Fibonacci ihlette ezt a hangulatos szabadtéri borozót

Prága egykor a bor városa volt, ezeket az időket hozza vissza a városnak hátat fordító szabadtéri borozó, ahol az ültetvény saját fajtáit kínálják.

Párga északi részén, a Jabloňka kastély környékén teraszos szülőültetvények vannak, ahonnan pompás kilátás nyílik a városra. Ma már furcsán hangzik, de IV. Károly idején Prágát még „a bor városaként” emlegették, majd a Harmincéves háború (1618-1648) után a szőlőültetvények elnéptelenedtek, Černý Kopec-hegyet pedig almafák lepték el, innen ered a Jabloňka név is. A kastély a 18 században épült fel.

Később, ha lehet még jobban megváltozott a terület: 1830-ban megépült az északi vasút, terjeszkedett a város is, majd a 2000-es évek elején átadták a Blanka alagútkomplexumát, amitől csak még forgalmasabb lett a terület. Jabloňka ebben az időben került magántulajdonba.

A hely múltjára kíváncsi tulajdonosok úgy döntöttek, hogy visszatérnek annak történelmi örökségéhez, ezért a szomszédos telken helyreállították a szőlőültetvényeket.

2013-ban ültették el a Jabloňka bor első palántáit, mindössze három fajtát (Ryýnský Ryzlink, Ryýnský Ryzlink Červený, Tramín Červený) kínálnak limitált kiadásban. A régi kert feltárása során felfedezték a kőteraszokat, innen jött a borkóstoló terasz ötlete.

Újra akarták teremteni a szőlőskertek romantikus örökségét, a dél-európai építészek pedig egy idilli terasz létrehozását javasolták, ahol el lehet bújni a nyüzsgő város elől.

Felfedeztek egy íves kőromot is a teraszok között, és mivel a rom illeszkedett a tájba, ez lett az új terasz alapja – a Fibonacci-spirál pedig tökéletesen illeszkedett a meglévő romhoz.

A spirál falainak megerősítésével létrehozták a csend egyedülálló oázisát egy várostól elzárt, egyszerű térben, ahol a látogatók nem is igen tudnak másra figyelni, mint a kastélyra és a szőlősorok lankáira.

A teljes beavatkozást a helyszínen fellelhető elemek megtalálása és megőrzése vezérelte. Egyiküket – egy öreg tölgyfát – ajtóval kereteztek, ezzel egy erős szimbolikájú elemet hoztak létre. Amíg az ajtók zárva vannak, a figyelem a szőlőültetvényekre összpontosul, nem nyílik kilátás a városra. Terveztek egy másik corten acél ajtót is, tengelyesen tükrözve az elsővel. A második ajtó egy kis borospincéhez vezet.

A Fibonacci-terasznál indirekt világítást alkalmaztak, és két különböző funkcionális szintre osztották, az alsó egyfajta technikai zóna, míg a felső a borkóstoló területe. Az utóbbi közepén egy lekerekített asztal áll, az összejövetelek és a szocializáció fő tere.