Évmilliókkal ezelőtt még az Antarktiszon is éltek békák, de van még ennél is több ebben a felfedezésben.
A Svéd Természettudományi Múzeum paleontológusa és a tanulmány vezető szerzője, Thomas Mörs az Antarktiszi-félsziget csúcsánál lévő Seymour-szigetről származó 40 millió éves fosszíliákat vizsgálva rábukkant az eocén korban élő apró, mindössze négy centiméter hosszú ősbéka csípő- és koponyacsontjaira.
Amint azonosította a csípőcsontot a szakember, azonnal rájött, hogy az eddig felfedezett első antarktiszi békával van dolga, mint mondja ez egy „teljesen váratlan felfedezés volt a mikroszkóp alatt”.
Az Antarktiszon eddig azonosított őskori kétéltűek mind már kihalt családfákba tartoztak. A most azonosított békának azonban számos élő rokona van, vagyis közeli rokonságban áll a Chilében honos Calyptocephalellidae család öt fajával.
A lelet azt mutatja, hogy mielőtt a ma ismert fagyos dzsungellé változott a Föld legdélebbi kontinense, erdőknek, folyóknak és tavaknak, valamint gazdag állat- és növényvilágnak adott otthont. Mörs szerint
„mindez azt mutatja, hogy egész ökoszisztémák tűnhetnek el a Föld színéről a globális éghajlatváltozás hatására, méghozzá nagyon gyors ütemben”.
Az Antarktisz egykori éghajlata a mai Chile és Argentína területén fekvő Valdíviai őserdőéhez hasonlított: a csapadékban gazdag terület átlaghőmérséklete 14 Celsius-fok körül mozog a legmelegebb hónapokban.
A békák a triász időszakban jelentek meg először, nagyjából 250 millió évvel ezelőtt, megelőzve a dinoszauruszokat. Mörs elmondásából pedig azt is elmondta, hogy az Antarktiszt leszámítva eddig minden kontinensen találtak békákat, így most már azt is tudják, hogy mind a hét földrészen éltek békák, mígnem azok egyike megfagyott.
(Forrás: MTI, fotó: Pixabay)