Olyan, mint egy labirintus, pedig ez egy falu megmentése

Ez a cikk már több mint 90 napja készült. A benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Labirintus? Sims? Valami másik játék? Igen: ebből a fura tervből tényleg épület született, hogy megmentsen egy falut.

Nem-helyek alatt az átmeneti tereket értik az építészetben, ahol nem jelenik meg semmilyen társadalmi viszonyrendszer, amihez nincs kötődés. Közlekedő terek, egy reptér (át)utazóközönségét kiszolgáló területei, ahol csak átrobogunk, de sosem időzünk ott.

A koreai On Architects-féle Nonspace nem egészen ilyen nem-hely, de hasonló: egy rizs- és virágtermesztéséről híres falu megújítását célozza.

A problémák a szokásosak: öregedő népesség, távozó fiatalok. Ezen segít egy különös építmény, ahol a tervezők tereket kereszteztek a kultúrák keresztezéséhez, ami, mint tudjuk, megtermékenyítő szokott lenni.

Széltében és hosszában tagolt épületet terveztek, számos metszésponttal, ahová eltérő tevékenységeket lehet telepíteni. Nincsenek előre megszabott funkciók, inkább sok mindenre alkalmas kísérleti terek, ők ezért hívják Nonspace-nek a projektet. Attól, hogy túlmutat a szokásos kereskedelmi terek elrendezésén, új, élénkebb kapcsolatot remél az egyes tevékenységek között.

De nemcsak a terekkel, az anyaggal is kísérleteztek, méghozzá rizsszalmából készült látszóbetonnal.

Olyan hangulatot árasztanak a felületek, mintha egy szalmával szőtt térbe léptünk volna be. A betonozás előtt a rizsszalmakötegeket a födémformára fektették, és vízzel átitatták, mivel a rizsszalma felszívja a beton nedvességét. A formát és a kötegeket végül eltávolították, míg a betonba ragadt rizsszalma megmaradt; ahogy a szalma változik majd, úgy változik idővel a tér hangulata is.

Az épület mind az öt érzékszervre hat: látjuk a folyamatosan változó égboltot, érezzük a szelet, halljuk a víz csobogását (és persze látjuk is fel-felbukkanni a padlózatban kialakított réseknél). Mind a négy évszaknak megfelelő fákat is telepítettek, de a szaglószervekre nemcsak ezek illata hat, hanem a kiszolgálóhelyekre odakészített ételeké és italoké is.

Odabent sétálva folyamatos változást tapasztalhatunk: nyitottabb és zártabb, világosabb és sötétebb tereket. A kavicsos tetőn pedig a léptek hangja egészíti ki a háttérből hallható vízcsobogást.