A péntek esti interjúhoz a tulajdonosi kör férfitagjai felsorakoztak, és mire megérkeztem, ők már elkezdték megvalósítani a "kóstold végig az összes csapot" kihívást. Ádám, Gergely, és Marci, akik mindhárman a párjukkal alapították a pubot valami olyasmibe vágták a fejszéjüket, amire itthon még nem nagyon volt példa, de hogy megértsük miért, menjünk vissza egy kicsit az alapokhoz.

Az átlagos sörcsapolási metódus úgy néz ki, hogy van a hordó, ez általában a pult alatt helyezkedik el, valamint van a hűtő a csapban, ami a csövön áthaladó folyadékot ott helyben hűti le. Így éri el az aranyló nedűnk a kívánatos hőmérsékletét, ami úgy kábé 4–6 fok. Ez mind szép és jó, de egy melegebb nyári napon a pult alatti hőmérséklet simán eléri a harminc fokot is, amit a sör annyira nem kedvel. Ilyen hőmérsékleten a kézműves sörök, amelyek ugye a Kandalló kínálatát is adják, olyan két nap és két hét közötti időszakot bírnak ki, ha már egyszer felbontják a hordót. Ez a helyzet nem túlzottan optimális, a srácok csőrét is bökte, és mivel a piac még nem készült fel a problémára egy releváns válasszal, így ők gyártottak egyet.

Először is az ötlet koncepcionalizálódott: mivel a Kandalló amúgy is bővült, így egyes helyiségek funkcióját át tudták tervezni, így jött létre a pult mögötti szoba is, amit lényegében egy hűtőkamrává alakítottak, melyet egy szigorú komputer őriz a falon, am jelez, ha túl forróvá válik a hangulat. Ezt amúgy laboratóriumnak is becézik, mert egy csomó olyan dologra derült itt fény, amitől még Öveges prof is becsokizott volna.

Nem túlzás azt állítani, hogy a kézműves sör olyan kényes, mint egy nő – és ez nem vicc! Felfedezték például, hogy a legjobban 4,5 fokon érzi jól magát, vagy például, hogy a hordókat állva kell hagyni szállítás után egy ideig, mert a borhoz hasonlóan nekik is kell egy kevés idő, hogy magukhoz térjenek, és úgy lehessen őket kicsapolni, ahogyan az optimális. Ugyanilyen érdekesség, hogy ha túlzottan habzik a sör, azért lehet, mert nem elég hideg, így például ha otthonra veszünk egy partihordót, csapjuk be a frigóba, úgy majd nem csak a hab fog kijönni.

Ezzel a léghűtéses metódussal lényegében egy etalont állítottak fel, mivel az országban nem sokan dolgoznak hasonló technikával, nincs sok működő példa rá. Az előkészületek közel egy évet öleltek fel, ugyanis kompletten ki kellett szigetelni azt a szobát, ahol most a sörök pihennek, amelyek így most már alsó hangon is kibírnak két hetet a felbontás után. A bálnafarok stílusú sörcsap is egyedileg készült a pultba, a mestermunka a Gastro Quality Kft. keze munkáját dicséri. A továbbiakban amúgy a srácok még az egyedi fogantyúkra akarnak rámenni, ami ugyan az Amerikai Egyesült Államokban és Angliában nagyon menő, itthon azonban senki sem gyárt ilyeneket – na de várjuk csak ki, meddig marad ez így.

A Kandallósok amúgy nagyon jó helyzetbe navigálták magukat, mivel az egy dolog, hogy a piac per pillanat imádja a jó burgereket, és a remek kézműves söröket, de egy szemvillanás alatt változhat a helyzet, és lépéselőny, amit ezzel a technológiával szereztek, ha nem is behozhatatlan, de azért fel kell kötnie a konkurenciának a gatyát. Már csak azért is, mert ilyen minőségű burgerek, ennyiféle csapolt kézműves magyar sörrel (világos, félbarna, barna, gyümölcs, búza, IPA) azért más helyen nem nagyon vannak.

A srácok elmesélték, hogy kvázi kétfajta vevőkörük van, az egyik teljes mértékben vevő a magyar kézműves vonalra, a másik pedig a külföldi imperialista pénzszivattyú söristenét követi, de mondjuk egy jó mentaszörpöt ők is bármikor legurítanak, amelyek szintén a laborban hűsölnek.

És, hogy mi a jövő? Hát, másoknak leginkább az, amit a Kandallóban láthatunk, de ők sem állnak meg ennyinél, és még tovább mennek. A jövő évre például határozott terveik vannak a tematikus hétfőkre nézve, de erről most nem írhatok többet, mert különben engem is bezárnak a laborba, aztán ki fog nektek tudósítani. Sörimádóknak pedig a feladat adott: egy este végigkóstolni mind a tizenhat karját a csapnak, majd utána saját lábon hazamenni. Kihívás elfogadva...?