tej, negyven deka cukor, két deci tiszta alkoholnak megfelelő, minél erősebb szesz: 50%-os feletti alkoholtartalmú valami, vagy akár tiszta szesz lenne a kívánatos, hogy ne hígítsuk feleslegesen a végeredményt. Kell igazi vaníliarúd, hogy szép pöttyös legyen a végén az ital, pici só, fűszerek ízlés szerint. A tejet-tejszínt a belekapart vaníliával átfőzzük, még melegen, óvatosan az összekevert cukor-tojássárgája kombóra öntjük, és végig kevergetve lassan 80 fokig melegítjük. Nem tovább, mert akkor elkezdenek megszilárdulni dolgok a lében. Langyosra hűtve hozzáöntjük az alkoholt, majd az egész jól lezárt üvegben mehet a hűtőbe. Pohárba töltés előtt ne felejtsük el felrázni, különben aki először kap, berúg, aki a végén, kérhet kést meg villát a likőrhöz.

Puncs

Olyan sincs, hogy „a” puncs. A hagyományosan puncsostálban, merőkanállal szervírozott koktél ötlete Indiából került először a britekhez, majd terjedt szét a nyugati világban. A neve a többféle, egyaránt kétséges magyarázat legszimpatikusabbja szerint hindi eredetű és ötöt jelent, mert a puncsot öt alapanyag alkotja: valami alkoholféleség, cukor, citruslé, víz és fűszerek.

Ha rendesen szívni akarunk a saját készítésű karácsonyi punccsal, érdemes egész gyümölcsből kiindulni, és mondjuk narancs préselésével-szűrésével kezdeni a folyamatot.

Fokozódik a hangulat a puncsostál körül valamikor a XVIII. században. (William Hogarth nyomata; a kép és a többi kép forrása a Getty Images)

Ezt lehet felesben keverni nem túl erősre főzött fekete teával; a fűszereket (szegfűszeg, fahéj, vanília, akár csillagánizs, gyömbér – ízlés szerint, de kezdésnek elég mondjuk csak a szegfűszeg) is a teával érdemes kiforralni, hogy ne rotyogtassuk feleslegesen a gyümölcslevet, amitől pasztőrözött bolti íze lehet. Végül mehet bele úgy 2-2 evőkanálnyi citromlé és cukor, vagy akár méz, és ezzel kész is a gyerekverzió. Innen lehet továbbmenni mondjuk egy liternyi folyadékhoz negyed liter rummal a felnőtt változat irányába. Szűrve, narancskarikával, apró gyümölcsökkel dekorálva, forrón mehet a pohárba, bögrébe.

Forralt bor

A bor felforralása és agyonfűszerezése valamint szétcukrozása hagyományosan a rossz borok ihatóvá varázslásának művészete. Az igazán beteg, hibás borból persze nem lesz jó forralt bor sem, a csak simán semmilyen vagy senki által nem szeretett borokból pedig könnyű végképp tragikusan rossz italt csinálni egy csomó extra hozzávaló elpocsékolásával.

A forralt bort nem is neveznénk konkrétan a karácsonyi asztal környékéhez illő dolognak. Ez inkább általános téli melegedő lötty, hólapátolós, előnapi vendégfogadós, főzés mellé szopogatós dolog; a karácsony kísérője, de semmiképp nem főszereplője.

Forralt borhoz végképp nincs tuti recept. Teljesen egyénfüggő, hogy milyen színű bort mennyi vízzel hígítva, mennyire cukrozva, hogyan fűszerezve, a főzés közben az alkoholtartalmat mennyire kipárolva készül el végül a cucc.

Mit iszik a Player?

Szerkesztőségünk nagyobb része pragmatikusan viszonyul a karácsonyi italozáshoz: a legtöbben ilyenkor (is) azt isszák, amit szeretnek, nem vágynak extra hangulatra e tekintetben. Ha már alkoholizálás, vodkaszóda, gintonik, kedvenc rum, ilyesmi. Vannak azért kivételek is, mint például Dóri, aki már most, a felkészülési időszakban is a karácsonyi sóskaramell-likőr gondolatára nyalogatja a száját. A recept a Streetkitchenről jön majd; tulajdonképpen ez sem más, mint egy eggnog, csak erősen eltolva sósba. (Egyébként aki nem akar otthon kísérletezni, palackozva is kaphat ilyesmit; a Baileysnek is van sóskaramell-krémlikőrje, de már több bolthálózatnál láttunk sajátmárkás változatban, komolytalanul olcsón is ilyet.)

Tamáséknál (vagyis nálunk) a saját készítésű nem portói portóiból bontódik majd fel immár több éves hagyomány szerint egy féltett palack.

A mintegy 80 tőkéből álló hobbiszőlőnk terméséből készített hobbibor egy pici részét néha az erjedés fele táján felöntöm erős borpárlattal, vagyis avinálom, amitől az élesztő elpusztul, az erjedés leáll, a cukortartalom nagy része pedig az alig kierjedt mustban marad. Ülepítés-fejtés és néhány év utóérlelés után finom, édes likőrbor lesz a dologból; lényegében ugyanaz, mint a portugál portói vagy a spanyol sherry. Szobahőmérsékleten, portóis kristálypohárból nagyon karácsonyias záróitala a karivacsinak.

Gergőék tradicionális karácsonyi szürcsije egy forró Aperol-koktél. Recept a cookpaden; a lényeg, hogy száraz fehérborból, almaléből(!) és Aperolból, fahéj és méz ízesítéssel áll össze a puncsjellegű, kettős falú üvegpohárban egész látványos meleg ital.

A lényeg persze úgysem az, hogy mit, hanem hogy kivel iszunk a téli ünnepkörben. Kívánjuk tehát minden kedves olvasónknak, hogy akár alkoholos, alkoholmentes, forró, hideg, buborékos vagy színes bármi is kerül az ünnepi pohárba, legyen mindenkinek lehetősége azokkal koccintani a karácsonyfa, hanukia, szaturnáliai lakomaasztal vagy akármi mellett, akiket a legjobban szeret!

Ez is érdekelhet: