Az északi földtekén ökölszabály szerint a 40. és az 50. fokos szélességi kör között szokás szőlőt termeszteni, borászkodással foglalkozni, ennél északabbra már nem lehet jó bort készíteni. Igen? Fogd meg a söröm borom, mondta erre az ökölszabályra Jan Van Lancker ingatlanfejlesztő vállalkozó és Pieter Raeymaekers borkereskedő, majd beültettek vagy négy és fél hektárnyi belga folyóparti lapályt szőlővel, valamint felkérték Vincent Van Duysen sztárépítészt, hogy ugyan tervezze már meg és építse fel minimalista, a természetbe, a tájba szinte belelapuló stílusban a présházat és a kapcsolódó épületeket. Ez lett belőle:

Az épületeket tervező Vincent Van Duysen a belga borászatban elvégzett munka után Amerikába utazott, és Kanye Westnek épített házat

A sík vidéken a Valke Vleug Winery háromszintes tornyából messzire ellátni

Beton- és uszadékfa elemek, majdnem azt mondtam, hogy díszítik, de inkább csak tagolják az udvart

A koncepció lényege, hogy a borászat ne uralja le a tájat, inkább csak minimális intrúzióval simuljon be a vegetációba

A szerény, szürke betonfalak, hatalmas üvegtáblák és sötét faburkolatok mellett óriási uszadékfákból készült padokon, asztaloknál lehet kortyolgatni a mindjárt elmondom, milyen borokat, ha jó az idő. De ritkán jó az idő, errefelé általában esni szokott. (Például ezért sem foglalkoznak szőlőtermesztéssel a normális belgák.) Ilyenkor az étterem hatalmas kandallója előtt üldögélve lehet hallgatni a profi sommelier-ket, ahogy magyarázzák: voltaképpen igenis lehet azért itt bort készíteni. Vannak ugyan korlátai a dolognak, de nagyon jópofa lehetőségei is.

Amit nem lehet megúszni: a permetezés. A folyton vizes, párás klímában bioborászkodni reménytelen. Ha viszont már úgyis folyamatosan kezelni kell a szőlőt, kapálni legalább nem szükséges. A belga ültetvényben a sorközöket be lehet gyepesíteni, a füvet pedig a szüret után birkákkal lehet takarosan rövidre nyírni. Sőt: akár még egy kis lovaspályát is ki lehet alakítani a tőkék között. Érdekes látvány az ilyesmi egy szőlőben, ettől is különlegesebb lesz a hely, a gyakorlatozó lovasok pedig nemigen kellemetlenkednek porolással a vendégeknek, hiszen a por nem gyakori dolog a nedves vidéken.

Gyep és lovaspálya a szőlőben

Rozsdamentes tartályban, reduktív érleléssel készülnek a cool climate borok

Alig három éve létezik ez a borászat; az ültetvény egyik szegletében még folyik a kísérletezés, hogy melyik fajta bírja a legjobban a belga időjárást. Itt minden sorban más-más fajta szőlő nő

Nem unalmasak, inkább érdekesek a belterek minimalista motívumai: a WC férfi-női ikonja, a fák fekete törzsét ábrázoló kép, a sima, nagy sík felületek

A Valke Vleug (a név egyébként Sólyomszárnyat jelent, ez volt a birtok eredeti neve a földnyilvántartásban) Winery fiatal tőkéiből 2019-ben született először bor. A kézzel szüretelt, pneumatikus gépben kíméletesen préselt szőlőből rozsdamentes tartályokban készült, tavaly palackozott néhány üveg Pinot Auxerrois és Pinot Noir pillanatok alatt elkelt.

Részint azért, mert a belga lokálpatrióták nyilván szó szerint szomjazzák a csak kis mennyiségben elérhető hazai borokat, részint azért, mert az egyik tulajdonos Vinetiq néven működtet egy kifejezetten hűvös vidékek boraira, cool climate borokra specializálódott kereskedelmi vállalkozást, ami a jól bejáratott csatornákon gyorsan el tudta adni az új egzotikumot.

A borgazdaság stilizált épületével dekorált címke is minimalista

A pohárválasztás sem véletlen. A londoni Richard Brendon tervezte ezt a poharat, azzal a szándékkal, hogy a borivás élményét ne befolyásolják kisebb, nagyobb, szűkebb, öblösebb üvegeszközök. A one size fits all szellemiségében készült poharaknak párja 75 font, 34 ezer forint a gyártó webshopjában

Egy fogás a sajtóebédből, aminek élményét valóban nem zavarta meg sem a pohár, sem a benne lévő cool climate bor íze

És hogy milyen a belga fehér pinot? Nem kellemetlen. Ahogy a cég ajánlókártyáján olvastam, a „könnyű testű, alacsony alkoholtartalmú cool climate borok tökéletesek étkezések mellé, hiszen inkább kiegészítik, semmint dominálják az egyes fogásokat”. Magam sem tudnám ennél elegánsabban megfogalmazni, hogy a jól behűtve kóstolt világos, mindennemű karakterjegytől mentes bor inkább különleges termőhelyével, semmint markáns aromájával nyűgözi le a fogyasztót. 

Jópofa hely ez, ha izgalmas a bora, ha nem. Aki erre kirándul és van egy kis ideje, akár csak a különleges építészeti alkotás megtekintése kedvéért is emlékezetes látogatást tehet a Valke Vleug Wineryben. És mondjak még egy viccet a végére, amit a helyiek nem értenek, csak nekünk, magyaroknak lehet mókás? A belga borászat, ahol ezekből az esős, hideg klímán termett szőlőkből varázsolnak bort, három település között fekszik. A három falu neve: Puurs, Sint-Amands – és Bornem. Hát – de!

Magyar pezsgőpince is épült ám szintén a természetközeliség és a beton meghökkentő, mégis létező paradoxonára alapozva: