Már az iskolában védelmi pénzt szedett, majd kábitószer-kereskedelemmel és lányok futtatásával foglalkozott. A szesztilalomnak köszönhetően nagypályás lett, később modernizálta New Yorkban a maffiát. Ő volt Charles Lucky Luciano, a maffiavilág egyik legismertebb nagymenője, aki hatvan évvel ezelőtt halt meg.

Charles Luciano Szicíliában született, tízéves korában a családja az Egyesült Államokba költözött a jobb élet reményében, és a kis Charles megcsinálta a szerencséjét az USA-ban. Állítólag egy hajón kezdett el dolgozni,

majd kockán 244 dollárt nyert, ezt befektetve alapította meg első bandáját.

Tizenévesen a helyi – főleg zsidó – gyerekeket terrorizálta, heti tíz centet szedett tőlük, cserébe megvédte az olasz és ír bandáktól. Ellentmondani nem igazán mert senki, kivéve egy vékony srácot, Meyer Lanskyt Luciano és Lansky később üzlettársak lettek.

Meyer Lansky
Luciano barátja és üzlettársa. Oroszországban született, majd az Egyesült Államokban lett híres maffiavezér. Főleg szerencsejátékkal foglalkozott, a második világháború után Kubába költözött. Később visszatért az Egyesült Államokba, majd rövid ideig Izraelben is élt.

Luciano az 1920-as években kezdett komolyan meggazdagodni, köszönhetően a szesztilalom bevezetésének. Joe Masseriához csatlakozott, és hamar a bizalmi embere lett. Ráeszmélt, akkor lehet csak igazán nyereséges a maffiabiznisz, ha megszűnnek a belső háborúk. Persze az egész történetet úgy képzelte el, hogy ő lesz a maffia feje, ezért szövetkezett Salvatore Maranzanóval, aki elintézte Masseriát, majd Lanksy embereivel Luciano kinyíratta Maranzanót. Ebben az időben barátkozott össze Arnold Rothsteinnel, az Agy több esetben is stratégiai tanácsokkal látta el a néha forrófejű Luckyt.

Luciano 28 éves korában évente 12 millió dollárt keresett, ebből viszont nyolcat a politikusok, rendőrök megvesztegetésére szánt.

Castellammaresei háború

Joe Masseria és Salvatore Maranzano közötti háború 1929–1931 között. Az 1920-as években Masseria volt az amerikai maffiaélet vezére. Maranzano Szicíliából érkezett, az ottani nagyágyú, Don Vito Ferro küldte, hogy vegye át az amerikai maffiózószervezetek vezetését. Végül Maranzano csapata győzött, majd kinevezte magát minden főnök főnökének. Végül őt is meggyilkolták, köszönhetően Lucky Lucianónak.

Ezt követően Lucky nekilátott a New York-i maffia modernizálásának. A várost öt körzetre osztotta, mindegyiket egy-egy család irányította – így próbálta elkerülni a belharcokat. Közben megszervezett egy országos bűnügyi szindikátust, amely egy cég mintájára működött, és amelynek ugyan nem volt hivatalos vezetője, mégis mindenki tudta, hogy Luciano kezében van a hatalom. Abban az időben már fényűző életet élt, a Waldorf Astoria lakosztályában lakott, drága, elegáns holmikat hordott. Vagyis épp úgy élt, ahogy azt elképzeljük egy felsőkategóriás maffiavezérről, aki tisztában van azzal, hogy a külsőségek, a megjelenés mennyire fontos az imidzs szempontjából.

1929-ben három férfi csúnyán megverte, ennek következtében sérült meg az arca és a szeme

Olyan nagyon sokáig azonban nem élvezhette a hatalmat, New Yorkban új főügyészt neveztek ki, aki nőfuttatás miatt börtönbüntetésre ítélte Lucianót. Bevonult, de a rácsok mögül is intézte az üzleteit, továbbra is ő maradt az alvilág feje. A második világháború aztán épp kapóra jött neki, az amerikai kormány a segítségét kérte, hogy a kapcsolataival találja meg a náci kémeket. A szolgálataiért 1946-ban szabadon bocsátották, de örökre el kellett hagynia az Egyesült Államokat.

Honnan ered a Lucky név?

A források alapján egyértelműen nem lehet megállapítani, de az biztos, hogy azért kapta, mert szerencsés volt. Egyesek szerint még fiatalok nagyon megverték, és onnan ered a név. Mások szerint azért lett Lucky, mert folyamatosan veszélyben élt, de valahogy mindig megúszta a komoly balhékat.

Ezután Kubába költözött, ahol megpróbált egy az amerikaihoz hasonló bűnszervezetet létrehozni, az amerikaiak azonban kifülelték az új tervét, és kötelezték a kubaiakat, hogy toloncolják ki Lucianót. Ezt követően hazatért Olaszországba, ahol valóságos sztárként fogadták.

Luciano valóban kiérdemelte a Lucky becenevet. Több évtizeden át volt a maffia egyik legbefolyásosabb alakja, rengeteg ember halálát rendelte el, ugyanakkor őt is számos alkalommal akarták megölni. Ennek ellenére természetes halált halt.

Hatvanöt éves korában épp egy producerrel találkozott, aki filmet akart forgatni az életéről, amikor szívinfarktust kapott, majd helyben meghalt. Bár végleg kitiltották az Egyesült Államokból, mégis New Yorkban temették el, ugyanolyan fényűzésben, mint ahogy élete legnagyobb részét leélte. Több ezer, köztük számos befolyásos ember vett részt a temetésén.

Életéről 1973-ban végül film készült, és a Gengszterkorzó című remek sorozatban is foglalkoznak a sztorijával.

Ez is érdekelhet:

„Ezek már csak mobilozni tudnak” – így puhultak el az Amerikát egykor rettegésben tartó olasz maffiózók

Az utánpótlás lényegében megszűnt, az omertá halála után már csak a nagy öregek maradtak, akik nem tudják kinek átadni a stafétát.

(Fotók: Getty Images)

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?

Nézd meg az anyját, vedd el a lányát? Gracie édesanyja Penthouse-modell volt…

Tudományos eredmények mozdítják előre az ártalomcsökkentést

További cikkeink a témában
Mi kell ahhoz, hogy a kutyád ne csak boldog legyen, de a legjobb barátoddá is váljon?
Hirdetés