Párizs az európai várostervezés egyik legszebb példája, ahol tökéletes harmóniában van az újító merészség és a klasszikus francia elegancia. Turisták milliói tapasztalhatják meg, hogy a francia főváros egyszerre nyüzsgő metropolisz és nyugodt alkotói tér, közben pedig ott vannak a hangulatos kávézók, a műkincsekkel tömött múzeumok és a gondosan megrajzolt sugárutak. A távolban pedig ott a La Défense üzleti negyed ikonja, a La Grande Arche.

Nem sok felhőkarcoló emelkedik ki Párizsból, mert erre többek között erre a célra ott a La Défense.

Egyes vélekedések szerint egy kiugróan magas épület rosszat tesz a városképnek, de ez nem minden esetben van így. Egyszerűen csak okosan kell használni és tervezni, hogy a forma és a funkció egységet alkosson. Tetszeni pedig nem lehet mindenkinek, a 210 méter magas Montparnasse és a kifordított Pompidou központ sem nyerte el azonnal az emberek tetszését, mostanra azonban Párizs látképének megszokott elemei.

Bizonyára az sem véletlen, hogy a gondosan megrajzolt utcákat nem bolygatták meg az ég felé nyújtózkodó épületek miatt, inkább kijelöltek egy üzleti negyedet. Évente nyolcmillió turista látogatja meg a területet, ahol nagyjából 5,6 millió négyzetméter áll rendelkezésre ahhoz, hogy az építészek szabadjára engedhessék a fantáziájukat.

Elég ránézni a térképre, és remekül látszik, hogy a Louvre, a Concorde tér, a Champs-Elysées és az Arc de Triomphe tökéletes folytatása a La Grande Arche. Amennyiben Párizsba látogatsz, a diadalív tetejéről naplementekor fantasztikus kilátás nyílik az üzleti negyedre, ahogyan az izzó égbolt ad hátteret a Le Défense negyednek, az felejthetetlen látvány.

1982-ben François Mitterrand francia elnök kezdeményezésére írtak ki tervpályázatot az épületre, melyet a dán Johan Otto von Spreckelsen és Erik Reitzel nyert meg. A tervük egy olyan huszadik század végi diadalív volt, mely nem a katonai győzelmeknek állít emléket, hanem a humanitárius eszméknek. 1986 júliusában a dán építész lemondott, és a francia Paul Andreu vette át a helyét.

Nem minden egyezik oldala milliméterre, de szélessége, magassága és mélysége egyaránt nagyjából 110 méteres, az alakja pedig a hiperkockáéhoz hasonlít. Eredetileg carrarai márványból készültek a homlokzat fedőelemei, de az épület renoválásakor ezeket a megviselt, valaha tejfehér színű márványelemeket gránitlapokra cserélték. A La Grande Arche szemből olyan, mintha csak egy hatalmas keret volna, valójában viszont a függőleges lapjain ott sorakoznak az ablakok, így nem maradnak fény nélkül a benne található irodák és konferenciatermek.

Érdekesség, hogy a metró és az RER (ez a helyi HÉV), valamint az alatta lévő alagútban futó autópálya miatt az épületet 6,3 fokkal elfordították az Axe Historique tengelyhez képest. A műszaki okok mellett esztétikailag is indokolt volt ez a lépés, hiszen így messziről nézve is mélységet adnak az épületnek. Így egy kicsit az Eiffel-torony felé néz a La Grande Arche.

Közepén a panorámaliftek szerkezete és a felhőnek hívott hatalmas napernyő látható.

Négy év építkezés után a francia forradalom évfordulóján, 1989. július 14-én avatták fel az épületet, melyet néhány éve modernizáltak. A modern diadalív homlokzata mellett felújították a lépcsősort, és fontos szerepet kapott az energiahatékonyság. A kétszázmillió eurós felújítást követően 2017-ben nyerte el új formáját az épület.

Éjszakánként és hétvégente szinte kihalt lenne turisták nélkül a La Défense, de az eredetileg kommunikációs központnak tervezett La Grande Arche és a jövőbe mutató környezet tökéletesen kiegészíti a hagyományos párizsi látványosságokat.

Ez is érdekelhet: