Egyszerűen csak költsd el a fenébe az összes pénzedet!
Aki foglalkozott valaha pénzügyi tanácsadással, nagyjából alapvetésnek tekintheti, hogy spóroljon, legyen tartaléka, félretett pénze, aztán ha minden rendben, a felhalmozott tartalékot befektetheti. Milliárdosok, pénzügyi guruk is ezt vallják többnyire – nem úgy
Barbara Corcoran, aki kijelentette: „Egész életemben egyetlen fillért sem tettem félre.”
A New York-i ingatlanos vállalkozó legjobb tanácsa a pénzzel kapcsolatban annyi, hogy „költsd el”.
Corcoran készen kapta a gondolkodásmódot a mamájától, aki tíz gyereket nevelt nem túl sok pénzből, és mindig azt mondogatta: „A pénz azért van, hogy elköltsük.”
Hipp-hopp egymillió dollár
Ezért hát amikor csak pénzhez jut az ingatlanmágnás, végiggondolja, hogyan fektethetné be a legjobban. Egyszer például eladta egy vállalkozását 66 millió dollárért, és „nyomban azon gondolkoztam, hogyan költsem el. A felét szétosztottam a családnak, barátoknak, oktatási alapoknak, jótékonysági szervezeteknek, mert hiszek abban, hogy a pénz visszajön hozzád, ha költekezel.”
Kicsit kevésbé ezoterikusan: nem kell olyan szigorúan venni a költségvetést, ha a megfelelő dolgokra költesz. A maga részéről startupokba fektet be, a portfóliója nyereségére játszva.
Egy másik jellemző történet szerint Corcoran majdnem ötödszörre ment kis híján csődbe az 1990-1991-es recesszió idején, de „kitaláltam egy ötletet, amivel már a következő héten egymillió dollárt kerestem”.
Nos, az ötlet az volt, hogy a manhattani cégének (The Corcoran Group) volt 88 üres apartmanja, amit senki nem akart megvenni. Mivel úgy érezte, nincs mit veszítenie, kockáztatott a stratégiával: 24 órás kiárusítást rendezett, ahol minden lakást – környéktől, mérettől és minőségtől függetlenül – azonos áron kínált. A hírt kizárólag szóban terjesztette, azt az illúziót keltve, hogy mindenki ilyen lakást akar. Az ingatlanosainak azt mondta, hogy „csak a legjobb vevődet hozd el, mert nincs belőle elég.”
„Mindenki azt akarja, amit mindneki akar, és senki nem akarja, amit senki nem akar” – szól azóta is változatlanul a mottója.
Az eladás napján 150-en álltak sorba 88 lakásért, Corcoran szavaival „vásárlási láz alakult ki”. Minden egyes lakást eladtak, így jutalékként kereken egymillió dollárt keresett a vállalkozó.
Unortodox stratégia
Azt azért ő sem gondolja, hogy ez mindenkire érvényes volt, egyszerűen csak nem hisz a „félretevésben, spórolásban, tartalékképzésben és hasonlókban”, mert „nálam az elvenné a kedvem az egésztől”.
Ő sem azt mondja, hogy költsd el minden pénzedet bármire, hanem alapvetően befektetésről beszél, illetve arról, amikor a pénz dolgozik, másfelől azt gyanítjuk, szerencse is kell egy ilyen vakmerő attitűd mellé. Egyszerű bizonyítani: nagyon sokan nem tudnak félretenni a havi bevételeikből, de pusztán ezért nem lesznek milliomosok, meg nem is igazán érzik jól magukat ettől. Nem véletlenül tanácsolja a többség, hogy tegyél félre, ha keveset is, de következetesen.
Corcorant amúgy is hajlamos a normálisnak tartottól eltérően gondolkodni, például nemrég azt fejtegette, hogy az imposztor szindróma (amikor valaki a sikerei után is alkalmatlannak hiszi magát, és azt gondolja, a sikerét a szerencsének köszönheti) jó dolog, neki is az van, de épül belőle:
All great entrepreneurs have imposter syndrome. Heck, I've got it too! But today I'm telling my Inner Circle why it might just be your greatest strength. Visit https://t.co/YKn2W0A6iV to sign up. pic.twitter.com/tupdAZaWCz
— Barbara Corcoran (@BarbaraCorcoran) January 4, 2024
Szóval nem mondjuk, hogy feltétlenül követned kellene Corcoran tanácsát, de ha genetikailag hajlamos vagy költekezésre, akkor erőt/ötletet meríthetsz belőle.
(Forrás: CNBC, nyitókép: twitter.com/BarbaraCorcoran, képek: New York, Manhattan – fotók: Unsplash)
Ez is érdekelhet:
Milyen hatással lehetnek a gyenge matekjegyek a felnőtt létre?
Mindenkinek máshoz van érzéke: valaki a matekhoz, valaki a művészetekhez és valaki például a nyelvekhez ért jobban. Ez szinte kivétel nélkül már gyerekkorunkban kiderül, és főként az iskolában szerzett osztályzataink tükrözhetik. De vajon ez meghatározhatja a felnőtt korunkat is, vagy csak a tanulmányainkban mutatkozhat meg? Járjuk körbe a kérdést a matematika aspektusából!
