Rengeteg közösségi tér, sokféle méretű helyiség játékosan elrendezve, visszafogott színek – egy iroda, amiből úgy árad a zen, hogy inkább tűnik második otthonnak. A pandémia elején készült irodát a tervező Nanavízió mutatta be nekünk.
Belsőépítészettel és dizájnnal rendszeresen foglalkozó újságíróként sűrűn megfordulok irodákban, látok is sok szép dolgot – az elmúlt évtizedben rengeteget fejlődött ez a terület – mégis többnyire marad bennem egy kesernyés utóíz. Olyankor enyhe borzongással annyit mondok magamban: „Iroda”. Értsd: akárhogy csűrcsavarnak a tervezők, akármilyen csodásan alacsony U-értékű ablakot vagy víztakarékos csapot építenek be, végeredményben az iroda csak iroda marad, jellemzően néhány nyomasztó helyiséggel, ahol végtelen sorokban nyolcezer monitor lapul egymás mögött, és azért mégiscsak ott kellene eltölteni a nap nagy részét.
Na ezért volt meglepetés, amikor egy szakmai rendezvényen mintegy mellékesen bejártuk a Daikin Hungary Kft. Alíz utcai irodáját.
Sok közösségi tér, változatos méretű, játékosan felosztott szobák, irodák, tárgyalók, és a túlpörgetett, csillogó-villogó dizájn helyett könnyed, nyugalmat árasztó színek, felületek. Inkább tűnt második otthonnak, mint irodának.
Tartottam is egy gyors közvéleménykutatást a többieknél, akik egyetértően bólogattak, néhányan még fényképezni is kezdtünk egy-egy részletet. Akkor már egyértelmű volt, hogy erről beszélnünk kell a tervező Nanavízióval.
Bár az open office nemzetközi policy a japán cégnél, a tervezők igyekeztek megtörni ennek monotonitását, térelválasztókkal, akusztikai elemekkel kisebb öblökre osztva fel az irodateret. Ez volt a legnagyobb kihívás, amit jól fogadott a megrendelő is, elvégre – ahogy Katalin mondta –
„sokszor dolgoznak kisebb munkacsoportokban, amik zavarnák egymást, illetve rendszeresen kijön egy-egy új termék, amikor rendkívül fókuszált munkára, lényegében tanulótérre van szükségük.”
Terveztek hát egy silent roomot, de az open office két oldalánál van két-két kisebb és nagyobb tárgyaló, a recepció mögött egy interjúszoba, plusz a kettéosztható nagy tárgyaló. Még touch down területek is vannak, ahol kötetlenebbül lehet dolgozni, ha például valaki csak rövidebb időre megy be egy terepmunkáról, de a változatosságot fokozzák az eltérő méretű közösségi terek is, amelyek hangsúlyosságát mi sem jelzi jobban, minthogy a 750 m²-es irodából kerek százat az informális beszélgetések császára, a konyha foglal el.
Mivel az iroda kelet-nyugati tájolású, sokat sakkoztak azzal, hogy hol legyen az étkező, a silent room, a lecture room, a nagytárgyaló, és persze a közlekedési útvonalakat is végiggondolták. A munkaállomásokat tették oda, ahol jó kilátás és benapozottság van, míg a vendég/ideiglenes funkciókat oda, ahol közelebb van a szomszédos épület. Mivel az iroda elég magasan van, és kétoldalt szalagablakok futnak, rengeteg a természetes fény. A vendég– és dolgozói tereket határozottan elválasztja egy üvegajtó.
Az irodát már a covid idején kezdték tervezni, és a Nanavízió remekül ráérzett arra, hogy „sok tárgyalóra és közösségi térre lesz majd szükség”, ezért például videokonferenciára alkalmas tárgyalókat terveztek. Katalin személyes sikere az egyszínűre festett kicsi, nyolc négyzetméteres meeting roomok népszerűsége:
„Kicsit izgultam, milyen lesz ez, de erről jött a leghamarabb visszajelzés, hogy mennyire szeretnek szín alapján választani, és oda elvonulni.”
Mori, umi, hikari
A színes tárgyalóknak japán neveik vannak; először a színek voltak meg, hozzájuk kerestek japán megfelelőt. Így lett mori (erdő), umi (tenger) és hikari (fény) – az utóbbi egy Shinkansen típus is, ami „lassabb a Nozominál, de gyorsabb a Kodamánál”, tudtuk meg Fogl Krisztinától, a cég marketingesétől. Külön kategória a momiji (japán juhar) szoba, ami az ősz szimbóluma Japánban: a levelei olyankor gyönyörű színekben pompáznak, fokozatosan alakulnak zöldről sárgásra, narancssárgásra, pirosasra, végül mély bordóra. Az őszi momiji ugyanolyan ünnepi, mint a tavaszi cseresznyevirágzás, a sakura.
A visszafogott dizájn a japán utalásokra is igaz. „Nem ragasztottunk ki falméretű cseresznyevirág matricákat” – ironizál Nóra. Helyette a térelválasztók bambuszt idéznek, mindenhol van növény, de sehol nem töményen, sok a fa, de nincs bambuszerdő, a recepció lámpája, és Kaza burkolattal ellátott betonpultja szintén japános, de ezt sem tolták túl. A konyha egyik falán, és a konyhapult fölött stilizált napot és hegyet látunk, ami viszont akár észrevétlen is maradhat a reggeli granola adagolása mellett.
Az egyik folyosón egy zen kert mellett haladunk el (ez már céges vízió, nem Nana), de mivel kicsinyített változat, ez is inkább játékos dizájnelem. Ellenben a Nanavízió ötlete volt a tatamit idéző szőnyeg, ami ugyancsak diszkréten, csendben utal a távol-keleti kultúrára. A zen hangulat tehát átragad az egész irodára. (Bár ebben az is szerepet játszhat, hogy rengeteg hőszivattyút adnak el jelenleg.)
„Kevés anyaggal, de többféle textúrával és finom részletekkel operáltunk” – összegez Beatrix.
A sokféle közösségi tér jól működik, használják őket, így „az ebből leszűrt tanulságokat beépítjük az újabb terveinkbe, ha például a megbízó nem gondol erre, akkor mi javasoljuk neki”, magyarázza Beatrix. A Nanavízió tapasztalatai szerint a cégek nyitottak ezekre a megoldásokra, úgyhogy van remény egyre több olyan irodára, ahová megéri kimoccanni a home office-ból.
Daikin iroda, 750 m²
Belsőépítészet: Nanavízió (Pajer Nóra, Soltész Noémi, Gencsi Katalin, Guld Beatrix)
Átadás éve: 2021
(Fotók: Juhász Norbert)
Ez is érdekelhet: