Napi 15 ezer tonna szemetet termel Kairó és agglomerációjának összesen mintegy 40 millió lakosa, amelyet a multicégek a sivatagba szállítanak, egy kopt keresztény közösség nyomorgó, beteges tagjai pedig feldolgoznak és újraértékesítenek.
A rohamosan növekvő egyiptomi metropolisban a folyamatosan termelődő brutális szemétmennyiség ellenére soha nem alakult ki egy hivatalos keretek közt folyó, államilag ellenőrzött egységes rendszer a szemét elszállítására.
Multik, zabbálók, és a fiatalság szelleme
A városi hulladék kétharmadát a zabbálok gyűjtik össze, akik szerződés nélkül tevékenykednek a hatóságok hallgatólagos beleegyezése mellett. A maradék ötezer tonnáért három multinacionális cég felel, amelyeket tíz évvel ezelőtt egy korszerűsítési kísérlet keretein belül alkalmazott az egyiptomi állam, komolyan veszélyeztetve ezzel a zabbálok egzisztenciáját.
Idővel az egész városnak a nagyvállalatok hatáskörébe kellett volna kerülnie, de a kairóiak tiltakozása miatt ez az elképzelés csak részben valósult meg. Az új rendszer megemelte a havi rezsit, a szemetet pedig ezentúl nem csupán a lakás elé kellett kirakni, hanem azt a köztereken felállított tározókig el kellett vinni.
A zabbálok működésének hivatalossá tételéért harcoló, A fiatalság szelleme nevű befolyásos civil szervezet vezetője, Ezzat Naím Gindi szerint a nemzetközi cégeknek mindössze a szemét húsz százalékát kell újrahasznosítaniuk, a maradék nyolcvan százalékot a sivatagban tárolhatják. Az újrahasznosítást is egyszerűen oldják meg: továbbadják a zabbáloknak.
Gindi szerint ezt a hatóságok annak ellenére elfogadják, hogy a keresztény csoport tevékenységének semmilyen hivatalos nyoma nincsen. "A pénzügyminisztérium havi 45 millió egyiptomi fontot (több mint 1,5 milliárd forint) folyósít a multiknak, mi nem kapunk semmit" – mondta.
Kiirtották a disznókat, aztán jött a forradalom
A 2009-es sertésinfluenza idején egy hatósági rendelet következtében a zabbálok disznóit elpusztították, ami miatt jelentősen megnőtt a szerves hulladék mennyisége Kairó utcáin, míg végül a 2011-es forradalom kirobbanásával újra lehetőség nyílt a disznótartásra.
Jelenleg hat közösségre felosztva körülbelül 65 ezer zabbál él a fővárost magában ölelő agglomerációs gyűrű mentén, a legnagyobb település Kairó déli részén, az al-Mukattam szikla tövében alakult ki. Az összegyűjtött szemét egyenesen a zabbálok otthonaiba kerül. Mivel a szelektív hulladékgyűjtés a kairóiakra nem jellemző, azt a családok női tagjai csupasz kézzel válogatják szét.
A vegyes hulladék szerves részét a házakban és azok körül élő disznók falják fel, az újrahasznosítható alkotóelemek pedig a hat településen működő mintegy 1500 műhelyben válnak értékes nyersanyaggá. A zabbálok a szemét mintegy 85 százalékát értékesítik újra: a műanyagért, fémért, papírért és pamutért számos egyiptomi és tengerentúli nagyüzem áll sorban, a kínai ügyfelek teherautói egészen a keresztény nyomornegyedekig elmennek a szállítmányért.
Milliárdok és a nyomor
Az első disznókat 1949-ben Kairóba szállító aszjúti zabbál unokája, Ezzat Naím Gindi szerint hetente körülbelül százmillió egyiptomi font (közel 3,5 milliárd forint) cserél gazdát a kopt műhelyekben, a közösség legnagyobb, alsó kasztját alkotó kukások azonban továbbra is mélyszegénységben élnek a szemétben.
Gindi szerint a katasztrofális higiéniai körülmények között élő zabbálok várható élettartama átlagosan nem haladja meg az 55 évet, a negyven év felettiek 40 százaléka asztmás, és a lakók közel fele szenved a Hepatitis különböző típusaitól. A szeméttel együtt a kairói kórházakban eldobott véres fecskendők is egyenesen a családok otthonaiba kerülnek, gyakran felsértve a kesztyű és védőfelszerelés nélkül válogató nők kezét.
További egészségügyi probléma a mélyen konzervatív keresztény közösség zárt életformája: általában a családon belül házasodnak, ezért egyre magasabb a születési rendellenességek száma is.
(Forrás: MTI, fotó: Máté Bence)
