Nem lesz mindenkiből Michael Jordan, és sokan a hirtelen jött sikert sem képesek felnőttként kezelni. Akad olyan, aki mire oda jut, hogy tényleg világsztár legyen, elfogy belőle a lendület, van, aki egyszerűen csak elkallódik és mindennel foglalkozik, csak éppen a sporttal nem. És létezik olyan, aki rossz döntéseket hoz, rosszkor van rossz helyen, és a tetejébe még a szerencsével is hadilábon áll. Nagyon sok dolog együttállása szükséges ahhoz, hogy valaki húszéves korára túl legyen pályafutása csúcspontján és kiégjen. Mint Marcus Dupree.

A srác Mississipiből

Az egyszerű déli srác sportpályafutása úgy indult, ahogyan egy leendő világsztárénak kell. A középiskolában rögtön az első mérkőzésén, a legelső labdaérintéséből (egy kirúgás utáni visszahordásból) sikerült touchdownt elérnie. A Mississippi állambeli Philadelphia városkájának csapatában gyorsan sztár lett, négy év alatt összesen 7 355 yardot és 87 touchdownt szerzett a született tehetségnek tartott Dupree, akit tökéletes méretekkel áldott meg a sors: 188 centis magasságához 105 kiló és elképesztő nyers erő társult, gyorsasága pedig félelmetesnek számított.

Végzős évére gyakorlatilag az egész Államok legnagyobb futballígérete lett, az összes nagy egyetem sorban állt érte. Akadt olyan iskola, amelyik a szabályokkal teljesen ellentétesen (az egyetemi sportokban ugyanis nem kaphatnak fizetést a játékosok) 250 ezer dollárt ajánlott fel neki, ha mellettük teszi le a voksát. Dupree és családja végül az ország egyik legnagyobb futballprogramját futtató intézmény, az Oklahoma University mellett döntött. Akkor még senki nem gondolta, hogy Marcus Dupree oklahomai és egész egyetemi pályafutása 17 meccsig fog tartani. De ennyi idő is elég volt a legendává váláshoz.

Az Oklahoma Egyetemen négy mérkőzés után egyből a kezdőcsapatba került, és be is váltotta a hozzá fűzött reményeket. Az 1982-es szezon második felében gyakorlatilag egyedül vitte hátán csapatát, szinte mindegyik meccsén volt egy ötven yardnál hosszabb futása, amivel meccseket döntött el. 18 évesen vezéregyéniség lett, halálos fegyver, akiből hiába készült fel az ellenfél, és talált ki ellene mindent, nem tudták megállítani. Szinte rémisztő volt a tehetsége, és az az érettség, amit a pályán mutatott. Annak ellenére, hogy a hetedik meccséig nem volt kezdő játékos, több mint 1100 yardot és tizenkét touchdownt futott újoncként, döbbenetesnek számító nyolcyardos futásonkénti átlaggal.

Túlsúly, agyrázkódás, eltűnés

Az egyetemi futballszezon rájátszását a kupadöntő-sorozat, vagyis a Bowl-mérkőzések jelentik. 1983-ban az Oklahoma az Arizona State csapatával mérkőzött meg a Fiesta Bowllért, ám végül a Sooners vereséget szenvedett. Dupree mindent megtett a sikerért, 17 futókísérletből 239 yardot szerzett, ami a mai napig érvényben lévő Fiesta Bowl-rekord. Igaz, hogy hatpontost nem futott, de így is elég erős Barry Switzer, az Oklahoma vezetőedzőjének nyilatkozata, mely szerint Dupree nem volt formában, és ha nincs az a kis túlsúly rajta – amely egyébként valóban látszott –, akkor négyszáz yardot fut, és megnyerik a mérkőzést. Dupree nagyon nehezen viselte el, hogy saját edzője őt okolta a vereségért, és a szeleburdi fiatal ennek hangot is adott egy Sports Illustrated-nek adott interjúban.

Egész Amerika lázban várta Marcus Dupree második szezonját, hogy vajon hova tud még fejlődni, és milyen eredményeket ér majd el csapatával. Az első négy mérkőzésén önmagához képest visszafogott teljesítményt nyújtott, három touchdownnal és négyszáz futott yarddal. Karrierje szempontjából döntő jelentőségű volt a Texas Egyetem elleni mérkőzés. A Texas védői gyakorlatilag vadásztak rá, tudták, hogy nincs minden rendben nála sem fizikailag, sem lelkileg. A mérkőzés második félidejében Dupree egy óriási ütést kapott a sisakjára, agyrázkódása miatt nem tudta befejezni a mérkőzést.

Az ütés nem csak a testét zúzta össze: az eset után eltűnt, nem ment vissza az egyetemre, és senki, még édesanyja sem tudta, hol van. Egy hét után életjelet adott magáról, ám mindenki megdöbbenésére hátat fordított iskolájának, és soha többé nem tért vissza Oklahomába. Eközben Marcus felbukkant a szülővárosához közeli Southern Mississippi Egyetemének campusában, és azt tervezte, náluk folytatja majd a játékot. Haza szeretett volna térni a gyökerekhez, oda, ahol mindenki szereti, ahol nem kritizálja nyíltan és durván saját edzője, ahol igazi szupersztár lehet. Édesanyja azt szerette volna, ha visszatér Oklahomába, de Dupree inkább önjelölt menedzserére, Ken Fairley tiszteletesre hallgatott és otthagyta a Soonerst.

Az egyetemi sport szabályrendszere szerint, ha valaki évközben iskolát vált, akkor automatikusan egy szezonra szóló eltiltást kap, és mivel még az 1983-as szezon jó része is hátra volt, ez gyakorlatilag két, amerikaifutball-mentes évet jelentett Dupree számára. Edzeni edzhetett, de mérkőzéseken nem léphetett volna pályára.

Rövid profi karrier és egy borzasztó térdsérülés

Marcus Dupree végtelenül egyszerű fiatal srác volt, aki rendkívül vallásos és családcentrikus közegből származott. Ebből következik, hogy 19–20 évesen nem feltétlenül tudhatta, mi a jó vagy rossz döntés, ő semmi mást nem akart, csak játszani. Minél többet és minél jobban.

Kapóra jött, hogy az NFL mellett akkoriban működő liga, a USFL éppen akkor egy rendkívüli szabálymódosítással engedélyezte, hogy egyetemen még nem végzett játékosok is játszhassanak profiként, így Ken Fairley tiszteletes próbálkozásai révbe értek: Marcus Dupree ötéves, ötmillió dolláros profi szerződést írt alá a New Orleans Breakers csapatával. Dupree pályafutása alatt egyetlen fizetési csekket látott, a legelsőt, ugyanis pénzügyeit Fairley kezelte… Bármit megvehetett, bármit megkapott, mégsem önállóan rendelkezett a pénze felől.

Már első szezonjában sérülések hátráltatták, a térdével és a combhajlító izmával is voltak problémák, ennek ellenére nem játszott rosszul, az év végére kilenc touchdownt írhattak a neve mellé. Második évének azonban már rögtön az elején beütött a krach. Mindig is azt mondogatta, hogy a térde lesz a veszte, és az 1985-ös USFL-évad legelső mérkőzésén be is igazolódott a félelme.

Az időközben Portlandbe költözött Breakers Arizona Outlaws elleni mérkőzésének második félidejében egy futás utáni ütközésben szerencsétlenül támasztott ki a bal térdével, és súlyosan megsérült. Abban a pillanatban lehetett tudni, hogy óriási a baj. Tizennégy hónappal a sérülése után, amikor elvileg már bemutatkozhatott volna az NFL-ben, az orvosok azt javasolták neki, hagyja abba a játékot. A játék történetének talán legtehetségesebb futójátékosának karrierje azelőtt véget ért, mielőtt meghódíthatta volna a profi ligát.

Visszatérés öt év után

21 évesen Dupree élete darabokban hevert, a dollármilliókból nem maradt semmi, sőt, mindenféle banki ügyek miatt bíróság elé kellett állnia, és nagyon súlyos összeget kellett fizetnie, hogy ne kerüljön börtönbe. Padlóra került, meghízott, és öt évig semmit sem kezdett magával. 1990-ben megkereste őt Walter Payton, a kiemelkedően tehetséges futójátékos, aki rábeszélte, hogy térjen vissza, és próbálja megvalósítani az álmát.

Dupree három hónap alatt 45 kilót fogyott, és 1990-ben játékra jelentkezett a Los Angeles Rams csapatánál. A sérülése természetesen nem múlt el nyom nélkül, de meg akarta mutatni, van benne még annyi, hogy stabil NFL-játékos lehessen. Első évében kevés lehetőséget kapott, mindössze három mérkőzésen szerepelt, ám második évében megszerezte élete első és egyetlen NFL touchdownját. Az 1992-es előszezonban a Rams legjobb futója volt, többek között volt egy 212 futott yardos találkozója is, ennek ellenére az utolsó keretszűkítés előtt kitették a csapatból. Dupree ezek után szinte azonnal bejelentette, hogy visszavonul.

A múlt kísérti a családot

Marcus Dupree az elmúlt években kamionsofőrként dolgozott, ám a tavalyi évben az életéről szóló, ESPN-gyártású dokumentumfilm hatására ismét felkapták a nevét, és végre megkapta azt az elismerést, ami pályafutása miatt kijár neki. Az Oklahoma Egyetem újra foglalkoztatja, és büszkén hirdeti, hogy ő volt az egyetem történetének legnagyszerűbb futójátékosa. Különböző rendezvényeken szerepel, inspiráló előadásokat tart fiataloknak, és egy alapítványt is létrehozott hátrányos helyzetű gyermekek részére.

A Dupree-hez hasonló, kicsit depresszív alkatú sportolókra ma már sokkal jobban odafigyelnek mind a játékostársak, mind az edzők, és nem hagyják, hogy eltévedjenek a csúcsra vezető úton. A sorssal viszont nem lehet mit kezdeni. Marcus Dupree egyik fia, Marquez ugyanis szintén tehetséges játékosnak számított fiatalként, ám mielőtt még bemutatkozhatott volna az Alabama Egyetem csapatának tagjaként, súlyos térdsérülést szenvedett.

(Forrás: Willie Morris - The Courting of Marcus Dupree, ESPN 30 for 30 - Marcus Dupree - The Best that Never Was, fotók: blogs.orlandosentinel.com, checkoutmycards.com, fanbase.com, si.cnn.com)

Tovább:
A Player legfrissebb anyagaihoz
A sportrovat újdonságaihoz
Amerikaifoci-cikkeinkhez 

Legfrissebb

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon