Egy csehországi túra kísérőprogramjaként jutottunk el a német határtól mintegy félórányi autóútra lévő Restaurace Ve Skále étterembe, ahol aztán annyi inger ért, hogy most külön cikket is szentelünk neki.

Az alaptábor Mariánské Lázně volt, a klasszikus cseh fürdővárosok egyike, de voltaképpen lehettünk volna abban a faluban, Chodová Planában is, ahol az étterem van, merthogy az étteremnek saját szállása is van. És még sörgyármúzeuma, ajándékboltja és sörfőzdéje is.

Még Valentino Rossi festésű tartályt is láttunk

A helyiek büszkék arra, hogy a Chodovár régebbi a Pilsnernél is, bennünket viszont a 800 éves sörgyári pincék sziklalabirintusa nyűgözött le.

260 férőhelyes étterem van a sziklában, továbbá a sörfőzde számos helyisége.

Mi hétköznap, ebédidőben jutottunk el oda, és már akkor is volt élet, de hétvégenként csúcsforgalom van, Németországból rendszeresen átjárnak ide, és a sziklabarlang egyik végében még külön színpadot is berendeztek.

Időről időre előrukkolnak valamilyen különlegességgel: amikor ott jártunk, éppen zöld sört (is) főztek. Ennek az alapja egy minőségi, világos alsóerjesztésű láger, amit főzéskor színeznek meg csalánkivonattal és helyi gyógynövényekkel, de a pontos összetevőket nem igazán kötik az orrunkra.

A zöld sör kapcsolódik a zöldcsütörtök cseh húsvéti hagyományához, ezért csak szezonálisan kapható.

Máskor viszont van piros, és egyéb különleges sörük is, és az sem mellékes, hogy ennyire jó alkoholmentes sört még soha sehol nem ittam.

Igaz, az étterem kínálata kissé régivágású, de ami van, azt kiválóan csinálják, és azért a hagyma-sörös chutney, a Chodovar gulyás, a barna sörben sült sertésszeletek vagy a vajban sült pisztráng sem hangzik rosszul. Jó, az összes köret krumpli, viszont azt sokféle formában kérhetjük.

Önmagában a sziklába faragott étterem is megér egy látogatást, de ha már ott vagyunk, megnézhetjük a sörfőzde–múzeumot is, ahol mindjárt a bejáratnál kézigránáttal riogatják a reklamálókat, de egyébként kedvesen mutatják be a sörkészítés folyamatát.

A malátaszérűnek helyt adó csarnokba belelátjuk a felhagyott ipari épületek szórakozóhellyé alakítását, annyira mutatós, közben pedig érezzük a maláta illatát. Egy kicsit arrébb aztán eljön a túra legbizarrabb helyszíne, ahol ténylegesen főzik a sört két jókora tartályban. Itt van a Skoda autógyár egyedileg ide gyártott rézcsapja, egy dolgozósarok, ahol korszerű lapmonitoron felügyelik a gyártási folyamatokat,

és mindenekelőtt (vagy inkább fölött) maga Jézus is, akihez így érdemben lehet imádkozni a jó termésért.

Hrabal, Az én kis falum, Közép-Európa egy képen, ilyenek jutnak az eszünkbe, és kedvünk is volna maradni még, nézelődni kicsit a helyszínen, főleg mert a sörfőzde szállodája meglepően jól felszerelt, többféle szaunával, medencével, minigolffal, bringabérlési lehetőséggel.

De a csúcs a sörfürdő, a családi sörfőzde főfőzője által készített, eredeti szerzői jogvédelem alatt álló módszerrel készült sötét fürdősörrel. Ez utóbbi aktív sörélesztő, komlótörmelék és szárított, zúzott gyógynövények keveréke, a felszínen sörhab úszik, az illatokat nyilván el tudjuk képzelni, a 34 fokos, ásványvízzel kevert sör pedig lényegében pezsgőfürdőként működik, és számtalan jótékony hatását sorolják fel már amellett is, hogy közben még egy pohár sört is megihatunk, hogy kívül-belül hasson az aranyló életelixír.

Maradni ezúttal nem tudtunk, viszont nem kérdés, hogy bármikor visszatérnénk, talán még a sörfürdőt is bevállalnánk.

(Fotók: Player)