Nagy a világ, minden belefér, még az is, hogy Antwerpen mellett termett szőlőből készüljön bor egy olyan cégnél, amely a hűvös borvidékek borainak kereskedelmére specializálódott.
Az északi földtekén ökölszabály szerint a 40. és az 50. fokos szélességi kör között szokás szőlőt termeszteni, borászkodással foglalkozni, ennél északabbra már nem lehet jó bort készíteni. Igen? Fogd meg a söröm borom, mondta erre az ökölszabályra Jan Van Lancker ingatlanfejlesztő vállalkozó és Pieter Raeymaekers borkereskedő, majd beültettek vagy négy és fél hektárnyi belga folyóparti lapályt szőlővel, valamint felkérték Vincent Van Duysen sztárépítészt, hogy ugyan tervezze már meg és építse fel minimalista, a természetbe, a tájba szinte belelapuló stílusban a présházat és a kapcsolódó épületeket. Ez lett belőle:
A szerény, szürke betonfalak, hatalmas üvegtáblák és sötét faburkolatok mellett óriási uszadékfákból készült padokon, asztaloknál lehet kortyolgatni a mindjárt elmondom, milyen borokat, ha jó az idő. De ritkán jó az idő, errefelé általában esni szokott. (Például ezért sem foglalkoznak szőlőtermesztéssel a normális belgák.) Ilyenkor az étterem hatalmas kandallója előtt üldögélve lehet hallgatni a profi sommelier-ket, ahogy magyarázzák: voltaképpen igenis lehet azért itt bort készíteni. Vannak ugyan korlátai a dolognak, de nagyon jópofa lehetőségei is.
Különleges autóval mentünk különleges borászatot nézni
A Valke Vleug borgazdaságot a Lexus NX nemzetközi bemutatóján látogattuk meg, nem sokkal azután, hogy egy másik különlegességgel, Antwerpen utolsó méret után dolgozó cipésznőjével is találkoztunk. Végülis jogos: a német prémiumtrió európai őshazájában a japán kihívó egyik legfőbb vonzereje tényleg az egzotikuma, a furcsasága, a másmilyensége, szóval jó pr-ötlet egyéb egzotikumokkal, furcsaságokkal, másmilyen dolgokkal összekötni egy Lexus modellbemutatót.
Amit nem lehet megúszni: a permetezés. A folyton vizes, párás klímában bioborászkodni reménytelen. Ha viszont már úgyis folyamatosan kezelni kell a szőlőt, kapálni legalább nem szükséges. A belga ültetvényben a sorközöket be lehet gyepesíteni, a füvet pedig a szüret után birkákkal lehet takarosan rövidre nyírni. Sőt: akár még egy kis lovaspályát is ki lehet alakítani a tőkék között. Érdekes látvány az ilyesmi egy szőlőben, ettől is különlegesebb lesz a hely, a gyakorlatozó lovasok pedig nemigen kellemetlenkednek porolással a vendégeknek, hiszen a por nem gyakori dolog a nedves vidéken.
A Valke Vleug (a név egyébként Sólyomszárnyat jelent, ez volt a birtok eredeti neve a földnyilvántartásban) Winery fiatal tőkéiből 2019-ben született először bor. A kézzel szüretelt, pneumatikus gépben kíméletesen préselt szőlőből rozsdamentes tartályokban készült, tavaly palackozott néhány üveg Pinot Auxerrois és Pinot Noir pillanatok alatt elkelt.
Részint azért, mert a belga lokálpatrióták nyilván szó szerint szomjazzák a csak kis mennyiségben elérhető hazai borokat, részint azért, mert az egyik tulajdonos Vinetiq néven működtet egy kifejezetten hűvös vidékek boraira, cool climate borokra specializálódott kereskedelmi vállalkozást, ami a jól bejáratott csatornákon gyorsan el tudta adni az új egzotikumot.
És hogy milyen a belga fehér pinot? Nem kellemetlen. Ahogy a cég ajánlókártyáján olvastam, a „könnyű testű, alacsony alkoholtartalmú cool climate borok tökéletesek étkezések mellé, hiszen inkább kiegészítik, semmint dominálják az egyes fogásokat”. Magam sem tudnám ennél elegánsabban megfogalmazni, hogy a jól behűtve kóstolt világos, mindennemű karakterjegytől mentes bor inkább különleges termőhelyével, semmint markáns aromájával nyűgözi le a fogyasztót.
Jópofa hely ez, ha izgalmas a bora, ha nem. Aki erre kirándul és van egy kis ideje, akár csak a különleges építészeti alkotás megtekintése kedvéért is emlékezetes látogatást tehet a Valke Vleug Wineryben. És mondjak még egy viccet a végére, amit a helyiek nem értenek, csak nekünk, magyaroknak lehet mókás? A belga borászat, ahol ezekből az esős, hideg klímán termett szőlőkből varázsolnak bort, három település között fekszik. A három falu neve: Puurs, Sint-Amands – és Bornem. Hát – de!
Magyar pezsgőpince is épült ám szintén a természetközeliség és a beton meghökkentő, mégis létező paradoxonára alapozva: