Škoda Octavia Combi (1961–1971)
Az utóbbi huszonöt évben fogalommá vált, a tökéletes családi autó szinonimája lett az Octavia Combi, pedig a nevének volt már egy korábbi karrierje is, ami hasonlóan sikeresnek bizonyult. Nem tudom, hogyan vagytok vele, de nekem mindig is tetszett ez a klasszikus Octavia, főleg kombiként, amit 1960-ban mutattak be, és a praktikus változat iránti érdeklődés miatt a hetvenes évekig gyártásban maradt, akkor is, amikor már futott a farmotoros utódja.
Mai szemmel is meglepően praktikus a hatvanas évek Octavia Combija. Csomagtere 690 literes, síkpadlós, gyönyörűen kárpitozott és kétrészes ajtón át pakolható. A hátsó ülések nemcsak a raktér bővítése miatt dönthetők le, hanem azért is, hogy fekvőhelyet alakítsunk ki az autóban, amiben akár aludni is lehetett.
A csehek már akkor is keresték a praktikus megoldásokat, amikor még nem találták ki hozzá a Simply Clever nevet,
itt például a pótkereket egy külön fiókból lehetett előhúzni a hátsó lökhárító felett.
Milyen volt vezetni? Amilyen könnyen megbirkóztam a Rapiddal, olyan kihívást jelentett az Octavia. Az utastere meglepően szűkösnek tűnt, rejtély, hogy fértek el benne teljes családok, mindenesetre a kormányváltó karját csak úgy tudtam kapcsolni, ha a térdem előtte a hatalmas volán túloldalára hajtottam, ez még a dupla kuplungolásnál is kellemetlenebb volt. 47 lóerős teljesítménye nem sok, de nem is kevés, mindenesetre messzebbi nyaralást még a hatvanas évek forgalmában sem vállaltam volna be vele.
Škoda Felicia (1959–1964)
Számomra a Felicia kimaradt a vezetésből, pedig mindig is imádtam ennek a Škodának a stílusát, és így lehettek vele azok a szerencsések, akik ilyennel járhattak a korabeli Magyarországon. Az Octavia alapjára épült roadster a levehető keménytetővel, rágógumiszínű fényezésével és elegáns részleteivel igazi álomautónak számított, még akkor is, ha mai szemmel nézve igencsak szerény az 50 lóerős teljesítménye. A Škoda ezt a típust büszkén exportálta a világ minden tájára.
