Voltak idők, amikor jelesebb ünnepeken nyilvános akasztásokkal, lefejezésekkel szórakoztatta az állam a népet. Erről mára Európában mindenféle higiéniai és egyéb okokból leszoktunk. Van helyette tűzijáték, amikor a nemzeti összetartozást vagy egy nagy, közös kalandot, például egy új naptár vásárlásának esedékességét ünnepeljük. Alapjában véve én is szeretem ezt a fényes, hangos közösségi élményt, mégis: ahogy álltam a budai alsó rakparton és néztem, ahogy (szó se róla, nagyon szépen, hangosan és hatásosan) félóra alatt szó szerint füstbe, méghozzá ránk hömpölygő mérgező füstbe ment egy 4,5 kilométeres sávban, 34 ezer kisebb-nagyobb robbanásban nettó 1,4 milliárdnyi adóforint, nem tudtam nem arra gondolni, hogy talán nem kéne már ezt csinálni többé.

A tűzijáték szép fényei és erős hanghatásai főként klasszikus feketelőpor és a robbanás lángját színező fémadalékok égéséből származnak. Az égéstermékek mérgező, az élő szervezetekre káros anyagok.

Az igazán méregzöld elemzések a tűzijátékok kapcsán hosszan szoktak szörnyülködni azon, hogy mennyi szén-monoxid, nitrogén-oxid, kén-dioxid, a lángfestésben használt stroncium, alumínium, réz, titán oxidjai és egyéb egzotikus mérgek kerülnek a levegőbe, valamint perklorátok és mikroműanyag-szemcsék a vízbe és a talajba, amikor rövid idő alatt tonnás nagyságrendben fogy a szórakoztató célú robbanóanyag egy viszonylag kis területen.

Ezek az elemzések azt is bemutatják, hogyan hat a tűzijáték közvetlenül és azonnal az élővilágra. A kutyások, lovasok tudják, hogy az állatokat nem igazán hatja és vigasztalja meg, hogy a magyar államalapítás és az új kenyér örömére durrog az ég hangosabban, mint egy nagy vihar előtt. Ők simán csak pánikba esnek és kapnak félóra tömény ünnepi rettegést. A hang- és fényeffektek nyilván nem csak a háziállatokat érik el; a vadállatok közül legrosszabbul talán a felriasztott, éjszakai vak menekülésre késztetett madarak élik meg a nemzeti egybeforrás örömét.

Mivel azonban nem vagyok méregzöld, belátom: mindezt, úgy, ahogy Magyarországon, pláne Budapesten szoktuk csinálni, ki lehet bírni. A nagyvárosi környezetben olyan sok vadállat nem kezd ámokfutásba, a levegő amúgy is mérgező, megkockáztatom: az ünnepre érkező nézők autóinak kipufogógázai, eldobált sörösdobozai és csikkjei, ja, meg a délelőtti repülőgépes, helikopteres jövés-menés nagyobb szennyezést jelenthet, mint a tűzijáték maga.

De akkor is - ez az egész valahogy annyira nem kétezerhuszonhárom!

Amikor 99,9 százalékos tudományos egyetértés mondja ki, hogy az emberiség okozza azt a klímaváltozást, amivel kellene valamit kezdeni, gyorsan, ha nem akarjuk rettenetesen megszívni, akkor mennyire okos dolog időről időre összehordani egy csomó robbanóanyagot egy kupacba és közös ünneplés mellett elégetni, vagyis a mérgek mellett szén-dioxiddá alakítani szép fények és nagy pukkanások kedvéért? Ez ma már egy Monty Python-jelenet kellene, hogy legyen, nem a valóságunk.

A met.hu légszennyezettség-figyelőjében remekül látszik, hogy huszadikán este, mit tesz isten, elég szépet ugrott a CO és a NOx mennyisége a levegőben, Budapesten, a Széna téri mérőpontnál:

Örömmel üdvözöltem viszont a lézereket és a drónokat az idei műsorban. Jó, aláírom: nem ugyanaz; az égi fény kevésbé hatásos, ha se büdös, mérgező füstje nincs, se gyerekeket megríkató, kutyákat világgá kergető robbanásai. Az is igaz, hogy a látvány nem kis részét tegnapelőtt pont az adta, ahogy a tűzijáték gomolygó, a budai alsó rakparton időnként köhögtetően sűrű füstjét fel szeletelték a lézerek fényes vonalai és síkjai.

Mégis; a drónshowban van azért bőven kreatív lehetőség. Megfelelő művészi koncepcióval talán lehet izgalmasabb és látványosabb is egy ilyen, mint az egy idő után azért elég repetitívvé váló tűzijáték. Némely piaci cégek már meg is mutatták ezt: van, aki jóval többet kihasznált a fényeiket ki-be kapcsoló, gyorsan új és új alakzatokba rendeződő drónok potenciáljából, mint az idei budapesti tűzijátékunkat keretező pár kétdimenziós eredettörténet-illusztráció illetve két forgó kereszt felrajzolása az égre. Nemrég például a hannoveri VW Busz Fesztiválon ilyen rohadtjó drónos parádé volt este (amit nem láttam, a fene egye meg, mert korán leléptem a szállodába, pedig ha tudtam volna, hogy drónokkal ilyen látványos fényshow-t lehet csinálni, biztosan maradok):

Ha tehát jövőre netán elmaradna a tűzijáték augusztus 20-án, helyette viszont megfelelő zenei aláfestés mellett átszáguldana az éjszakai égbolton a turul meg a korona és a kereszt után mondjuk egy Pannónia motor, egy csuklós Ikarus, az első esztergomi Suzuki Swift, majd egy szép, új, Zalaegerszegen frissiben összeszerelt Lynx harckocsi világító sziluettje, egyáltalán nem érezném becsapva magam, sem ami a szórakoztatást, sem ami a nemzetileg össze való tartozásomat illet. Hát te, kedves Player-olvasó, hogy vagy ezzel? Kell neked a bumm és a bűz is a látvány mellé, vagy nyitott lennél csendesebb, de tisztább és korszerűbb megoldásokra?