A Pauler utcába korábban én csak azért mentem, mert azon keresztül vitt felfelé a bicikliút, de mostanra már egészen nyilvánvalóvá vált, hogy más miatt is érdemes errefelé kanyarodni. A korábban már említett két testvér, Fülöp Roland és Fülöp Zoltán az élet teljesen különböző területeiről érkeztek a vendéglátásba, a szakmájuk informatikus és építész volt még azelőtt, hogy belekóstoltak volna a hamburgerezés szépségeibe. Persze maga a terület sem volt teljesen biztos, volt itt szó szórakozóhelyről is, sőt, a mostani lokáció is egy véletlenül meglátott kiadó üzlethelyiségen múlott. Ezután pedig hat hónap kemény munka következett, míg a saját képükre alakították a helyet.

Persze ez sem ment egyszerűen, de folyamatosan arra törekednek a srácok, hogy minél vendégbarátabb legyen a belső. Ennek a szellemében szerelték fel a modern fűtőpaneleket, tuningolták fel az elszívórendszert, sőt, még a betévedő négylábúakra is gondolnak a jó szó mellett egy tányérka vízzel is. Ha valaki pedig szeretné pont időben megkapni a burgerét, akkor ha előre odaszól, ez is megoldható – mi kell még? Mondjuk egy jó burger!

Az egyből igen gyorsan három lett: egy vega, egy extra, valamint egy lazacos lelke pattant fel a sütőlapra. Ez nem mást jelentett, mint egy zöldségpogácsát, egy 170 grammos Gál Józsi féle marhahúspogácsát, valamint egy 11 dekás, jó szelet lazacfilét. A húst nem tartalmazó (kimondani is rossz) pogácsának az összetevői répa, hagyma, zeller, fehérrépa, petrezselyem, ezeket pedig csicseriborsó-liszttel fogatták egybe – nyilván well done-ra sütve.

Már félúton jártunk a sütésben, amikor felkerültek a lapra a sváb pékség nagyon jó kis házi recept alapján készülő fényes külsejű bucijai, hadd kapjanak egy kis pirítást, ezáltal ropogós textúrát belülről is. Miután ez megtörtént, következett az összeszerelés: az első két burgerre került a Betevő-szószból, mely egy házi, igen sok összetevőből készült paradicsomos öntet, három különböző csípősségi fokozattal, hogy mindenki megtalálhassa benne a maga számítását.

Erre halmoztuk a zöldségeket: rukkola, paradicsom, savanyú uborka és fehérhagyma gazdagítják a szendvicseket a fronton. Miközben a vegetáriánus burgerbe belepattant a zöldségpogi, addig a húsra egy jó adag cheddar olvadt, és felkerült mellé a rostlapra a bacon is, hadd haverkodjanak. Így kifejezetten összecimborálva érkeztek meg a második burgerünkbe.

A lazac egy kicsit más öntetet kapott, mégpedig a skandináv szósz képében, ami egy majonéz alapú kapros-zöldfűszeres csoda volt, mondanom sem kell, a lazachoz kiváló. Köretnek mindhárom mellé házi vágású, a városban egyedülálló módon hullámos sült burgonya érkezett, valamint káposztasaláta, melynek a lelke az egészen egyértelmű mellett répa, majonéz, mustár, és egy kevés cukor voltak, pont ahogyan azt kell.

Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy oké-oké, ez mind szép és jó, de milyenek voltak a burgerek? Nos, a válasz a következő: bitang jók. A Vega (990 Ft) – noha elvetemült húsevő mivoltom miatt nem lesz a természetes választásom – teljesen korrekt darab, az Extra (1790 Ft) verzióban nagyon jól harmonizálnak az összetevők, és ráadásul a húst a vékonysága ellenére is sikerült közepesen átsütni, ami külön jó pont. A Lazac (1990 Ft) pedig a legnagyobb cár mind a három burger közül: a hal és a szósz összhangja lemos minden mást a porondról, mindenképpen érdemes még annak is kipróbálnia, aki nem szereti különösebben a halakat.

Ha megszomjaznánk a remek burgerek mellé, ihatunk John Lemont, Paulanert, meg házi szörpöket, ha pedig diverzifikálnánk, ez esetben levesek, és az egyetlen fajta, ámde annál jóbb süti is ránk vár. A Betevő egy nagyon kellemes kis hely, ahová jöhetünk akár délben, akár este, biztos, hogy nem fogunk csalódni sem a vendégszeretetben, sem a burgerekben – és ennél több mi kellhet?

(Fotó: Tóth István)