Amikor a Graf Zeppelin elrabolta a budapestiek szívét

Fenségesen szép a lázas és lelkes embertömeg

Amikor a Zeppelin megérkezett az Alföldre, a közelben legelésző nyájak szétrebbentek, az állatok pedig mihamarabb elbújtak. Az út Debrecentől kezdve, az Alföld felett sem volt egyhangú. „Gyorsan váltakozó képek, Szolnok, Cegléd tovatűnő körvonalai felséges látványt nyújtottak.” Budapest előtt megint hóvihar és sötét, nehéz felhők fogadták a Zeppelint. Le sem szálltak, hanem felrepültek Vácig, majd kikerülve a hófelhőket, visszafordultak Budapest irányába. Hét és fél órai út után megint földet értek a kirándulás kiindulópontján.

„Szép, fenségesen szép a lázas és lelkes embertömeg, csaknem oly szép, talán még szebb, mint a nyugodtan úszó léghajó”

– írta az Magyarország újságírója, Wallesz Jenő, utalva a népes tömegre, amely a léghajó budapesti érkezésére volt kíváncsi. „Csak ilyen lázas és lelkes embertömeg számára érdemes dolgozni, mert ennek az embertömegnek lelkiállapotában ismeri fel a tudomány a maga diadalát.”

A Hindenburg New Yersey-i katasztrófájának híre a Kanári-szigetek felett érte a Graf Zeppelint. Hans von Schiller kapitány eltitkolta az utasok elől az információt, és csak a leszállás után közölte velük. A Graf Zeppelin 1937. május 8. után többé nem szállított utast, utolsó útját 1937. június 18-án tette meg, amikor Friedrichshafenből Frankfurtba repült, majd a hidrogént eltávolították a rekeszeiből, 1940-ben pedig Hermann Göring parancsára beolvasztották a dúralumínium-szerkezetét.

5/5
Vissza a cikkhez