#3 Fizetések az egekben, lojalitás a föld alatt
És ha már a fizetés szóba került: minden bizonnyal soha ennyi pénz nem mozgott még a sportágban, és még soha nem volt ennyire törékeny a kötődés. Csillagászati bérek, rekordigazolások, több tízmilliós aláírási bónuszok repkednek, miközben a játékosok gond nélkül váltanak klubot egy-két év után. A klubhűség, ami régen nagyobb értéket képviselt, ma inkább romantikus mese.
Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a labdarúgók sokszor az ügynökök sakktábláján tologatott figurák, a klubváltás pedig már sok esetben nem sportszakmai döntés, hanem üzleti tranzakció – nyilván kellő karakterrel ezen azért ők maguk is tudnának változtatni.
De ne vegyül el a játékosok felelősségét sem, mert nem kevés példát lehetne mondani, hogy egy-egy rossz(abb) szezon a csapattól, néhány meccsnyi padozás, és már jön is a hiszti, az új projekt és az új mez. Klasszikus példa Alejandro Garnacho esete a Manchester Uniteddel: a klub mezét csókolgató argentin csodagyerekből két szezon alatt vált rinyagép, csak mert az edző (teljesen jogosan) padoztatta néhány gyengébb meccs után, aminek a vége az lett, hogy Chelsea-be igazolt, a kispadra. United-drukkerként egészen biztosan fájó lehetett nézni ezt az egész folyamatot.
Vissza a cikkhez
