Előbbi nem más, mint a híres katalán faszenes grill, amely már négy helyen is megtalálható a városban (és már mi is írtunk róla). Aki még nem kóstolta, egyszer mindenképpen tegye meg, mert egy dolog olvasni róla, a másik pedig átélni – tényleg hozzáadja azt a pluszt, amit ígér. Dario Cecchini pedig a világ legjobb henteseinek egyike, és a hússal szembeni elképesztően nagy elkötelezettségéről valamint tudásáról lett híres. Elvei közé tartozik az állatok maximális tisztelete, hogy minden részüket fel kell dolgozni, nem csak a divatos vágásokat. Emellett szinte mindenki dolgozott már együtt vele Hestontól kezdve Gordonig, hogy csak az angol területet említsem.

Ennyi bevezető után ugorjunk máris a konyhába, ahol Hadzsala Krisztián és Varga Roland (ex-baldasztis) séfek kezében van az irányítás. Mostani kalandunk folyamán előbbi kalauzolt körbe minket, és vette elő a Hold-o-matból a már kicsit felmelegített húsokat: egy harmincdekás Angus bélszínt (10 500 Ft), valamint egy negyvendekás Tomahawk hátszínsteaket (utóbbi még csak tesztelés alatt, nincs is az étlapon). A steakkészítés első alapszabálya: nem sütünk hidegen húst!

Mindkét versenyző megkapja a magáét: házi paprikaolaj, aztán különböző fűszersókat (provanszi, borsos, cajun) dörzsölnek be. Amint ez megvan, nyílik is a spanyol sárkány szája, és a húsok először az alsó rácson kapnak olyan fél perc alatt oldalanként egy kis kérget, majd a felső részen sülnek pár percig. A steakkészítés második szabálya: minden mediumra készül (hacsak nem kérik máshogy).

A rövid szünet alatt megcsodáljuk a kemence mellett lévő, sajnos használaton kívüli rotisserie gépet, amelyről nem mellesleg az étterem felső része a nevét is kapta. Ezt talán a legjobban egy vízszintes gírosznyárshoz lehetne hasonlítani, ahol a húst felhúzzák a nyársra, és forgás közben tökéletesen átsütik. Ez mind szép és jó is lett – volna, ha nem lenne az egész nyitott, és ezáltal akkora mértékű hőt sugárzó, hogy nem lehet megmaradni a közelében. Azért szépen néz ki.

Időközben a húsok elkészültek, majd megkínáltuk őket egy kis paprikaolajjal, valamint Maldin sóval. Rá érkezett egy kevés mikrocsíra, mellé pedig első körben egy kevés saláta. A steakkészítés harmadik szabálya: a köretnek mindig könnyűnek kell lennie.

Természetesen a szószok sem maradhatnak el: Krisztián egy csilis-mézes mustárt és személyes kedvencemet, a zöldborsmártást kínálta mellé. Ez utóbbinak az alapja a konyakban puhított zöldbors mellett marhajus, tejszín, és jó sok vaj.

A tálalás közben felmerült a kérdés, mit szólnánk egy közel másfél kilós toszkán kedvenchez, a Fiorentinához (ami lényegében egy T-Bone steak). Szerencsére fotósunknak, Totyinak van esze, és nemet mondott. Ezzel szemben én igennel válaszoltam egy pohár Syrah szűzborra, ami nem annyira testes, tanninos, nagyon kellemesen ment a húsokhoz.

Annak ellenére, hogy magasságra az Angus a nagyobb, elképesztően puha, és ízletes volt, a szószokkal társítva pedig kész ízorgia szabadult ránk. A hátszín egy kicsit ellenállóbb volt, de ő sem kerülhette el a sorsát. Ezen a ponton érkezett még két köret: steakburgonya, valamint grillzöldség, szintén egyenesen a faszén mellől. És ha még azt hittük, hogy mindez nem elég, desszertként az asztalra röfögött egy jó barbecue sertésoldalas (3000 Ft), hozzá pedig egy 13 összetevőből álló szósz is.

Ezen a ponton már csak a túlélésért küzdöttünk, de csak addig, amíg meg nem érkezett az igazi desszert, ami Totyinak egy almás morzsa, nekem pedig vaníliás-aszalt barackos csokitorta volt. Mindkettő igazi költemény, a konyha szerintem arra gyúr, hogy be lehessen szüntetni a cukrászdákat, mert amit itt kaptunk, az egészen egyszerűen tökéletes minőségű és ízvilágú volt.

A vacsora végeztével másra nem maradt erőnk, mint ülni, szuszogni, és nézni a pórul járt, hatalmas dinoszauruszt a háttérben. Természetesen nyugodtak lehetünk, belőle nem készül steak (megkérdeztük), de Dario marháit bármikor megkóstolhatjuk, legalábbis a tavaszi szezonig biztosan, amikor ismét kinyit a terasz. Akkor várható egy váltás, de ismerve a konyhát, az éttermet, és a vezetőit, bármi is lesz, nem fogunk rosszul járni.

Robinson étterem
Cím: Budapest XIV. ker, Városligeti tó

(Fotó: Tóth István)