Első ránézésre történelmi építménynek tűnhet a Costa del Sol egyik népszerű városa, Benalmadena melletti Colomares kastély. Ehhez képest nem évszázadokkal ezelőtti, hanem kortárs épület, amit 1987-től 1994-ig húztak fel.

Az épület Amerika felfedezője, Kolumbusz Kristóf, illetve Kolumbusz első amerikai útja előtt tiszteleg.

Mivel 1500 négyzetméteren terül el, ez a legnagyobb Kolumbusz-emlékmű a világon, ugyanakkor itt van a világ legkisebb temploma is, ami mindössze 1,96 m².

Az építkezést egy spanyol orvos, Dr. D. Esteban Martín Martín kezdeményezte, mert miután először elutazott Amerikába, azt tapasztalta, hogy senkinek fogalma sincs Kolumbuszról. Ekkor határozta el, hogy emlékművet készít neki, amivel felhívja a figyelmet a felfedező történelmi tettére.

Az ambiciózus nőgyógyász az amerikai évei után hazatérvén Spanyolországba földet vásárolt Andalúziában, mellette pedig tanulmányozta a művészetet, történelmet, építészetet.

Össze is állt a big picture: Esteban Martín fogadott két kőművest, és hármasban hét év alatt felépítették a rendhagyó emlékművet, amire a doktor úgyszólván az összes pénze ráment.

Folytatta is volna, ha nem fogy ki végképp a pénzből, mindenesetre így is különleges látvány a téglából, kőből és cementből rakott Colomares.

Kolumbusz családja posztókészítéssel és -kereskedelemmel foglalkozott, Cristoforo viszont nem lépett apja, Domenico nyomdokaiba, már csak azért sem, mert a posztó ára rohamosan csökkent, így nem lehetett többé megélni belőle. A mi Kolumbuszunk tehát a tengereket járta, eleinte afféle utazó ügynökként, 1977 körül például cukorral és könyvekkel kereskedett Andalúzia partjainál, innen a kötődés a helyhez.

Később földrajzban és csillagászatban jártas navigátor lett, ezzel együtt hosszú évekig hiába kuncsorgott a spanyol királyi párnál a felfedezőútja engedélyezéséért – fontosabb projekt volt Granada visszafoglalása és a mórok kiűzése. Miután ez sikerült, rövid időn belül döntöttek az expedíciója támogatásáról:

1492 áprilisában Kolumbusz admirális és alkirály lett.

Az első úton Kolumbusz a Santa María kapitánya volt, a hajót a Niña és a Pinta kísérte, az utóbbin Martín Alonso Pinzón volt a kapitány, aki korábban segített Kolumbusznak legénységet toborozni a küldetéshez. Így kerülhetett a nagy huelvai tengerész jelképe, egy bronzból készült lófej a hajóra – aztán meg az emlékműre. Felbukkannak utalások az utat támogató Izabella királynőre is.

A szinte kizárólag andalúziaiakból álló legénység hat nap alatt érte el a Kanári-szigeteket, ahol egy hónapos kényszerszünet következett, mert a Pintát javítani kellett. A készletek felöltése után folytatták az utat, és október közepére elérték a Bahamákat. Martín doktor emléket állított a kastélyban ennek a megállónak is.

Az épület idézi a La Rabida-kolostort is, ami egy időre menedéket nyújtott Kolumbusznak; annak a botíve alatt látható a Niña hajó. A Pinta – a Pinzón testvérek hajója a lófejjel – került a főhomlokzatra, míg a Santa María elkülönül kicsit a másik kettőtől.

Ez a hajó tragikus sorsa miatt van: a Santa María karácsony napján korallzátonyra sodródott a mai Haiti-foknál, majd elsüllyedt. A szigeten hátrahagyott legénység tagjai a bennszülöttek kezétől haltak meg.

Később Kolumbuszékra a ciguayo törzs zúdított nyílzáport, de ez nem akadályozta meg az út folytatását, és a hazatérést. Európa 1493 tavaszán értesült az Újvilág létezéséről, ahogy nem sokkal később a világ többi része is a spanyol és portugál utazóktól és a misszionáriusoktól.

Kolumbusz négy út megtétele után halt meg, és a Colomares kastélyban építettek neki mauzóleumot gótikus rózsaablakkal, az Örökkévalóságba tartó ötödik útját jelképezve. A felfedezés óta nagyot változott a világ, de ha a spanyol orvoson múlik, Kolumbuszt sosem felejtjük el, talán még az amerikaiak sem.

(Fotók: GettyImages)

Ez is érdekelhet: