Nem egy vuhani denevér vagy valamilyen más madár, hanem az olvadó jégmezőkben lévő anyagok okozhatják majd a következő világjárványt a tudomány szerint. A világ legnagyobb sarkvidéki édesvízi tavából, a Hazen-tóból vett talaj- és üledékminták genetikai elemzése azt mutatja, hogy

az olvadó gleccserek közelében nagyobb lehet a vírus átterjedésének – amikor egy vírus először fertőz meg egy új gazdatestet – kockázata.

Az éghajlatváltozás miatti hőmérséklet-emelkedéssel nő a valószínűsége, hogy a gleccserekbe és a permafrosztba zárt vírusok és baktériumok újra felébredhetnek, és megfertőzhetik a vadon élő állatvilágot, főleg mert azok élettere mind közelebb tolódik a sarkokhoz. Nemcsak elméletről van szó:

2016-ban Szibériában egy gyermek meghalt, és hét ember megfertőződött egy lépfene járványban, amit a kiolvadt permafrosztból előkerült fertőzött rénszarvastetem okozott. Ezt megelőzően a térségben utoljára 1941-ben tört ki lépfene.

A fagyott vírusokban rejlő kockázat jobb megértése érdekében az Ottawai Egyetem végzett kutatást Dr. Stéphane Aris-Brosou vezetésével. Talaj- és üledékmintákat gyűjtöttek a Hazen-tóból, illetve annak közelében, ott, ahol olvadékvíz ömlik be a gleccserekből. Ezután szekvenálták az RNS-t és a DNS-t a mintákban, hogy azonosítsák az ismert vírusok, valamint a potenciális állati, növényi vagy gombás gazdatestek jeleit, és lefuttattak egy algoritmust, amely felmérte annak esélyét, hogy ezek a vírusok nem rokon élőlénycsoportokat fertőznek meg.

A kutatás szerint a vírusok átterjedése kockázatosabb a nagy mennyiségű olvadékvíz beáramlásához közeli helyeken – ez egyre nagyobb területeket érinthet a felmelegedéssel.

Kanada és az említett Szibéria mellett a világ más tájain is hasonló eredményre jutottak. Tavaly az Ohio Állami Egyetem kutatói 33 vírus – köztük 28 új – genetikai anyagát találták meg Kínában, a Tibeti-fennsíkról vett jégmintákban. Elhelyezkedésük alapján a vírusokat körülbelül 15 ezer évesre becsülték.

2014-ben a Francia Nemzeti Tudományos Kutatóközpont tudósai felélesztettek egy, a szibériai permafrosztból izolált óriásvírust, és 30 ezer év óta először tették újra fertőzőképessé. A tanulmányt jegyző Jean-Michel Claverie akkor a BBC-nek úgy fogalmazott, hogy

az ilyen jégrétegek feltárása „a katasztrófa receptje” lehet.

Aris-Brosou ugyanakkor figyelmeztet, hogy a nagymértékű átterjedési kockázat nem azonos a tényleges átterjedéssel vagy a világjárványok előrejelzésével. Amit ellenben magabiztosan kijelenthetünk, az az, hogy „a hőmérséklet emelkedésével nő az átterjedés kockázata ebben a konkrét környezetben. Hogy ez világjárványokhoz vezet-e majd? Egyáltalán nem tudjuk.”

Két dolog azonban már most teljesen világos, jegyzi meg Arwyn Edwards, az Aberystwyth Egyetem Környezeti Mikrobiológiai Interdiszciplináris Központjának igazgatója. „Először: az Északi-sarkvidék gyorsan melegszik, és ennek az éghajlatra gyakorolt hatása a legnagyobb kockázat az emberiségre. Másodszor: a máshonnan származó betegségek utat találnak az Északi-sarkvidék sebezhető közösségeibe és ökoszisztémáiba.”

Edwards szerint ezért sürgős feladat feltárni a mikrobiális világot szerte a Földön, hogy megértsük a vele járó kockázatokat.

(Forrás: Guardian, fotó: Getty Images)

Ez is érdekelhet: