Vedeltük a pepszikokakólát és megpróbáltuk eldönteni, megéri-e vaníliásra, ananászos-mentásra vagy mangósra váltani a klasszikus alapízekről.

Hiába inkább vegyipari termék, mint élelmiszer. Hiába van ráírva a címkére, hogy foszforsav van benne. Hiába tudjuk, hogy ha hagyományosat választunk, minden pohárral kanálszám öntjük magunkba a halált hozó finomított cukrot, ha pedig energiamenteset, akkor épp csak tán világítani nem fogunk a mesterséges édesítőszerektől. A kólát akkor is isszuk, isszuk, és kész.

Ha fiatalok vagyunk, isszuk, mert édes. Ha öregek vagyunk, isszuk, mert nekünk máig a Szabad Világ jelképe. Ha álmosak vagyunk, isszuk, mert koffein van benne. Ha befolyásolhatók vagyunk, isszuk, mert a zseniális marketing eladja nekünk.

Isszuk a Pepsit, isszuk a Cocát. De melyik Cocát, melyik Pepsit igyuk a sok közül?

A Coca-Cola hazai weboldalán e pillanatban kilencféle Coke-ot mutat be a gyártó. Van az alap, cukros, ősi Coca-Cola, a Coke Zero, a Zero Zero, a Cherry, a Lemon, a Zero Lemon, a Zero Vanilla, a Zero Fahéj és a Light. A Pepsinél jóval szűkebb a kínálat, de öt verziójuk azért nekik is van: az eredeti Pepsi, a cukormentes Pepsi Max és a szintén aszpartámmal édesített, gyakorlatilag kalóriamentes Lime, Mango és Pineapple Mint. Megvettük majdnem mindet, csak az időszakosan, karácsony táján gyártott Coke Fahéjat és a még a koffeintől is mentes Zero Zerót nem sikerült beszereznünk, pedig próbáltuk Tescóban, Auchanban, Intersparban, kínaiboltban és trafikban is.

Féllitereseket vettünk, egyforma hidegen ittuk őket. Csak a Coke Vanilla volt kétliteres, őt nem sikerült beszerezni egykezes méretben

Szépen sorba raktuk, lefotóztuk és megkóstoltuk őket. Az alábbiakban bemutatjuk a Player kólaivó tagozatának értékelését és megpróbálunk választ adni a kérdésre: van-e olyan, hogy A Legfinomabb Kóla? És ha igen, melyik az? Projektmenedzserként tisztességesen végigittam és véleményeztem az összes barna bubis lét, kollégáimtól viszont csak annyit kértem, jelezzék, ha valamelyik verzió különösen ízlik vagy nem ízlik és arról küldjenek pár sort. Végül ezeket a gondolatokat gyűjtöttem össze a kólákról:

Coca-Cola

Olyan mélyen ott van az identitásomban, mint Őskóla, hogy nem is tudom megmondani, jó-e vagy sem. De az biztos, hogy a cukortartalma 46 évesen már nagyon tolakodó. Már jó ideje nem veszek cukroskólát sehol, sosem, zavar a képtelenül édes-cukros íz, de most, hogy újra belekortyoltam a teszt kedvéért, első tapasztalatnak kimondottan kellemes volt a hideg alap Coke. Ugyanakkor a legtriviálisabb kóla kóstolása annyira nem hozott említésre méltó élményt senkinek, hogy a kollégák nem is kommentelték a Minden Kólák Atyját. Ugorgyunk!

Pepsi

Elsősorban illatban más, mint az ősrivális. Íze nekem picit lágyabb, picit simább, a Coke-hoz képest érzékszervileg is pont az a többletkarakter hiányzik belőle, mint az imidzséből. (Rémülten vettem észre, hogy a második kis pohár cukroskólánál határozottan érzem: már maródik szét a fogam!)

A sima Pepsihez Istvánnak is volt egy gondolata: „Olyan, mint 86-ban a Novi Sad-i strandon, csak most nem szól közben a Mézesmadzag, vagy mi a címe annak a Bikini slágernek.” Fefe elutasító az alap-Pepsivel: „kóla akar lenni, de nagyon nem kóla”.

Coca-Cola Light

Rég ittam ilyet, de most úgy tűnt, a Light nem is olyan selymes-lágy-nyafogós, ahogy emlékeztem rá. Zeróíze van. Nagyon várom a Zerót a sorban, hogy rácáfol-e erre.

Pepsi Max

A cukormentes, extraízek nélküli kóla-alcsoportból ez a kedvencem és most is megörültem neki, amikor elértem hozzá a sorban. Nincs rá különösebb magyarázat, egyszerűen csak jól harmonizál és langyosan se kellemetlen annyira, mint a többi ilyen. (És lehet, hogy csak bebeszélem magamnak, de mintha a cukormentes Pepsi lemosná fogaimról a zománcukat marcangoló két első cukoroldatot.)

Fefe is megerősíti pozitív érzéseimet: „egészen olyan íze van, mint a sima Coca-colának. Nekem ez a teszt legnagyobb meglepetése!”.

Coca-Cola Lemon

Cukros-citromos: nekem ez volt a legkellemetlenebb a csoportból. Az illata enyhén citrusos, odáig rendben van, de ízben nem citromot éreztem benne, inkább csak savasságot. Ez, ha nem is okozott érzékszervi kellemetlenséget, azért halványan felidézte némely rosszullétek utóízét. Nem jó, nem innék ilyen kólát akkor se, ha másmilyen nem lenne.

Zsolti is támadja a cuccot: „citromos tisztítószer illatú (ez egyértelmű), és ízű (ez csak benyomás, mert nem kóstoltam még tisztítószert). Nagyon karakteres, ami lehetne pozitív jelző, de ez esetben nem az, bántóan citromsavas.”

Fefe se szereti: „ennek legalább köze van a kólához, de pont a citromaroma miatt felejtős”. Oszinak nincsenek rossz élményei: „Jóval kevésbé mű a Coca cukros-citromos verziójában a gyümölcsíz, mint a Zeróban, egészen kellemesen savanykás, és hát eleve jobban megy a citrom a kólához, viszont közel sem olyan intenzív, mint a Pepsinél az ananász vagy a mangó”.

És akkor jön Gergő, aki heves vallomásban védi meg kedvencét! „Az összes kólát gyűlölöm, amiben nincs cukor. Valami zsigeri ellenállás alakul ki bennem, ha egy kólán meglátom a cukormentes, édesítőszeres feliratot. De ha átverekszem magam az első ellenálláson, akkor az utóízként támadó enyhe kesernyésség veszi el a kedvem. Ezért boldog vagyok, hogy a coca-cola a lemonból (miért nem citrom?) készített hagyományos cukros verziót is. Nekem egyértelműen ez a kedvencem. A citromosság kellemesen jelenik meg a háttérben, mintha csak finoman belehelyeztem voltam egy fél karika citromot a kellemesen lehűtött alap kólába. Nincs felesleges mellékíz vagy további adalék, igazi hűsítő ital. Ha tovább akarjuk javítani, már csak egy kis rum jöhet mellé.”

Pepsi Mango

Az illat adja az élmény felét, a negyedét meg a gyümölcsrágós-hubbabubbás, kissé kellemetlen utóíz. Ami közben van, az nem rossz. Nekem ez a kóla dobogós a végső rangsorban, kifejezetten keresném a polcokon, ha az én szívem csücskét pont nem lehetne kapni. De néha csak úgy, monotóniarobbantásból is boldogan választanám a kedvencem helyett.

István elfogadja, tudomásul veszi, nem agyalja túl: „tök jó, csak nem éreztem rajta a mangót – na jó, az utóízében kicsit. De különben kóla és kész.” Zsolti szereti, sőt; nem is most találkozik vele először: Nagyon finom illatú és ízű, már ha valaki hozzám hasonlóan képes kellemesnek találni a nyilvánvalóan nem természetes illatokat-ízeket. Coming outolok: én már többször adtam ki érte pénzt is”. Fefe kilöki a kólák közül a kóstolás alapján, de elfogadja: „semmi kóla íz, inkább mangós ital, annak viszont egész jó”.

Cherry Coke

Még emlékszem, mikor az első különleges kólaként belépett az életembe. A korabeli reklám zenéje itt van a fülemben (és nem azért, mert a Coca-Cola nemrég újra felmelegítette a '95-ös slágert). Ma is szeretem, a cukrosok közül a kedvencem, de a valószínűleg nagyrészt a korral érkezett pszicho-diabéteszem miatt ebben is érzem, hogy káros. Zsolti is hasonlóan viszonyult a Cherry Coke-hoz: „Cherry Coke – fiatalkori nagy kedvencem. Az ízét még mindig szeretem, de mivel évek óta csak Zero kólát iszom, ma már nagyon édesnek érzem.”

Fefénél is feltörnek emlékek: „klasszik íz, gyerekkorom íze, nosztalgia – az egyik legjobb”. Oszi nosztalgia nélkül, a citromos kólák viszonylatában méltatja a Cherry Coke-ot: „a két citromos után érdemes volt inni egy pohár Cherry Coke-ot, mert jóval intenzívebben köszön vissza a cseresznye édeskés-gyümölcsös íze. Eddig is szerettem, de most még jobban”.

Pepsi Pineapple Mint

Ez a kóla adta a teszthez az ötletet. Véletlenül láttam meg valahol, megvettem, megkóstoltam: nahát! Nemcsak egy új íz, hanem üdítően érdekes, újszerű kólaélmény. Az ananász illata végigkíséri a kortyokat, a menta meglapul a háttérben, nem indukál hidegérzést; aki nem nagy mentol-fan, azt se löki el magától. Új kedvencem már hetek óta, ha kólát akarok, ezt keresem, néha, ha nincs, inkább nem is veszek másmilyet. De nem mindenki van ezzel így.

István: „Az ananászosra azt hittem, hogy jó lesz, de nem lett. Rossz, egyszerűen nem passzol egymáshoz a hagyományos kóla íz, meg az ananász. De megittam, mert nem akartam virágot locsolni vele.” Zsolti nem volt ilyen elutasító, bár nem lett rajongója sem az új Pepsinek: „Mintha a normál kólába belecsurgott volna az ananászkonzerv cukros leve. Simán lehet, hogy ez történt, de ezt nem érezni balesetnek. Mentolnak nyoma sincs, nem is hiányzik.” Fefét se fogta meg az innováció: „Itt sincs kóla íz, ahogy a mangósnál sem. Cukros ananászos ital, annak éppenhogy, de elmegy”.

Oszi viszont szereti: „A legkellemesebb meglepetést épp az az ízvariáció okozta, amit önszántamból sosem kóstoltam volna meg. Annyira bizarrul hangzott az ananász-menta kombináció, hogy nagyon durva prekoncepcióim voltak vele kapcsolatban. Valahogy úgy képzeltem el, hogy olyan íze lehet, mint amikor rágózás közben megszomjazol, de még nem akarok kiköpni az orbitot, így félretolod a fogsor mellé és meghúzod a langymeleg lájt kólát. Hamarabb kortyoltam volna bele egy lábvízbe, mint ebbe, erre az egyik kedvencem lett. A mentát én nem éreztem, talán épp csak annyira jön, hogy rásegítsen az ananász zamatára, ami pedig kiváló elegyet alkot a kólával. Az persze érződik, hogy műaromával dolgozik a Pepsi – akárcsak a mangósnál –, de számomra nem volt bántó.”

Ha duzzogva is, de még a cukroskóla-csókoló Gergő is hagyott egy jó szót az érdekes Pepsi védelmében: „a cukormentes ízesítettekből a mentás-anaszásos kóla a még elfogadható kategória, de nálam abból sem lesz kedvenc”. 

Fontos üzenet a Cocától: a kiürült flakon menjen a szelektív gyűjtőbe!
A Pepsi is szót emel a reciklálásért

Coke Zero

A Light mellett kóstolva egyértelmű: mégiscsak a Zero az igazi. Bubisabb, egységesebb, nem hagy utóízt. Szeretem, ha alapkóla kéne és Pepsi Max nem volna, ez kéne, de egyáltalán nem bánkódnék akkor sem, ha nem lenne Pepsi Max és kényszerből kéne a Coke Zeróhoz nyúlnom. Érdekes, hogy a többiek nem kommentelték ezt a kólát: ez is olyan trivialitás, mint a sima Coke, nem kell róla beszélni. Ugorgyunk tehát újra.

Pepsi Lime

Jobb, mint a cukros-citromos Coke, de ez is inkább élelmiszeripari savas ízű, semmint gyümölcsös, valódi citrusos. Ha csak ez lenne, meginnám, de nem biztos, hogy a sima Max (vagy Coke Zero) helyett ez kellene. Nem hozzáad a kólaélményhez, inkább kicsit megbontja.

István jóval nagyobb fanja a terméknek: „a lime nekem bejön, itatja magát”. Zsolti pedig elviseli, de tud jobbat: „enyhén citromosabb Pepsi. Nem lime-os, hanem citromosabb. Ha ízesített Pepsi, akkor csak a mangó.” Fefe lakonikus tömörséggel ítél: „semmi extra, cukros íz”.

Coke Zero Lemon

Szinte ugyanaz, mint a Pepsi Lime: nem citromos, csak citromsavas. Aki tényleg igényli a citrom ízét, illatát a kóla mellé, tegyen egy szelet valódi citromot a pohárba, a gyárban ezt (szerintem) egyik cégnek sem sikerült előállítani, palackba önteni. A cukros Lemon Coke-nál viszont nekem jobban ízlik, és nem csak nekem. Zsolti: „jóval kevésbé tisztítószer illatú és ízű, és sokkal kevésbé karakteres, mint a cukros. Nem bántóan savas. Így viszont elég jellegtelen.” Fefe hasonlóan érez, de ő a cukros Lemont inkább inná; neki a citromos Zero volt az egyik legrosszabb kóla a teszten: „szaga, mint a tisztítószeré”.

Oszi nem érzi magát kellemetlenül ettől az italtól, de hiányolja belőle a cukrot: „az egyébként nálunk házi kedvencnek számító zero citromos variáció kevésbé hozza a citromosságot, ez most lett egyértelmű, amikor egymás után kóstoltam a cukrossal”.

A legjópofább címkék különdíját egyértelműen a Pepsi vitte el

Coca-Cola Zero Vanilla

Nekem sosem ízlett, valahogy kevésnek tűnik benne a szénsav és nem is vaníliás, inkább valami meghatározhatatlan mesefilmes íze van. Talán mert a vanília aromájához kellene a krémes-tejes közvetítő állag, hiszen általában ilyen közegben szoktunk vaníliát, vagy hát persze leginkább csak ipari etil-vanillint enni a hazai gasztro-alapkultúrában. Ha kólázni szeretnék, de csak Zero Vanilla lenne, inkább nem is kóláznék.

A kollégák többsége is hasonlóan vélekedik erről az ízről. Istvánunk ezt kóstolta utoljára: „a vaníliás maradt a végére, és nem is lehetett másképp, mert utána már sem inni, sem enni nem akar az ember jó ideig semmit sem. Émelyítő, tömény, súlyos, orvos viszont nem jött velünk a tesztre, úgyhogy jobb volt itt inkább gyorsan abbahagyni.”

A Vanilla nem csak kimagasodott a mezőnyből, a legtöbb érzelmet is ő váltotta ki a stábból

Oszi se szereti a vaníliát a kólában: „Akinek a 90-es években nem lógott egy vaníliás wunderbaum a Golfjában vagy Feliciájában, az annyit is ért! Ezek a vaníliás arcok a benzinkúton verődtek össze és a redbull-mélynyomó kombó köré építették a nyári estéket. Most, a teszt során lett világos számomra, hogy azokat a vaníliás wunderbaumokat, amiket anno nem adtak el, a Coca felvásárolta és belelógatta a kólába. Az illata hajaz arra, és sajnos az íze is olyan, mint egy ázott fenyő alakú illatosítónak. Ezzel zártam a tesztet, nem vagyok jól.” És Fefe se Vanilla-fan: „íze, mint az olcsó rumkóláé. Ennek mi értelme?”

És hogy miért nincs értelme ilyen tesztek alapján megpróbálni eldönteni, hogy melyik kóla való nekünk? Pár nappal a teszt lezárása után bejött a szerkesztőségbe új kollégánk, Dani. Mondtuk neki, hogy vannak maradék kólák a hűtőben, válasszon kedvére. És mit kérdezett? Hát persze, hogy ezt: „Coke Vanilla is van? Az a kedvencem!” Hát persze, hogy van, Dani, maradt belőle bőven. Egészségedre!

És azt olvastad már, hogy ízlett nekünk az idei Ország Tortája?

Ettünk az Ország Tortájából. Vajon kérünk még egy szeletet belőle?

Villáinkkal felsorakozva, díszsorfalat alkotva vártuk az idei Ország Tortája, a Huncut Szilva Herceg látogatását a Player szerkesztőségében.

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Óbudán vár a fotókiállítás, amit nemcsak látni, hanem tapintani is lehet

150 000 táncoló robotfűnyíró: a technológia a fejlesztés mögött

Európa egyik legjobb és legújabb Kia-kereskedése is Budapesten van

További cikkeink a témában
Óbudán vár a fotókiállítás, amit nemcsak látni, hanem tapintani is lehet
Hirdetés