Ha egy profi fotós gyönyörű tájakra utazik néhány barátjával és a fotósfelszerelésével, akkor ilyen képek születhetnek.
Mészáros Dénes többször elkápráztatta már olvasóinkat fényképeivel. Láttunk már tőle napfelkeltét Pécsett és Szlovéniában, ködöt és vihart is a pécsi tévétoronynál.
Most egy 2023-as Dolomit-túráról küldött a korábbiakhoz hasonló minőségű képeket (kattintásra nagyobb méretben, jobb felbontásban is láthatók). Átadjuk neki a szót.
Dolomitok fotóstúra
Miután belaktuk a helyet és aludtunk egyet, hajnalban már indultunk is az első célpontunkhoz. Az Alpe Siusi Dél-Tirolban található. Ez Európa legnagyobb magashegyi fennsíkja a maga körülbelül 56 négyzetkilométeres területével, alpesi rétekkel és fenyvesekkel.
Napközben visszamentünk a szállásra, hogy pihenjünk és rákészüljünk az esti fotózásra. Villandro az SS12-es főútról egy nagyon kanyargós, szerpentines úton közelíthető meg. Körülbelül 300-400 méterrel van magasabban a főútnál.
Ebéd és némi pihenés után mentünk tovább a naplementés helyre, a Secedához. Fotókat már láttam róla, ahogy a köd átbukik a sziklákon, de ahogy az lenni szokott, kell némi szerencse is, hogy igazán látványos képek készülhessenek. Ez nem jött össze, de így is lenyúgöző látvány volt.
Az terveztük, hogy felmegyünk felvonóval naplemente előtt, megvárjuk, míg besötétedik, és szépen lesétálunk (mert lefelé az utolsó is túl korán indult vissza). Az út brutálisan meredek és hosszú. Órákig jöttünk lefelé, nagyon megterhelő volt. Első napra ilyen kirándulást rakni nem volt éppen bölcs döntés: a következő napokban igazi küzdelem volt fájó lábbal és a sok fotóscuccal túrázni.
Másnap napkeltére a St. John (Chiesetta di San Giovanni in Ranui) templomhoz mentünk. A templom magánterületen helyezkedik el, a környező mező pedig kerítéssel van körülvéve. Van kijelölt fotóshely, azon kívül viszont a terepviszonyok miatt a kerítés magasabban van, mint a mellette lévő út, ezért lényegében mindenki ugyanazt a képet tudja meglőni. Ezt nem annyira szeretem, a fények sem voltak kiemelkedően szépek, úgyhogy ezt viszonylag hamar elengedtük, és mentünk tovább.
A Passo delle Erbe felé vettük az irányt, ahol a fő látványosság a fák talaj fölött kanyargó gyökerei voltak. Érdekességképp jó volt, de nem igazán éreztem rá a témára. Ezért kerestem mást: a Sass de Putia, több mint 2870 méter magas hegycsúcsát találtam.
A nap zárásaként naplementére a Ju de Frara hágóhoz mentünk.
Másnap reggel újból egy fotókról már ismert hely volt a célpontunk, a Lago di Braies. Ez a Dolomitok egyik legszebb tava, türkizkék vize és a környező hegyek miatt igazi különlegesség. Mivel korán érkeztünk, a bérelhető csónakok még egymás után sorakoztak.
Miután kis csapatunk minden tagja befejezte a fotózást, elindultunk a délutáni fotózás helyszínére. Menet közben beiktattunk két megállót. Az elsőnél, a Lago di Landro tónál a víz és benne lévő növények érdekes alakzatokat formáltak.
A Lago di Dobbiacónál pedig nagyon egzotikus mintázatokat találtunk elsősorban a tó körüli nádas területen.
Bőven naplemente előtt értünk fel a Giau hágóhoz. Az időjárás végre kedvezett nekünk: a felhők olyan alacsonyan voltak, hogy a magasabb hegycsúcsokat eltakarták. A Nuvolau hegyen található a Rifugio Nuvolau menekdékházat 1883-ban építették, ez a legrégebbi menedékház a Dolomitokban.
A Nuvolau hegy mögött egy másik népszerű hely is feltűnt, a Cinque Torri.
Időközben az eső is közeledett, így szivárványt is sikerült fotózni.
Másnap hajnalban a Cinque Torrihoz, egy öt darabból álló – Torre Grande, Torre Seconda, Torre Terza, Torre Quarta, Torre Inglese – sziklacsoporthoz mentünk. A sziklák alatti parkolóból gyalog indultunk. Felhős ködös gyönyörű reggelünk volt. A Cinque Torri napkeltekor, világosban, közelről, távolról, panorámában, kisbolygó-panorámában:
A napkelte a távolabbi hegyeknél is látványos volt.
A környező hegyek, hegycsúcsok misztikusan ködbe burkolóztak.
Volt pár perc, amikor a napsugarak utat törtek a felhők között.
Úton a következő helyre kénytelenek voltunk megállni. A távolban – ha minden igaz – a Cadini di Misurina hegycsoport burkolózott ködbe.
Az időjárás később is kegyes volt hozzánk a köd és a felhők látványos kombinációjával. Igyekeztünk ezt is maximálisan kihasználni.
A Dolomitok egyszerűen gyönyörű, főleg, amikor ilyen az időjárás. A szlovén táj után a Dolomitok is kedvenceim közé került.
(Fotók: Mészáros Dénes)