A zürichi Lindt csokigyár épületegyüttese nem valami szívderítő látvány. Hatalmas, fantáziátlan ipari komplexum, kamionok járnak ki-be a kapuin, romantikája, vonzereje pont annyi van, mint bármelyik ekkora üzemnek, akármi is készüljön benne. A gyár szomszédságában viszont van egy sokkal kellemesebb, hangulatosabb épület is. Ezt kell keresni annak, aki megvette a napra, órára szóló belépőjegyet online a Csokoládé Otthonába (Lindt Home of Chocolate).

Ez nem az, ez maga a tényleges gyár

Ez az, karácsonyi díszben, estefelé

A fogadótérben irdatlan csokiszökőkút működik

Kilenc méter magasból zubog alá a csoki az ikonikus Lindt-habverőről

A látogatóközpontba lépve rögtön leesik az állunk: a központi csarnokban egy óriási csokiszökőkút üzemel. Utánanéztem: ez nem a világ legmagasabb (az Ausztriában van) és nem is a legbővizűbb (az meg Las Vegasban) csokiszökőkútja, de azért az 1500 liternyi folyamatosan forgatott csokimassza hangulata és illata így is lenyűgöző. Ebből a csokiból még nem szabad enni és nem is nagyon lehet megközelíteni magát a tényleges folyamot a műanyag álcsokitó és a szintén nem valódi, plasztikból készült Lindor-golyó felett,

de ami késik, nem múlik! Lesz itt még nagy csokizabálás, nem kell elkeseredni!

A Lindt csokinyulat mindenki ismeri, 1952 óta terítik a húsvéti időszakban. A maci, hivatalos nevén a Lindt Teddy újabb kreáció, aminek nagy előnye, hogy nincs semmilyen szakrális eseményhez semmi köze, tehát bármikor, bárhol lehet árulni

Műanyag kakaófákkal indul a csokitörténeti kiállítás

A kakaófa olyan hülye növény, hogy a törzsén is terem

Aki járt Ópusztaszeren a Feszty-körképnél, otthonosan fogja érezni magát ebben a csokitörténeti körcsarnokban is

A fából készült spanyol kakaóhabosító volt a csokigyártás egyik első szerszáma

Érdekes érzés, amikor arcot és sztorit kapnak a boltokból ismert nevek, a svájci csokigyártás legendás alakjai

A Lindt cég teljes neve Lindt & Sprüngli; Rodolphe Lindt találta fel a csokigyártás vezérgépét, a Conche nevű gyúró-dagasztó masinát, majd ezt a találmányt vitte be a Sprüngli család édességipari nagyvállalatába 1899-ben

A kakaótermesztés és -feldolgozás történetét egészen a mai napig végigköveti a tárlat. Ötletes interaktív állomások mutatják be a régmúltat, az európai piacot nagyrészt ellátó Ghánában folyó mai termesztésről és a felelős, az afrikai kakaóipari munkásokat lehetőleg nem kizsákmányoló alapanyag-ellátásról érdekes filmet láthatnak a felnőttek-gyerekek, majd meglepően idős nénik beszélnek a Conchéról egy ma is működő replika mellett:

A háttérben most is gyúrja a csokimasszát egy Conche-replika

Jönnek a régi csokiöntőformák, a fehér, ét- és tejcsoki különbségeit bemutató installációk, majd még a csokitematikájú Jedi kiképzőállomás előtt végre-valahára megérkezünk az első kóstolási lehetőséghez.

Három szökőkút, ét, tej, fehér, fából készült eldobható kanalak: szabad a csorgatás, jó étvágyat a meleg csokihoz!

A következő kóstolás egy táblás csokikat tördelő gépsor, amelynél a kezünket egy érzékelő alá tartva belepottyan a tenyerünkbe valami, amiről aztán kitalálhatjuk, hogy milyen ízesítésű csoki is valójában. Hogy a gyerekek ne zabálják halálra magukat csokival, az adagolók működése ugyancsak megfontolt, de így is elég könnyű már itt elérni a „kösz, nem kérek többet” állapotot.  Pedig még csak ezután jönnek a golyók.

Muzeális csoki-öntőformák

Itt dől el a kérdés, hogy csoki-e a fehér csoki: az, mert arányaiban nincs kevesebb kakaószármazék benne, mint a tejcsokiban, csak a barna kakaómassza helyét is kakaóvaj tölti ki a keverékben

Érdekes, mennyire kevés volt a gyerek, amikor mi látogattuk meg a Csoki Házát

Jedi-kiképzőközpontban lehet még többet megtudni a csokiról

Térképen Svájc csokiipara

Vagy egytucatnyi, hordó tele Lindor-golyóval, és lehet venni bátran. Ez tulajdonképpen gyilkossági kísérlet. Itt az is el fog veszni, aki amúgy nem szereti a nagyon krémes, nagyon édes alap csokigolyót, mert a különböző ízesítések között

biztosan talál olyat, amiből vesz még egyet, majd még egyet, majd még egy utolsót, egy legeslegutolsót és egy demostaztánténylegazutolsót. Meg még egyet.

Ez az a pont, ahol biztosan leesszük a felnőtteknek tizenöt, gyerekeknek tíz CHF-es belépőt. A golyóshordókat folyamatosan újratöltő néni akkor sem szól egy szót sem, ha egy-két golyót zsebre is tesz az ember. Ahogy elnéztem a népeket, működik azért egy egészséges önkontroll a látogatóknál, még a nem-svájciaknál is. Tényleg az a maximum a gyűjtögetésben, amikor valaki minden ízből elrak egyet az otthoniaknak.

Nyilván én is elhoztam három extra sóskaramellásat a családnak, mert ilyen Lindor-golyót még nem is láttam eddig, de tényleg csak ennyi; ebben a kulturált környezetben nagyon könnyű volt elnyomni magamban a kelet-európai ösztönöket.

A soha ki nem ürülő csokishordók varázslatos csarnoka. Ha fogy a golyó, jön a szakácssapkás néni és feltölti a bödönöket. A sarkok tele vannak kipukkadt Gombóc Artúr-tetemekkel

A valódi csokigyártás kiábrándító ipari valóságába is bepillanthatunk

Ez az a múzeumi szuvenírshop, ahol nincs olyan, hogy nem veszel semmit

Kerek csokoládé, szögletes csokoládé, hosszú csokoládé, rövid csokoládé, gömbölyű csokoládé, lapos csokoládé, tömör csokoládé, lyukas csokoládé, csomagolt csokoládé, meztelen csokoládé, egész csokoládé, megkezdett csokoládé (az nincs), édes csokoládé, keserű csokoládé, csöves csokoládé, mogyorós csokoládé, tejcsokoládé, likőrös csokoládé, tavalyi csokoládé, idei csokoládé és minden csokoládé, ami csak van a világon

Vegán csokoládé is van, természetesen

Hát ennyi. Aki megéhezett egy kis svájci csokigyár-látogatásra, a Lindt Home of Chocolate weboldalán találja és vásárolhatja meg elővételben belépőjegyét a Csokiparadicsomba.

A túrórudigyártás marcali szentélyébe nem ilyen egyszerű bejutni, de a Player már ott is járt és kóstolt: