Négynapos fesztivál keretében ünneplik a dél-koreaiak ezt az árpilis és június között jelentkező természeti csodát, mikor is a Csindo és a Modo szigetek között szétválik a tenger. A dolgot modern vagy koreai Mózes-csodaként is emlegetik, mióta 1975-ben Európában is híre ment az egyedülálló jelenségnek.

De természetesen a helyiek saját, nem biblikus történethez kötik a dolgot: Bbyong, a Hoedongri öregasszony legendáriuma kapcsolódik a varázslatos jelenséghez. A történet szerint régen rengeteg tigris élt a szigeten. Amikor a tigrisek egyre gyakrabban jöttek be a faluba prédáért, a helyiek elmenekültek a Modo-szigetre. Végül már csak Bbyong, egy öregasszony maradt a faluban. Bbyong minden nap imádkozott a tenger istenéhez, Yongwanghoz, hogy engedje meg neki, hogy újra láthassa a családját. Egyszer, februárban Yongwang megjelent neki álmában, és annyit mondott: Holnap küldök neked egy szivárványt a tengerre. Ülj fel rá, és lovagolj át a másik szigetre. Bbyong így tett. Másnap kiment a tengerpartra, újra imádkozott, és a tenger szétvált. Ezen az úton a családja és a többi falusi ember is visszatért a szigetre. Azóta ahányszor a tenger kettéválik, megünneplik ezt a Yeongdeung Fesztivállal és így emlékeznek meg Bbyongról.

A csodának kézzelfogható magyarázata is akad (ami nem vesz le annak páratlanságából): az apályok és dagályok által bekövetkező tengerszint-változásoknak köszönhető, hogy a fősziget, Csindo, illetve a nála sokkal kisebb Modo szigete között a föld mintegy 2,8-2,9 kilométeres hosszúságban, tíztől negyven méteres szélességben megnyílik. A Csin-sziget déli részénél ilyenkor többnapos fesztivált rendeznek és az odalátogatók zarándoklatként átvándorolnak egyik szigetről a másikra – többnyire fél méter sárban gázolva, mivel a földnyalábnak nincs ideje kiszáradnia.

Mivel mint minden csoda, ez sem tart örökké: a jelenség mindössze egy órán át él; a földet (miután minden izraelita kényelmesen átkelt rajta Egyiptomból kijövet – avagy turista és helyi zarándok) újra elnyeli a tenger, mintha ott sem lett volna.