Sokkal nagyobb baj a grönlandi jégtakaró olvadása, mint eddig hittük.
Egy nemzetközi tudóscsoport három hónapon át gyűjtötte és vizsgálta a grönlandi jégtakaró olvadékvizét az 1,8 millió négyzetkilométernyi jégtakaró több mint hatszáz négyzetkilométeres vízgyűjtőterületéről.
Az adatok elemzése után pedig meg arra jöttek rá, hogy sokkal nagyobb a baj, mint az eddig hittük, ugyanis sikerült megállapítani, hogy
olvadás idején a jég alól folyamatosan metán érkezik.
A szakértők számításai szerint az olvadék víz a három hónapos kutatómunka során minimum hat tonna metánt szállított a mérőhelyükre, ami nagyjából annyi, amennyit száz szarvasmarha bocsát ki. Ez pedig azért nagyon nagy baj, mert
a vízgőz és a szén-dioxid után a metángáz a harmadik legjelentősebb üvegházhatású gáz a légkörben.
Igaz, hogy a szén-dioxidnál kisebb koncentrációban fordul elő, de 20-28-szor ártalmasabb, vagyis kisebb mennyiségben is képes jelentősen befolyásolni a légköri hőmérsékletet.
A Földön lévő metángáz többségét mikroorganizmusok állítják elő, amelyek a szerves anyagot alakítják át metángázzá oxigén hiányában főként lápos, mocsaras térségekben és mezőgazdasági területeken.
A kutatásvezető, Guillaume Lamarch-Gagnont szerint ez a tanulmány megmutatta, hogy a jégtakaró mélye – amely nagy szénkészleteket, folyékony vizet és mikroorganizmusokat és kevés oxigént tartalmaz, ami ideális feltétele a metángáz kialakulásának –, szintén forrása a légköri metánnak:
„Most már látjuk, hogy aktív mikroorganizmusok élnek kilométerekkel a jég alatt, és nem csak túlélnek ott, hanem a Föld rendszerének más részeire is valószínűleg hatással vannak.”
(Forrás / fotó: MTI / Pixabay)