A tizenharmadik kerület körúthoz közeli részének kúlfaktora megkérdőjelezhetetlen, ez ugye a napnál is világosabb. Cikksorozatunk szempontjából viszont az a jelentős kérdés, hogy amikor a legmagasabban jár ez a nap, van-e elégséges választék étkezési tetthelyekből? A környék huszonéves lakosainak körében végzett, nem reprezentatív felmérésünk szerint a helyzet nem rózsás, de lassan javuló tendenciát mutat. Ám ceruzagatyás hipszter még a lábát sem tette be ide tejeskávé után kutatva, amikor a Pozsonyi útról elnevezett vendéglő, ott, ahol a 75-ös troli megáll, már stabilan tartotta magát, csípőre tett kézzel. És ez ma is elmondható róla.
Ütőkártyája, röviden: szerény belső, barátságos kiszolgálás, nagymama zamatai. Bővebben: az ablaktáblákon kívül a hívogató virágfamíliák, azokon belül pedig a kockás abroszokkal megterített puritán fabútorok, illetve az asztaltársaságok elválasztására szolgáló - a Player arculati elemei között is feltűnő - kandikálós rácsminta ugyanúgy egyetlen irányba hat: afelé, hogy a cicomátlanság közepette az ember akaratlanul is jobban ráhangolódjon a másikra. Gondoltuk, ilyen empátiaerősítő közegben az étel is meg kell, hogy érje a pénzét.

950 forintért tojásos-virslis lecsóra pályáztunk, aminek kóstolásakor pont az a hagyományos ízvilág bomlott ki a szánkban, amit sztenderdként, amolyan lexikonba valónak képzelünk el, se nem rossz, se nem jó. Felszisszenésre hajlamosító stilisztikai hibaként észleltük azonban, hogy az egyes összetevőket a kelleténél nagyobbra szeletelték, a virslit pedig sikerült szétmállósra főzniük. De legalább a felszolgálás széles mosolyok kíséretében zajlott. Ha már magyarosság, akkor annak egyik kritikus fokmérőjét, brassói aprópecsenyét is rendeltünk. Jó állagú, bár nem különösebben érdekes krumpli, valamint szintén nem örökemlék-kategóriás, de legalább okés, mócsingmentes, szimpatikus hús várt a tányéron. 1600 forintot mondjuk kissé sokalltunk érte (uborkasaláta mellé: 420 forint), a méretbe viszont sehonnan sem tudunk belekötni: nagy étvágyúak kis paradicsoma lehet a Kispozsonyi, és amerikai nagybácsit is okvetlenül ide cipeljünk, mintsem az ötödik kerület valamelyik bukszanyitogató poklába.

Vannak egyéb remek helyek is, amiket teszteltünk: disznótoros és vietnami gyöngyszemek, kurd gyrosos, artisztikus környezetben működő kávézó, és mexikói tacqeria csak itt, csak most, csak nektek!