A kezdetektől az első Superbig
Mladá Boleslav, a Škoda mai központja egy óra autózásra van Prágától, és a közelében találod a loučeň-i kastélyt, ami elég stílusos helyszín volt ahhoz, hogy felfedezzük a Škoda múltját. Nemcsak azért, mert a romantikus barokk kastély angolparkjában jól mutattak a veterán autók, hanem azért is, mert a kastélyt a második világháborúig birtokló Thurn-und-Taxis családnak köze is volt az autógyártóhoz. A környék nagybirtokosaiként a cukorgyártásból szerezték a vagyonukat, munkát adva a környék lakóinak, és amikor haladni kellett a korral, akkor befektetőként csatlakoztak a közeli autógyártóhoz, ezzel is formálva annak jövőjét.
A kastély előtt pedig olyan autók sorakoztak fel, amiket akár a birtok egykori tulajdonosai is használhattak. Ott volt például a Škoda elődjének számító Laurin & Klement első autója, a Voiturette A, amit 1905-ben gyártottak. Mai szemmel megmosolyogtatók az adatai, hiszen a kéthengeres motorja mindössze 7 lóerős, amivel 40 km/órás sebességet ért el, de mivel ez a jármű nemcsak első pillantásra tűnik egy ló nélküli hintónak, ezért ez a tempó is szédítőnek hatott akkoriban. Az öt fennmaradt példány egyike a gyári múzeumból jött, és bár vezetni ezt nem tudtuk, időnként pöfögött egy vidám kört az udvarban.
Klaus Zellmer, a Škoda elnöke ezzel a kordbársony szettel igazán az alkalomhoz öltözött. Ugye, milyen gyönyörű volt a Monte Carlo és a Superb?
A következő években rendkívül gyorsan fejlődött a gyártó, már nyolchengeres motorral szerelt típusa is volt, majd 1925-ben a Laurin & Klement egyesült a pilseni Škoda gépipari vállalattal, ezért idővel az autók márkanevét is megváltoztatták. A harmincas években olyan lenyűgöző autókat gyártott a Škoda, mint a legendás Monte-Carlo-ralin elért sikerek emlékére elnevezett kupé, ami ugyan csak 31 lóerős volt, de áramvonalas formájával 125 km/órás sebességet ért el, vagy az első Superb, aminek 3137 köbcentis, soros hathengeres motorja 85 lóerős volt, pompás és tágas utasterével és páratlan kényelmével igazi luxusautónak számított.
A háború előtti Škodákat csak utasként próbálhattuk ki, egyet kivéve, és ezzel kezdetét is veszi a hihetetlen időutazásom a következő oldalon.
Vissza a cikkhez