Valóban feledhetetlen élmény, amikor először pillantasz fel az égre egy félreeső helyen, ahol nincs fényszennyezés, vagy legalábbis elenyésző a városokban szokásoshoz képest. Ám éppen azért, mert ehhez az élményhez távoli helyre kell vonulni, egyre inkább sportértékkel bír az asztrozurizmusnak elnevezett tevékenység.

Egy felmérés szerint a világ népességének 83 százaléka fényszennyezett területen él, ami teljesen logikus is, miután a legtöbben városokban vagy minimum falvakban lakunk.

Nem feltétlenül egyszerű találni egy nyugodt, távoli helyet, de nem is kell elzarándokolni a világ legtávolabbi sarkába, elég, ha a szokott fényszennyezés töredéke jut csak. Sokan már tudatosan keresik ezeket a helyeket, még ezzel együtt is meghökkentően hangzik, hogy

a sötét égboltnak már nemzetközi szövetsége (International Dark-Sky Association) is van, amely világszerte közel kétszáz, csillagbámulásra különösen alkalmas helyet tart nyilván, és csak tavaly 37-tel nőtt az állomások száma.

Mivel amerikai eredetű szervezetről van szó, nem meglepően ott találni a legtöbb úti célt, azon belül is Utahban, ahol áprilisban ünnepelték a „sötét égbolt hónapját”. De az asztroturizmus világszerte egyre népszerűbb: főleg azokat érdekli, akik valamilyen újdonságra vágynak, egyszerű, fenntartható utazást szeretnének és / vagy elszakadnának a tömegturizmustól.

„Rengetegen érdeklődnek a csillagászat iránt. A járvány idején sokan kerestek új, otthon is űzhető hobbit, majd amint elkezdték feloldani az utazási korlátozásokat, azt mondták: 'oké, akkor ne csak a fényszennyezett teraszomról próbáljam ki ezt'” – idézte a USA Today Stephen Hummelt, a McDonald obszervatórium szakértőjét.

Utazási oldalról az egyik specialista a Cheema's Travels, melynek alapítója Rani Cheema maga is az éjszakai égbolt rajongója:

„Beleborzongtam, amikor elkezdtem egyre többet megtudni az olyan különleges megfigyelőhelyekről, mint a patagóniai Tierra Hotels vagy az írországi Dark Sky Nemzeti Park. Azonnal el akartam utazni ezekbe.”

Igaz, Rani eredetileg gasztroturizmusra specializálódott, de az élénk érdeklődésnek hála lassan a g betűt el is hagyhatja. Az emberek napfogyatkozásokat, meteorzáporokat szeretnének látni, vagy egyszerűen csak városlakók, akik még sosem láttak igazán csillagokkal teli eget.

Pedig felnézni az égre, és valami egészen mást látni, mint amit megszoktunk, erős érzelmi élmény. Ahogy a New York-i filmes producer, Olivia Snyder-Spak mondja, van „amit nem tapasztalhatsz meg fotók és videók alapján. Mint amikor először jártam a Grand Canyonban: azt éreztem, hogy egy hatalmas, vadregényes helyen vagyok.”

A tökéletes éjszakai égboltra vágyókat még sajátos szempontrendszerrel is segíti a szövetség, az IDSA. Igaz, ezeket az amerikai körülményekhez szabták, nekünk sem érdektelenek. Alább szemezgettünk kicsit a tanácsokból.

Válaszd ki a megfelelő helyszínt

Mivel Amerikában számtalan helyszín van, mindenki belőheti a saját igényszintjét, és kereshet annak megfelelő szállást/utat/kutatóközpontot. Ugyanezt itthon is megtehetjük, csak magunknak kell utánajárnunk, de ez nem lehet probléma. Odaát erre egy online térkép és egy fényszennyezés térkép is van, mindazonáltal azt mondják, „ne gondold túl, nem kell százszázalékos világításmentességet keresni, elég, ha többet látsz, mint egyébként.”

Keress csillagnéző bulit

Oktatási intézmények, nemzeti parkok és csillagász csoportok rendszeresen szerveznek csillagnéző bulikat, márpedig akire átragad a profik lelkesedése (és aki megragadja a profi távcsöveiket), az még intenzívebb élményt kap. Erre itthon is van lehetőség, elég a Pannon Csillagda programjaira gondolni vagy a penci Kozmikus Geodéziai Obszervatórium Naprendszer bolygótúráira.

Figyeld a naptárat (a telihold nem a barátod!)

Újhold előtt hét nappal vagy utána hét nappal érdemes túrára menned, mivel a telihold fénye akár a csillagok 80 százalékát érintheti. Ugyanígy

figyelni kell az időjárást is: ne legyen túl hideg az élmény, mert az tönkrevághatja az élményt, és ne is legyen felhős az ég: az augusztus végi „viharszezonban” például nem biztos, hogy lehetséges csillagos eget bámulni.

De ellenkező előjellel is működik a naptárfigyelés, például érdemes az augusztus közepi meteorrajokat szabad szemmel kémlelni, de van applikáció, ami megmondja, mikor láthatod a Nemzetközi Űrállomást, sőt akár sima műholdakat is megfigyelhetsz műszerek nélkül.

Nem kell menő felszerelés

A profik azt tanácsolják, hogy NE vigyél, vagy legfeljebb könnyű távcsövet vigyél magaddal, ha pedig valamilyen intézménybe vagy szállásra mész, akkor kérdezd meg, hogy ők adnak-e felszerelést.

Tedd el a telefonodat. Tényleg.

Sokan felnéznek ugyan az égre éjszaka, de sosem látják meg, amit láthatnának, egyszerűen mert

a szemednek 20-40 percre van szüksége, hogy alkalmazkodjon az éjszakai fényviszonyokhoz.

A siker érdekében pedig mindent, ami mesterséges fényt bocsát ki – telefon, laptop, digitális fényképezőgép – jó messzire el kell tenni. Ha zseblámpa kell, használj vörös fény szűrőt, a szem ugyanis a vörös fényre a legkevésbé érzékeny.

És bárhová, bármilyen céllal utazol legközelebb, gondolj arra, hogy a sötét éjszakai égbolt egy új dimenziót adhat a kalandhoz, vagyis állj készenlétben!

(Forrás: USA Today, fotók: Unsplash)

Ez is a Földről: