Augusztus 20-a után egy lendületes véleménycikkben megírtuk, hogy a tűzijáték fényes-zajos szórakoztatását bár eredendően szeretjük, azért több bajunk is van vele, és még a kisebbik az, hogy fél óra alatt elfüstölünk másfél milliárd adóforintot. A nagyobb az, hogy a szép fények és hangok főként klasszikus feketelőpor és a robbanás lángját színező fémadalékok égéséből származnak.

A rövidke buli kedvéért szén-monoxid, nitrogén-oxid, kén-dioxid, a lángfestésben használt stroncium, alumínium, réz, titán oxidjai és egyéb egzotikus mérgek kerülnek a levegőbe, a vízbe és talajba pedig perklorátok és mikroműanyag-szemcsék, és ennek a mértékre konkrét mérések is vannak. A gyerekek és a kutyák egy része retteg, de a tévében kétségtelenül jól mutat a dolog.

Mi első körben drón- és/vagy lézershow-t ajánlottunk alternatívának, erre jött egy művész, aki egyszerűen biológiailag degradálódó tűzijátékkal rukkolt elő.

A holland Daan Roosegaarde – aki az általunk említettek problémák mellett a járulékos erdőtüzeket is felsorolta – a hagyományok megőrzése mellett orvosolná a problémákat. Sikerült is természetesen izzó és biológiailag lebomló anyagok tömegét egy SPARK nevű szórakoztató kijelzővé alakítania, ami úgy viselkedik, mint a légköri biolumineszcencia, és „úgy táncol, mint a szentjánosbogarak vagy a madarak zúgása” – mindkettőt tanulmányozta is szakértők társaságában.

A több ezer egyedi fényrészecskéből álló, nagyjából 50 x 30 méteres fényfelhő a levegőben alakul ki, és a szél mintáit követve fokozatosan rajzolódik ki. Az egyetlen, ami a klasszikus tűzijátékból „hiányzik”, az a durranás, ettől függetlenül a végeredmény nagyon hasonló.

Roosegaarde most turnézik a tűzijátékával, olyan városok fesztiváljait és konferenciáit „kíséri”, mint Bilbao, Melbourne, Auckland (a fenti videón) vagy a jordániai Amman.

(Forrás: Metropolis, nyitókép: Daan Roosegaarde)

Ez is érdekelhet: