Feleki Sándor és testvére egy szép nyári délutánon valamiért úgy döntöttek, hogy nem a szokásos útvonalon mennek hazafelé, hanem tesznek egy kitérőt a Határ úton. Épp naplemente volt a liláskékbe burkolózó neonfényes lakótelep tövében, amikor meglátták a német multi oldalában lévő kiadó üzlethelyiséget. Egymásra néztek, és tudták, megtalálták a helyet, amit kerestek. Azóta eltelt több mint másfél év, Sándor is letette a szobafestőpemzlit, megvalósította gyermekkori álmát, és megalapította az azóta már két üzlettel is rendelkező Sza-Sa büfét, mely amúgy az alapító testvérpár keresztnevének (Sánta Szabi és Feleki Sanyi) állít emléket. Ezt a nevet persze hitték már arabnak vagy orosznak is, és mostanra már ő is csak beletörődően legyint az újabb verziókra.

Míg a névben ismeri a tréfát, a burgerekben a legkevésbé sem, és ez meg is látszik a kínálaton is. Minden szendvics kérhető tíz-, illetve tizennyolc dekás hússal, és bár nem minden házi, ami az, azt mindenki megemlegeti. A zsömle például az Ász albán pékség keze munkáját dicséri, akik akár naponta kétszer is el tudják őket látni, ráadásul van speckó, csak itt kérhető szénhidrátcsökkentett, valódi magvakkal dúsított barna buci is. A hús egyelőre még a hentestől érkezik, de hosszútávú terveik között szerepel egy saját húsfeldolgozó, ahol az "akár egy fél marhát is kaphatsz" kifejezés bizony nem csak üres lózung lenne.

Mire idáig eljutottunk a beszélgetésben Sándorral, meg is érkeztek a burgerek, melyek körül mi a névadó, Sza-Sát (óriás: 1190 Ft), valamint a New Yorkot (óriás: 1150 Ft) választottuk. Köretnek sült, illetve steak burgonyát kértünk, ami bár mirelit, a célnak teljesen megfelel, főleg az őrülten jó mártogatókkal. Kezdésnek van a Sza-Sa szósz, ami egy majonézes alapú, apróra vágott savanyú uborkás, mustárral és különböző fűszerekkel dúsított jóság. Ha ez nem lenne elég, akad olyan cheddarszósz is, mint amiért a moziban ölre mész, de a legjobb most jön: a fetás újhagymás. Ha valami újdonságot próbálsz ki ebben a hónapban, akkor ez legyen az, konkrétan olyan ízhatást kapsz, hogy a görögök adják a másikat.

Salikat is kérhetünk, ha mindez nem lenne elég: Totyi, a fotósunk egy klasszikus lilahagymás kukoricasalátára ment rá, én pedig az idáig csak egy autentikus gíroszosnál látott répasalátára adtam le a voksom. Jó-jó, teszi hozzá az egyszeri olvasó, de milyenek a burgerek? Nos, egy szóval: jók, nagyon jók – ne hagyjuk, hogy a környék megtévesszen, itt bizony remek minőséget kapunk.

A hús, bár ránézésre vékony, de igen kiadós adag, kellemesen fűszerezve, tökéletes élmény. Mind a sima, mind a teljes kiőrlésű zsömle nagyon jó állagú, vajjal megkenve pirított, teljesen összenyomható, nem hivalkodik, csak teszi a dolgát. A Sza-Sában a tojás, a sajt és a bacon kombója adja meg a szükséges pluszt, míg a New Yorkban pedig a barbecue-szósz, és a rántott hagymakarika ropogóssága hozza felszínre a szendvics karakterét.

A büfében, bár kimondottan nem törekednek nagy diverzifikálásra, azért kapható hot-dog, tortillatekercs és grillhúsok is, a reggeliről nem is beszélve. Bár ezt már nem bírjuk megkóstolni, annyira tele vagyunk, azért a rostlapon sült bundás kenyér, baconnel, lilahagymával és juhtúróval bizony könnyeket csal a szemünkbe, és azon gondolkodunk, hogyan tudnánk szépen csendben beköltözni ide, a konyhához közel.

És hogy mik a tervek a jövőre nézve? Egyrészt egy harmadik hely nyitása a belvároshoz közelebb eső helyszínen, másrészt pedig új ötletek, mint például a micsburger felvétele az étlapra (a mics egy erdélyi étel, bárány-sertés-marha kombinációjú hússal, melyet általában jó csípős mustárral fogyasztanak). A környező háztömbökbe, irodákba már kiszállítás is elkezdődött, szóval semmi sem tarthatja vissza a Sza-Sa burgert a hódítástól. Nem is fogja.

(Fotó: Tóth István)