Az óceánokban is rekordmagas hőmérsékletet mértek a hőhullám hatására: San Diego partjainál a mérések 1916-os kezdete óta legmagasabb tengeri hőmérsékletét jegyezték fel a hónap elején. A San Diegó-i Scripps Piernél augusztus 9-én 26,3 Celsius-fokot mértek.
Ahogy a szárazföldön, ugyanúgy az óceánokban is vannak hőhullámok. A tengeri hőhullámok száma 1982 és 2016 között nagyjából a duplájára növekedett, és egyre általánosabbá és intenzívebbé fognak válni a bolygó melegedésével. Ez pedig azért nagy gond, mert
az óceánokban a hosszan tartó extrém forróság károsíthatja a hínárerdőket és a korallzátonyokat, kárt okozhat a halakban és már tengeri élőlényekben, a folyamat pedig tovább gyorsulhat a globális felmelegedéssel.
A kutatócsoport a tengeri hőhullámokat olyan szélsőséges eseményekként definiálta, melyek során a vízfelszín hőmérséklete az adott helyszínen mért értékek 99 százalékát meghaladja. Mivel az óceánok lassabban nyelik el és adják le a hőt, mint a levegő, a legtöbb tengeri hőhullám legalább néhány napig, de bizonyos esetekben akár hetekig is tart.
A kutatás műholdas adatokon és más, a vízfelszíni hőmérséklet mérésével foglalkozó projektek adatain alapult, és még nem tartalmazta a legutóbbi rekorddöntő San Diegó-i mérést.
„Tudtuk, hogy az átlaghőmérsékletek emelkednek. Eddig azonban nem figyeltünk arra, hogy ez sok, egymást követő forró napon jelentkezik, vagyis nagyon magas hőmérsékletű napok vagy akár hetek sokkolhatják a vízi élővilágot" – foglalta össze a lényeget Michael Oppenheimer, a Princeton Egyetem tudósa.
A szárazföldiekhez képest a tengeri élőlények jó része hőmérsékletváltozások csak nagyon szűk tartományát képes túlélni. A szabadon úszó tengeri állatok képesek megváltoztatni helyzetüket, a helyhez kötött organizmusok azonban, mint a korallzátonyok és a hínárok valódi veszélyben vannak.
2016-ban és 2017-ben például az állandóan magas vízhőmérséklet Ausztrália keleti partjainál a Nagy-korallzátony sekély vízi koralljainak mintegy felét megölte, ennek jelentős hatása van a korallzátonytól függő más élőlényekre is.
Az óceán melegebb felszíne miatt bekövetkező változások nagy valószínűséggel a fotoplanktonok csökkenéséhez is vezethetnek. Ezek az apró élőlények jelentik a tengeri tápláléklánc alapját, és a Csendes-óceánban 2013 és 2016 között az egyes helyeken állandósult meleg miatt jóval kevesebb fotoplankton termelődött, amelynek következtében számos állatfaj tápláléka csökkent. Ez volt például az egyik oka annak, hogy több ezer kaliforniai oroszlánfóka-kölyök éhen halt az említett időszakban.
Ez is érdekelhet:
(forrás: BBC, Phys.org, MTI)