Párizsban soha nem kérdőjeleződött meg bennem, mi az a bisztró: kis éttermecske apró asztalokkal, tipikus, egyszerűen elkészíthető ételekkel, a krétával falra írt menüsorral. Bekapsz valamit munka közben, és iszol rá egy allongé-t: Két Malom az Amélie-filmben. Budapesten ez a fogalom viszont mostanában ugyanolyan hype lett, mint a Sketch Book-betűtípusok, a neobetyár kézműves sörök és az üveg nélküli szemüveg: a belváros minden száz méterén kinő egy bisztró. Az e név alatt futó variációk pedig annyira változatosak, hogy már komolyan belezavarodtam, vajon én definiálom-e félre ezt az egészet évek óta, vagy az újhullám kapta fel az elnevezést, tekintet nélkül annak tárgyára.

A Kempinski Hotel aljában nyílt És Bisztró egy újabb irányvonalat tűzött ki a bisztróhorizontra: míg eredetileg a francia brasserie-k kis hostelek olcsó kifőzdéi voltak, ahol a házinéni szeretője hozta a friss vágást, addig a Fashion Streeten megbújó És egy ötcsillagos hotel előkelő hangulatát szeretné finomítani, azaz a bársonyszőnyeges hotelközegben kialakítani egy könnyed borozó-étkezdét.

Sikerült-e? Igen is, meg nem is. A hely valóban lazább, mint a hotel, az És koncepcióját pedig öles betűkkel szedve láthatjuk a falakon: Lady Gaga És Madonna, Budapest És Bécs, Kutya És Macska, Körte És Alma. Minden elfér egymás mellett, egy helyen, egy tányéron. A feliratok által kínált könnyed, beülök egy italra délután-érzés azonban nem járta át a testemet, miközben chardonnay-val a kezemben keringtem a lepedővel terített asztalok és az elegáns, libamájjal töltött macaront kínáló felszolgálók közt.

A csapat valóban kitett magáért: mindenkire egyaránt odafigyeltek, buzdítottak a kérdezésre, és a megnyitóbeszédben is a hely fiatalságát, újszerű fúzióját és fesztelen közegét emelték ki. Már egészen kezdtem belejönni, hogy ez tulajdonképpen egy igényes és elegáns bisztró, semmi több, a homoküveges-fotocellás ajtajú mellékhelyiség felé vezető utamon azonban újra rádöbbentem, hogy ez bizony a Kempinski hotel, nincs mese.

Az És ételkínálata valóban bisztrót idéz: egyszerű, könnyen emészthető, magyaros és kicsit osztrák ételek garmadája: marhapörkölt, bécsi borjúpaprikás, lecsó, körözött, kocsonya, fogas-falatkák, pogácsa, gomolya és még számtalan, igényesen elkészített, nagyon ízletes előétellel és főfogással rukkoltak elő.

Esztétikailag viszont egy bisztrónál jóval nagyobb odafigyeléssel ügyeltek a tálalás nyálösszefuttató kompozíciójára – és míg franciaföldön hat rosszul kiejtett 'Möszjő! után sem jön az unatkozó pincér, addig itt figyelmesen elvitték a tányérom, megkérdezték, hogy ízlett-e és már kínáltak is valami újjal, és ez jó.

A Kempinski-bisztró önéletrajzi repertoárjának zenei részlege szintén képviseltette magát: a Maszkura és a tücsökraj swinges-gipsy-magyar underground ütemeire és nagybőgőjére indult be az este további része: igényes, de laza zenei alap, ami ugyanúgy jellemzi az Ést is. Ők nyilván nem lesznek ott minden egyes nap.

Összefoglalva: ötcsillagos bisztró, laza étterem, nívós vendéglő és minőségi brasserie. Nem vagy, hanem És. Már csak a Kempinski elé kéne kihelyezni egy kedves táblát a “Nyugi, az És Bisztró laza és megfizethető” felirat valamilyen gyorsan kommunikáló variánsával, ugyanis az a közönség, amelynek a csapat a helyet dedikálja, magától nem fog beugrani a Kempinskibe egy sörre és pecsenyére.

(Fotó: Tóth István)