Az utánpótlás lényegében megszűnt, az omertá halála után már csak a nagy öregek maradtak, akik nem tudják kinek átadni a stafétát.
Az omertá, vagyis a hallgatás törvénye egy becsületkódex, aminek a lényege, hogy egy adott közösség a kívülállókkal szemben zárt marad és nem ad ki semmilyen információt, pláne nem a hatóságok vagy a rendvédelmi szervek felé.
Az omertá kifejezés Dél-Olaszországból származik és szorosan összefügg a maffia típusú bűnszervezetek működésével.
A hallgatás törvénye Dél-Olaszországon kívül az Egyesült Államokban is ismert terminussá vált, miután az olasz bevándorlók 1940-es letelepedése után kialakultak az úgynevezett olasz negyedek. A kilencvenes évek előtti Amerikában az olasz maffia teljes városrészeket uralt, sok kerületben nagyobb hatalmuk volt, mint a városvezetésnek, az egyik legismertebb ilyen helyszín a bronxi Little Italy volt.
Az USA-ban zajló olasz szervezett bűnözés nem véletlenül inspirált annyi filmet és sorozatot, a negyvenes évek után az elegáns ruhában, nagy autókkal furikázó maffiózókat tisztelet és félelem övezte.
A Keresztapa-trilógia, a Nagymenők vagy épp a Maffiózók ezt a világot mutatják be, csak épp más-más időszak történeteit dolgozzák fel. Az olasz maffia hatalmassá vált az elmúlt ötven évben, de mára összességében elmondható, hogy a korábban tapasztalt aranykorból nem sok minden maradt. Az olasz maffia lassan, de biztosan eljelentéktelenedett.
A közösségek halála
Az Egyesült Államokban tapasztalt nagyrészt olaszok által végzett szervezett bűnözést nem kizárólag a hatóságok vagy a bűnüldöző szervek számolták fel, hanem a lassan végbemenő demográfiai folyamatok. James Jacobs, a New York-i Egyetem jogi karának professzora így összegzi az olasz maffia elmúlt fél évszázadát:
Az a világ, amelyben a bűnöző családok hatalmassá és meghatározóvá váltak, már nem létezik.
Ötven évvel ezelőtt szinte minden nagyobb városban működtek rettegett, többnyire munkásosztálybeli olasz bevándorlókból álló negyedek. Abban a közegben teljesen természetes volt, hogy a fiatalok az alvilág felé fordultak, ahol kisebb-nagyobb munkák után a rendszer részévé váltak, így működött az utánpótlás.
Jacobs szerint az említett városrészek mára drámaian összezsugorodtak, az egykor erős olasz identitással rendelkező populáció elkezdett beilleszkedni az amerikai társadalomba, ennek következtében az utánpótlást jelentő tinédzserek száma is alaposan megcsappant. Kevesebben ugyan nem lettek, viszont már nem tudták őket akkora sikerrel bevonni a balhékba, mint korábban.
Az omertá halála
Jacobs arra a következtetésre jutott, hogy a hallgatás törvénye és a korábban mindent összefogó, szorosan záró közösségek ereje már csak zavaros, nehezen értelmezhető fogalmak a mai világban. Az egyébként jelenleg is működő olasz bűnszervezeteket mostmár az elöregedés jellemzi. Sok maffiavezér érzi ezt a változást, több bűnügyi iratból az derül ki, hogy szívesen átadnák a stafétát a fiatalabb generációnak, de már nem nagyon van kihez fordulni.
Az utánpótlás problémája mellett megjelentek egyéb tényezők is, amik hátráltatni kezdték a maffia működését, ilyen volt az egyre kevésbé korrumpálható politikai vezetés hatalomátvétele, a bűnüldöző szervek új módszerei és nem utolsósorban a technológiai fejlődés felgyorsulása.
Az említett változást tökéletesen bemutatja egy hetekkel ezelőtt történt eset, amikor Ralph DiMatteo maffiavezért úgy sikerült elkapnia az FBI-nak, hogy a fia egy floridai szálloda medencéjéből posztolt róla fotót a Twitterre.
A szerencsétlenül lebukó DiMatteo esete nem egyedülálló. A Wall Street Journalnak adott interjút egy korábbi „keresztapa”, aki arra panaszkodott, hogy az új arcok kényszeresen a telefonjukat nyomkodják és megállás nélkül üzeneteket küldenek. Az idős, tapasztalt bűnözők tudják, hogy üzeneteket, pláne fenyegetéseket küldeni egyenlő a lebukással, a rendőrség és az FBI ugyanis később mindent fel tud használni a bizonyítási eljárások során.
Mivel a fiatalok lényegében már nem alkalmasak erre a munkára, sok idős maffiózó személyesen vett részt olyan akciókban, amiket alapvetően már nem nekik kellene elvégezniük.
– mondta Richard Frankel, nyugalmazott FBI-ügynök.
Így bukott le 87 évesen egy rajtaütés során Andrew „Mush” Russo, a híres Colombo család feje, aki több vezető társával kénytelen volt terepre menni, mert annyira nem bíztak az új, fiatal kollégákban.
Az amerikai hatóságok az FBI hathatós közreműködésének köszönhetően a kilencvenes évek közepe óta sikeresen kézben tartja a maffiahelyzetet, de ez nem azt jelenti, hogy érdemes leírni őket. A szakértők szerint az olasz szervezett bűnözés jelenleg a korábbi állapotokhoz képest elenyésző befolyással bír, de ez nem azt jelenti, hogy sikerült az összes nagy családot felszámolni.
(Kiemelt kép: illusztráció/Getty Images)