Sosem kellett különösebben nógatni a budapestieket, hogy kiránduljanak a Normafához, most viszont minimum két nyomós okkal több van erre: három év után véget ért a Normafa Síház rekonstrukciója, az épületet önmagáért is megéri megnézni, és ha már ott vagyunk, a bent felszolgált finomságokat is érdemes megkóstolni, akár már most, a soft opening időszakában.

Jellemző, hogy a több mint 90 éves, 1930-ban épült ház síközpontnak indult, majd egy-két szlalom után lassanként az étteremre tevődött a hangsúly, és mire elértünk a mába, egy szinte nyárias októberi napon már a megújult épület nyitott vendéglátó teraszán kezdtünk; de a gasztro-élmények mellett hamarosan változatos programokkal várják a családokat, a sportolókat és a művészetkedvelőket.

Egy barátias-családias, a tradíciókat őrző és idéző helyet alakítottak ki. Minden ételnek története van, kötődik a hagyományokhoz, hogy mást ne mondjunk, mivel

a séfek egyike bajai, azt mondja, már a cumisüvegében is halászlé folyt, ami talán túlzás, mindenesetre készítenek halászlevet, olyat, amit kár kihagyni.

Ahogy Csókay Bence, az étterem egyik tulajdonosa kiemelte, az étlapon szereplő fogások mindegyike „hosszas kísérletezés és tökéletesítés végeredménye. Az alapot tradicionális magyar ételek adják, amit ázsiai, olasz, francia és nemzetközi hatással fűszerezünk. Már régóta nincs olyan hely a környéken, ami a nagy családi étkezések színtere lenne, ezért is álmodtuk ide egy olyan éttermet, amilyenre mi magunk is vágyunk.”

Szokatlan, hogy egy helyen több ízvilágot is bevállalnak, ám érthetőbb, ha figyelembe vesszük, hogy három séf is van a fedélzeten:

• Kovács Árpád a Vár: a Speizból és a Felix Kitchen & Barból
• Futó Gergely a tatai Platánból, Magyarország első és egyetlen vidéki két Michelin-csillagos étterméből érkezett
• Kelemen Áron pedig a Mazel Tovból és a Terezából is ismerős lehet.

Bármelyik ízlés diktál nekünk a választáskor, jól járunk, akár az adagok mennyiségét, akár az alapanyagok minőségét, akár a fűszerezés mértékét tekintjük fontosnak. Vagy ha mindhármat egyszerre. A kóstoló alapján a vadragu lett az egyik favorit (a háromfős asztaltársaságunk spontán szavazásán), de hibázni lényegében egyik tétellel sem lehet, érdemes viszont megkérdezni a pincéreket, melyik fogás pontosan miből is áll.

Nekünk lett még egy kedvencünk: a túrógombóc, aminek a textúráját csipetnyi ropogós zsemlemorzsa tette izgalmasabbá, a túró és a tejföl finoman volt édes, pleasure guilt nélkül. Jegyezzük meg, hogy a smarnit se bántuk, plusz a Normafa egyik elsődleges asszociációja, a rétesező is karnyújtásnyira van, de a Síház maga is kínál rétest.

Ha pedig tele a pocak, megéri kicsit lemozogni a fogásokat, akár ott helyben, mármint körülnézve a nem műemléki, de helyi védettséget élvező épületben.

Klasszikus és új értékek

„Különlegesség kettősség: műemlékként bántunk a helyi védett épülettel is, meg akartuk menteni, míg a bővítéssel természethez közelebbi megjelenést szerettünk volna, fa használatával, zsindelyes tetővel, a kint-bent határok elmosásával, folyamatos kapcsolattal a tájjal” – magyarázta Szabó Levente DLA, a Hetedik Műterem vezető tervezője. Az építésziroda mellett a Studio Konstella dolgozott az épület felújításán és bővítésén, a munkálatokat Szabó Levente mellett Bartha András építész vezette.

Minden apró részletre ügyeltek az anyaghasználattól a térstruktúráig, padlótól a tetőig.

A térstruktúrát az eredeti tervek figyelembe vételével alakították ki; egy fő tengelyre felfűzve szerveződnek a közösségi terek, míg a kiszolgáló helyiségek a két oldalszárnyban futnak végig.

Gépészetben, műszaki tartalomban amit lehetett, elrejtettek, így az esztétikai-gasztronómiai-családi-baráti élményt nem zavarja semmi. Sőt a bővítés révén intenzívebb lett a környező erdővel és völggyel való viszony, részben a terasz, részben a pavilon hatalmas üvegfelületei által. Itthon szokatlan a fa ennyire intenzív használata, szerkezeti elemként, a zsindelyes tetőben (ami szépen rímel az eredeti épületet borító palalemezekre), és a kiegészítőkben, bútorokban is. A beltér kialakítását a Los Angeles-i Cafe Birdie, a londoni Rondo Restaurant és sydneyi Été Restaurant világos terei és hangulatai inspirálták.

Olyan komfortot akartak, mintha a vendégek „a nagymama vasárnapi ebédjét ülnék körül egy olyan helyen, ahova bármikor szívesen visszatérnek”

– emelte ki a belsőépítészeti koncepció kapcsán Mtenga Bianca interior designer, akinek munkáját Bagota Réka belsőépítész a pultok dizájnának megtervezésével segítette.

Emeljük ki a rengeteg (mégsem tolakodó) képet: a főbejárat fölötti Petőfi versrészletet, valamint Vojnits Alíz természeti hatásokat és a Normafa hangulatait tükröző festményeit. Szintén nem intenzívek, a figyelmes látogatónak mégis feltűnőek Adorján Gábor egyedi
tervezésű csempéi, amelyek úgy teszik otthonosabbá a helyiségeket, akár egy cserépkályha.

Könnyen lehet, hogy nem merülsz el ennyire a részletekben, de attól még az elegáns eredeti vagy a skandinávosan kifinomult új részben is jól érzed majd magad. Aztán pedig folytathatod az étel lemozgását az erdei ösvények melletti tűzrakóhelyeknél és edukatív tábláknál, majd a kardióösvényen, majd még tovább, szabadon a Normafánál.

További információt a Síház honlapján és/vagy közösségi oldalán találsz.

(Enteriőrfotók: Gosztom Gergő, ételfotók: Puskás Nóra)

Ez is érdekelhet: