Az umbriai Civita di Bagnoregiónak a huszadik században volt olyan időszaka, hogy csak hatan lakták.
Il paese che muore. A város, ami haldoklik. Így utaltak sokáig Civita di Bagnoregióra a környéken, ami nem is meglepő, hiszen a középkorban virágzó város a huszadik századra teljesen elnéptelenedett, volt, amikor csak hatan éltek itt.
Itt született és élt az 1274-ben elhunyt Szent Bonaventura, akire nagyon büszkék a helyiek. A 18. században egyre lakatlanabb lett, sokan költöztek el az akkor még csak külvárosának számító Bagnoregióba.
A 16. században egy földrengés felgyorsította a talaj erózióját, a város alapjául szolgáló szikla sok helyen megrepedt, leomlott. Ez a folyamat lassan, de biztosan folytatódott a huszadik századig, így nem meglepő, hogy a városka szinte teljesen lakatlanná vált.
A turizmus az elmúlt évtizedekben fedezte fel magának, meg is mentve ezzel a teljes enyészettől. Nyáron legalább százan élnek itt, télen pedig nagyjából egy tucatnyian.
Nem túl meglepő módon a város szerepel a világ veszélyeztetett örökségeinek listáján.
