Ha van egy szó, ami Esteban Ocon karrierjét meghatározza, az az „áldozat”. Gyerekként szülei mindent félretettek érte: eladták a házukat, otthagyták a munkájukat, és lakókocsiba költöztek, hogy fiukat versenyről versenyre kísérhessék. A kitartásuk nem volt hiábavaló: 2014-ben Ocon megnyerte az európai a Formula–3-at, méghozzá Max Verstappen előtt.

A Mercedes támogatásával egy évvel később, azaz 2015-ben a GP3-as bajnoki címet is bezsebelte. 2016-ban a Német Túraautó-bajnokságból (DTM)versenyezett a Mercedesszel, majd augusztus elején megkapta a lehetőséget az F1-ben, amikor Rio Haryanto ülését kapta meg a Manornál.

Ez az esély egy teljes szezonos ülést hozott neki a következtő idényre a Force Indiánál, ahol kemény csatái Sergio Pérezzel gyorsan elismerést váltottak ki. Ám 2018-ban Lawrence Stroll megvette a csapatot – ezzel megmentve a pénzügyi összeomlástól –, és ezzel fia, Lance Stroll érkezésének útját egyengette, ami azzal járt együtt, hogy Oconnak távoznia kellett.

A francia egy évet a Mercedes tartalékpilótájaként töltött, türelme pedig kifizetődött, ugyanis 2020-ban a Renault (későbbi Alpine) versenyzője lett, és 2021-ben megszerezte saját, valamint a francia márka első F1-es győzelmét.

Oconnak soha semmi nem jött könnyen, de ha valaki ilyen áldozatok árán is eljut a dobogó tetejére, az bizonyítja, hogy a kitartás, az önbizalom és a tehetség együtt mindent felülírhat.