Ahogyan Grönlandon, úgy a Spitzbergákon is a házak nagy része színes, az összkép pedig élénk, vibráló hatású.
Ennek pedig komoly okai vannak: mivel az időjárási viszontagságok, a nagy köd és gyakori hóviharok közepette nehéz tájékozódni a norvég fennhatóság alá tartozó szigeten, ezért a színes épületek könnyebben kiszúrhatók – az más kérdés, hogy Grönlanddal ellentétben itt nem veszik annyira komolyan azt, hogy bizonyos típusú épület (közintézmény, posta vagy lakóház) adott színű legyen, még inkább megkönnyítve a barangolást.
Másrészt a kevés napsütést átélő, az év jelentős részében hófehér valóságban ébredő-fekvő halandóknak is ad egyfajta lelki pluszt az, ha mindennapjaikat színes tájban tölthetik. Meg ugye a skandináv és a germán építészetre is jellemző az – nézzük csak meg Amszterdam vagy Koppenhága jellegzetes házait –, hogy bár minimalista módon terveznek és építkeznek, de a homlokzat esetében mindenképp szeretnek játszadozni a színekkel.
Spitzbergák fővárosának, Longyearbyennek a színes házai egyébként cölöpökön állnak, ennek az oka pedig az, hogy 20-30 méter mély permafroszt található alatta, amely ugyanakkor nyáron megolvad.
Longyearbyen egyébként a világ legészakibb lakott települése – lakossága valamivel 2000 fölött van, többsége orosz és norvég, azonban mintegy negyven nemzet tagja él itt, és évente jön és el is megy mintegy 500 lakó.
Kevesen bírják ugyanis a helyi körülményeket sokáig, viszont az is tény, hogy a turisták száma mintegy 40 év óta folyamatosan növekszik, amely épp annak tudható be, hogy 1975-ben nyílt meg a reptér, ahova Oslóból, Moszkvából, Murmanszkból és Tromsøből is érkezik naponta több járat.
Ez is érdekelhet: