Stuttgart nincs közel, aktuális közlekedési viszonyoktól függően, Budapestről 870–950 kilométer közötti távolság árán lehet összehozni a teleportot, ami barátok között is legalább tíz óra, de azért a tizenegy reálisabb. Van az a cél, eszköz és társaság, amiért és amellyel ezt nem hosszú, fárasztó utazásnak, hanem pozitív várakozással teli kalandnak éljük meg – ahogyan történt velünk is.

A cél a magyar válogatott Skócia elleni Európa-bajnoki meccse volt, amelyet épp Baden-Württemberg tartomány fővárosában rendeztek, és egy magyar focirajongó számára akkor is nagy élménynek ígérkezett, amikor még senkinek fogalma nem lehetett arról, egy drámai ütközés után hogyan ír majd történelmet Csoboth Kevin.

A társaságot a Player Media négy főből álló, sportszakmai múlttal is megáldott, 40–46 év közötti urakból álló taktikai különítménye adta. Izing Robinak és nekem volt már Eb-re autózós tapasztalatunk, 2016-ban két nap alatt gurultunk ki Bordeaux-ba, ahol a magyar csapat az osztrákokkal játszott a válogatott a nyitómeccsén, ami ugye 2–0 lett ide, tehát jó kabalák vagyunk. Csáki Csabi és Donkó Peti pedig annak ellenére csatlakozott, hogy a hasonló, magyar futballal kapcsolatos szerencsehozó tulajdonságuk eddig nem nyert bizonyítást, de ők is értik és szeretik a focit, ráadásul szintén jó fejek.

Stuttgart nagyon sok szempontból nem Bordeaux, például a Budapesttől számított távolságot illetően sem, a német városba egy nap alatt el lehet jutni kocsival – persze nem mindegy, milyen kényelemben. Az Európa-bajnokság hivatalos mobilitási partnere a BYD, ezért a BYD Magyarország adta az eszközt az úthoz és tolt egy autót a díszes társaságunk hátsója alá, méghozzá egy olyat, amely itthon még nem kapható: a Seal U DM-i-t, vagyis az általunk már korábban megismert Seal U plug-in hibrid változatát.

Már a gépátvételkor látszott, hogy a méretekkel nem lesz gond, a 4785 mm hosszú SUV garancia volt arra, hogy a kedves utasok ne vívjanak ökölharcot az első pozíciókért, a hátsó ülésekről több mint kétezer mámoros kilométer megtétele után egyértelműen kijelenthető, hogy kényelmesek valóban hosszú távon is.

A tekintélyes kínai fenevad mindenki számára biztosította az út során, hogy egészséges testtartásban, lemondások nélkül, büszkén érkezhessen meg a német autóipar egyik fellegvárába. A menetidőnkön valamelyest lehetett reszelni a német szakaszon, ahol ugye nem kellett tartani a 130-at, így kiderült, mire képes ez a két elektromotorral és egy 1,5-ös benzinessel felszerelt, rendszerszinten 324 lóerős, összkerekes autó.

Nem bátorítanánk a hazai utakon senkit a határok kergetésére, de négy személlyel és csomagokkal 195 km/óra végsebességet sikerült kipréselni a Seal U-ból, ami magasabb, mint a vállalás, és a gyorsulására sem volt panaszunk. A három motor által 5,9 másodperc alatt megvalósított százas sprint ebben a méretben kifejezetten megsüvegelendő, még akkor is, ha az elektromos autóktól már kezdjük megszokni ezeket a számokat.

A 18,3 kW kapacitású akkumulátor egyen- és váltóáramról is tölthető, ebben a modellben 70 kilométer tisztán elektromos hatótávval tervezhetünk, ami egyébként a hétköznapok városi közlekedését tökéletesen biztosítja. Esetünkben egy másik adat, az 1080 kilométeres teljes hatótáv volt a fontosabb, tulajdonképpen egy tankolással meg tudtuk volna tenni az utat Stuttgartig, de mi, playeresek ennél nagyobb kanállal esszük az életet, ezért egyszer megálltunk tankolni, ebédelni, pihenni, néhányszor meg csak úgy felfrissülni.

A Team Hungary matricával díszített BYD igazi (foci)mágnes volt az út során, az autópályán nemcsak bámultak minket, de fotókat, videókat is készítettek, nyilván azt hitték, Szoboszlaiék vonulnak az edzőtáborukba. Onnan tudjuk, hogy nem volt igazuk, hogy egyrészt egyikünk sem fért bele a válogatott keretébe, másrészt a német autópálya egy szakaszán szembe jött a valóság, vagyis egész pontosan elhaladtunk mellette: tényleg összefutottunk Szobóékkal, akik épp Stuttgartba tartottak, a meccsre! A Team Hungaryk találkoztak.

Nagyjából tízórás út után érkeztünk meg a hotelünkhöz. Mondhatnánk, hogy a tízórás autóban zötyögés megviselt mindenkit, elmacskásodtunk és épphogy fel tudtunk mászni a szobáinkba, csakhogy ez egyáltalán nem igaz, amin mi lepődtünk meg leginkább. Mintha csak Érdig gurultunk volna, olyan kényelemben utaztunk, nem gémberedtünk el, nem fájt semmink, pedig már túlszaladtunk a negyedik ikszen.

A szálloda másik szárnya előtt, a négysávos út túloldalán megint megpillantottuk a válogatott buszát, és bár akkor, este nem akartuk zargatni őket, másnap viszont már nem kíméltük a nemzeti csapatunkat, az első dolgunk volt meglesni Rossi csapatát: úgy nyargaltunk át a sztrádán, mint a nyugdíjas nénik a Hungárián, amikor meglátják a villamost. És igen, a magyar válogatott tagjai épp pakoltak be a buszba, indultak a Mercedes-Benz Arénába, a Roadster–Player férfikórus pedig énekelve búcsúztatta őket. Aligha kérdéses, hogy a jó szerepléshez ez adta meg nekik a legnagyobb lökést!

A meccs Csoboth Kevin 100. perces Eb-rekorder góljával életünk fociélménye volt, és nemcsak a pályán, hanem a lelátón történtek miatt is. A mi kis csapatunk a skót drukkerek közé kapott jegyet, ami elsőre azért felcibálta a szemöldökünket, aztán viszont csúcsélmény lett belőle. Annyit mondok, hogy hazafele úton úgy öt-hét órán keresztül csak skót szurkolói rigmusok szóltak a BYD szépen szóló hangszóróiból, és még most is libabőrös vagyok, ahogy ez írom.

A skótok kegyetlen arcok, és ezt értheted szó szerint is – se józanok nem voltak, se bizalomgerjesztőek –, de gyorsan kiderült, hogy végtelenül barátságosak és sportszerűek, ami még magasabb szintre emelte az amúgy is eksztázist okozó mérkőzést.

Csoboth találata olyan érzelmeket szabadított fel mindenkiből, amitől felrobbant a stadion, mi megőrültünk, skót barátaink vigasztalhatatlanná váltak. Ám ezek a végig éneklő, elképesztően emocionális futballrajongó skót fickók és gyerekek ennek ellenére nem sörrel locsoltak minket, hanem egytől egyik gratuláltak nekünk a győzelemhez, miközben opálos tekintettel szipogtak, és amikor hazafelé a benzinkútnál összefutottunk egy méretes, kockás szoknyás csoportba, röpködtek a great jobok. Hihetetlen tagok, tényleg, imádjuk őket.

A hazaút nem tartogatott meglepetéseket. Azt már tudtuk, hogy kényelmesen, szinte business classon utazunk majd, bár ott nem szokás ordítani, hogy az éjjel soha nem érhet véget, de nekünk minden okunk megvolt rá.

Ez is érdekelhet:

(Fotó: Donkó Péter, videó: a szerző)

A cikk elkészítésében együttműködő partnerünk volt a BYD.