Tier, Bird, Lime: a nemzetközi mikromobilitási szolgáltatók elektromos bérrollerei ma már nem csak Budapesten, de ott aztán abszolúte részei a mindennapi utcaképnek. És persze nem csak az utcaképnek, hanem sokak mindennapi közlekedésének is. Magam is már évek óta szemezek ezekkel a holmikkal, villanyrolleres tapasztalataim is bőven vannak már mindenféle tesztekből kifolyólag, de egészen mostanáig valahogy sosem került sor rá, hogy regisztráljak valamelyik vagy akár megosztós céghez és kipróbáljam a közösségi rollereket. Egészen mostanáig, amikor is a Tier küldött egy három alkalomra szóló promóciós kupont, én pedig elvesztettem bérroller-szüzességemet.

App, fizetés, felhasználói élmény: úristen, hát így is lehet mobilappot fejleszteni?

Az általam használt kereskedelmi appok túlnyomó többségét kifejezetten utálom. Bank, közlekedés, villanyautó-töltés, kamerakezelés: többnyire nehézkesek, buták, akadoznak és Murphy törvényének megfelelően mindig akkor omlanak össze, amikor a leggyorsabban kellene elintéznem az elintéznivalót. A Tier app nem ilyen.

A regisztráció, a bankkártyával való összekapcsolás a negyedik éves, ma már középkategóriásnak is csak erős jóindulattal nevezhető Redmi androidos mobilommal elsőre, probléma nélkül lezajlott.

A nulla forintos tesztkuponnal volt egy kis gond, de mint kiderült, azért, mert mire nekivágtam a rollerezésnek, a 30 napos kupon lejárt; az új kuponkóddal már ment minden simán. Három utazás során egyszer volt ugyan egy szívmegállásom, amikor tényleg siettem volna, és kaptam egy "Sajnáljuk, de világvége van, próbálkozzon később" rendszerüzikét, viszont egy telefon-újraindítás ezt is azonnal megoldotta.

Befogás, megszelídítés, a városi dzsungel közös meghódítása

Viccesen a vadászathoz hasonlítható élmény rollert keresni. Hol van, milyen állapotú a zsákmány, meglátom-e már a kocsiból leparkolás előtt vagy a villamosról a megálló környékén, ahonnan rollerrel mennék tovább. Amiatt szerencsére nem kell rettegni, hogy vajon becserkészi-e valaki más a kiszemelt példányt, mire odaérek érte.

A Tier tíz perces ingyenes foglalást biztosít az út megkezdése előtt. Ez alapvető fontosságú dolog, hogy tervezni lehessen az utazási időt. Elektromosautó-töltős hálózatok: ti is igazán átvehetnétek az előfoglalást végre!

Az indítás a roller kormányán lévő QR-kód beolvasásával vagy NFC-azonosítással pont egy pillanat. A masina egy elektronikus R2D2-nyikkanással ránk köszön, a kijelző életre kel és indulhatunk is. A mobilos navigációt a telefont stabilan fogó, nagyjából minden méretű mobilhoz jó one-size-fits-all tartó segíti, de az esővédelemről nekünk kell gondoskodni. Remek ötlet az induktív töltés lehetősége: így a navigálás nem tudja menet közben lemeríteni a telefont, hogy aztán gond legyen a használat lezárásával. Persze ehhez a mobilnak is képesnek kell lennie a vezeték nélküli töltés felvételére.

  

A hardver: pár apró dizájngond, de a lényeg rendben van

A Tier rollerei kifejezetten a bérrolleres cég igényei szerint készülő, nagy teherbírású, masszív, tartós gépek. Nehezek is, mint a dög, bár a legújabb, hatodik generációs modell már "csak" 32 kilót nyom az előző, 36 kilós jármű helyett. A hatótáv egy töltéssel kb. 30 kilométer (ez persze nagyban függ a terepviszonyoktól és a felhasználó súlyától), a cserélhető akkuval pedig a Tier folyton cirkáló alkalmazottai pillanatok alatt újra harcképessé tudják tenni a gépeket. Egy ilyen roller átlagosan álltólag akár öt éven át is szolgálatban lehet, ami a napon, hóban, esőben folyamatosan az utcán lévő rollerektől, főleg az őket nem mindig tulajdonosi gondossággal kezelő júzerek által jelentett extra terhelés figyelembe vételével hatalmas teljesítmény.

A nehéz, széles, stabil, magas kormányú, elöl 12-es kerekű, rugózott futóművű géppel magabiztosan lehet haladni a forgalomban még a budapesti utakon is. Az erős lámpák mellett az index nagyon hasznos, biztonságérzetet adó dolog az úttesten haladva, kanyarodásra készülve. Amin pedig a legjobban meglepődtem: kiváló a Tier roller vízvédelme; esőben, pocsolyákon átgurulva se lettem semmivel se vizesebb, nadrágszár-tájékon sem, mintha gyalog mentem volna.

A fékek erősek, még esőben sem éreztem, hogy gond lenne az intenzív lassítással. Parkolásnál a széles központi sztenderrel könnyű fixen letámasztani a gépet; igazán gondatlan baromnak kell lenni ahhoz, hogy felborulva, a járdán keresztben hagyja ott valaki dolga végeztével.

Nehéz belekötni ebbe a rollerbe, de azért három ponton mégiscsak megpróbálom. Egyrészt menet közben nem látszik jól a telefon, de főleg a kijelző.

Nagyon hátra került a kormánykonzol, már a mobil is, de főleg a sebességmérő; kényelmetlenül és veszélyesen mélyre kell hajtani a fejünket, ha kíváncsiak vagyunk, mennyivel megyünk. És merre. Másrészt: a gyorsítókar túl széles gyűrűjét könnyű véletlenül odafogni a kormányhoz, főleg, ha kesztyűben rollerezik az ember. Többször is elfordult, hogy levettem a hüvelykujjam a gáz-billentyűről, mégsem lassult a roller, mert a jobb tenyerem belső élével még akaratlanul rögzítettem magát a gyűrűt.  Harmadrészt pedig: a Tier ÁSZF-je szerint a rollerek csak maximum száz kilóval terhelhetők, amit szerencsére jelen cikk pont százkilós (plusz ruha, táska) szerzője csak most, a tesztet követően olvasott el. Természetesen mechanikailag azért jóval túl van tervezve ez a gép, nem okoztam neki semmilyen gondot, de azért na, nem olyan vészesen ritka dolog a százkilós ember, pláne a kilencvenkilós, tízkilós táskával.

Problémák: zónahatárok, KRESZ, ár

A bérrollerezéssel kapcsolatos alapvető magyar probléma a Tier-t sem sújtja jobban vagy kevésbé, mint másokat: mind a mai napig teljesen bizonytalan az e-rolleres közlekedés jogi szabályozása. A felhasználók e tekintetben magukra vannak utalva. Hogy járdán, bicikliúton mennek, mit csinálnak a zebrán, a hidakon, hol mennyivel gurulnak, egyelőre rájuk van bízva. Maguk a rollerek egyébként tudnák a geolokáció alapján változó viselkedést, tehát ha majd a közlekedéspolitika észreveszi az elektromos rollereket és lesznek egyértelmű szabályok, simán le lehet programozni, hogy a bérrollereknek mondjuk a zebrákon ne hajtson a motorjuk, a belvárosi részeken csak 10-zel lehessen velük menni, jelezzék, ha tiltott helyen közlekednek velük és hasonlók.

Az viszont már a Tier dolga, hogy a jelenleginél jóval tágabbra húzza a zónahatárokat. És húzza is. A teszt elején Újpest még fehér folt volt, sajnos nem is tudtam elindulni egy izgalmas világkörüli útra Újbudáról a Ford tesztautóért a külső Váci útra - most már el tudnék. Ha akarnék. De nem biztos, hogy akarnék, mert a tízesével 300 forintért vett metrójeggyel és akár negyedórányi gyaloglással az út végén a Tier egy ilyen hosszú úton sem árban, sem időben nem versenyképes. Rövidebb utakon viszont néha igen.

Hogy pontosan mennyibe is kerül a tierezés, azt most eléggé vicces módon nem tudom megmondani,

mert a cég hazai tarifatáblás oldala, ahová az ÁSZF-oldal küldene, épp 404-es hibát dob, élő emberrel még nem sikerült beszélnem a Tiernél, a mobilappom pedig mindössze annyi infót nyújt, hogy ha előfizetnék egy havi 1790 forintos csomagra, akkor nem lenne feloldási díj. A legutolsó, neten hozzáférhető adatok szerint mindenesetre 295 forint volt az a bizonyos feloldási díj, ha nincs bérletünk, tehát egy legolcsóbb BKV-jegy árát már akkor elköltöttük, amikor még el sem indultunk. Innen ketyeg(ett tavaly novemberben) az 55 forintos percdíj. Vagyis ha el akarnék menni a Player mostani szerkesztőségéből (az Allée mellől) a régi szerkesztőségünkbe (Nádor utca) Tier-rollerrel, az kb. negyedóra lenne, vagyis minimum 825, előfizetés nélkül 1120 forint. BKV-val pedig a Google útvonaltervezője szerint 28 perc, de csak egy jegy, 300 forint, ha nincs bérletem. Ér-e 13 perc és a rollerélmény a BKV-élménnyel szemben 525-820 forintot? Jó kérdés.

Ugyanakkor lehet, hogy ár ide, ár oda, néha mégiscsak rollerezek majd, ha süt a nap, nincs hideg és nem sürgős, mert, mint sokadjára is kiderült, tök jó, szórakoztató dolog nagyokat rollerezgetni a fővárosi forgalomban. Budapest népe tapasztalataim szerint kimondottan toleráns a nem teljesen hülye rolleresekkel. Gyalogos, autós, biciklis, villamosvezető: ha ésszel közlekedsz, nem zavarsz, akadályozol és veszélyeztetsz másokat (ami egyébként a közlekedés rendszerének lényege lenne, nemcsak rollerrel, hanem bármilyen járművel és gyalog is), nem lesz bajod a magyar fővárosban senkivel. Mint ahogy nekem sem volt.

Kinek jó a Tier?

Megtartom az appot, nem törlöm a bankkártya-összekapcsolást sem; fene tudja, mikor jön majd jól egy tierezési lehetőség. De nem leszek gyakori, stabil ügyfele a cégnek. Ahogy vidékről néha bejáróként eddig használtam Budapestet, tehát kocsival, metróval, reptéri busszal és gyalog, nagy ritkán saját bringával és néha olyan elektromos rollerrel, amin nem ketyegett folyton idegesítően a taxióra, az nekem most is elég. Na de majd nyaraláskor, idegenben! Egy ismeretlen városban sokkal szívesebben indulnék el a telefonon foglalt rollerrel arra, amerre akarok, minthogy elkezdjek megismerkedni a helyi tömegközlekedés rejtelmeivel, áraival, átszállási maceráival.

Turisták és alkalmi kalandrollerezők: ők örülhetnek a legjobban a Tiernek és a többi rolleres cégnek. A helyieknek szerintem csak különleges esetekben számíthat pont a bérroller a legtutibb megoldásnak a viszonylag gyors egyéni közlekedésben. Rövid útra saját bringa, saját roller, saját láb, hosszú útra az olcsó BKV, a kényelmes autó vagy taxi, esetleg megint csak a saját bringa, saját roller hosszú távon praktikusabbnak és talán olcsóbbnak is tűnik. Ami nagyon jó lenne: ha a BKV-bérlet akár valamiféle kiterjesztéssel a bérrollerekre is érvényes lenne, a nagyvárosi tömegközlekedés csodálatosan hasznos és praktikus dologgal egészülhetne ki. De persze az örök élet meg az ingyen sör is nagyon jó dolog lenne.

Egyelőre valahogy így gondolkodik a hatóság a villanyrollerekről: