Škoda Rapid 1500 (1939–1941)
Rapid néven többször is gyártott autót a Škoda, de erről a korai példányról hallhattál a legkevesebbet. 1939-ben mutatták be, és nemcsak áramvonalasnak tűnik, de valójában az is, hiszen ez a Škoda első autója, aminek a formáját szélcsatornában kísérletezték ki. A korszakra jellemző, még különálló, de már lekerekített sárvédős, bogárhátú forma valóban modernnek számított, és hozzájárult ahhoz, hogy a kétajtós karosszériaváltozatot autópályacirkálónak nevezzék.
Minden relatív, a harmincas évek végén az is nagy szónak számított, hogy az 1558 köbcentis, 46 lóerős négyhengeres motorjával 110 km/órás sebességet ért el, de én ennek csak a felét közelítettem meg a cseh országutakon. Nem is vágytam többre, a hátrafelé nyíló ajtókon beszállva a lábamnál lévő gyújtáskapcsoló, a hatalmas karimájú kormány és a váltókar hosszú pálcája, na meg a szinkronizálás nélküli váltó miatti dupla kuplungozás elég feladatot adott.
Škoda 1101 Tudor (1946–1952)
Még sosem vezettem háború előtti autót, de a Rapid azok közül is a legmodernebbnek számított, ezért nem jelentett akkora kihívást, mint gondoltam volna. Hasonlóról számoltak be azok a kollégák, akik a Tudort vezették, ami már 1946-ban jelent meg, és a kétajtós kialakítása után kapta a nevét, de a limuzinon a roadsteren át a furgonig számtalan változatban készült. A képeken látható kabriót egyébként 1948-ban szállították le a svájci nagykövetségnek, innen van a zászlótartója.
Škoda Sport (1949)
Ott állt egy valószínűtlenül alacsony versenyautó is, amivel hiszed vagy sem, de a Škoda a 24 órás Le Mans-i versenyen indult 1950-ben. Cseh leleményességgel épült, alumínium karosszériájával csak 590 kilogrammot nyomott, ezért a 60 lóerős motorja 160 km/órával repítette. Le Mans-ban is elég jól álltak, a kategória második és az összetett ötödik helyen, amikor egy kisebb műszaki hiba miatt fel kellett adniuk a futamot. A valaha épült két példány egyike ez a képeken, és szerencsés, aki hallhatja akár csak beindítani, mert brutális hangja van.
